Hostages (1992) 100% 1★

Egy orosz újrázás után – az élmény felfrissítésével – most veszem a bátorságot, és írok pár gondolatot, bár ez nem könnyű.
Eme film 2in1, ezért nehéz róla nyilatkozni. Mivel sok helyen – szerintem – rettenetesen brutális, nem szívesen nézem, ugyanakkor meg annyira remek a színészi játék, és olyan jól, illetve meggyőzően mutatja be ezt a hosszú évekig elhúzódó túszdrámát, hogy emiatt meg… mégis jó. Avagy mazochistáknak sokszornézős, a mezei (igényest váró) nézőnek meg legalább egyszer kötelező.
A Hostages rengeteg archív felvétellel operál, amitől csak még sokkolóbb az egész. (Hiszen ott nem színészeket látsz, hanem tényleg a valóságot. Rettenetes.) Ráadásul a téma hellyel-közzel napjainkra vetítve megint / még mindig aktuális. Bár nem tudom, mennyire volna szerencsés mondjuk pont most benyomni ezt a filmet főműsoridőbe, szerintem garantált lenne a(z országos) pánik. (?!)
Az egyedüli, amit nehezményezek, az az élesváltás a történet eleje, és a vége között. Túl nagy a kontraszt a közbenső idő ismeretében. Szerintem. Legalábbis nem éreztem ott már „semmi súlyt”. spoiler Azzal – érdekes módon – nem volt problémám, hogy mennyit szívtak a karakterek. cigit Meg azzal sem, mennyire hozzászoktak a körülményeikhez. (Ennyi idő után simán reális, hogy már ez nekik a „természetes”.)

A színészek:

Kathy Bates: alig szerepel, s bár főleg vele adták el a filmet, sok vizet nem zavar. Azonban jónak jó, kétségtelen.

Natasha Richardson: ő már többet van kamera előtt, és elhiszem neki minden mozzanatát, ámbár valamiért nem igazán sikerült meghatódnom tőle / rajta. Volt pár kósza pillanat, amikor rám is átragadtak a könnyei, de amúgy semmi különös. Én talán egy picit több letargiát vártam volna tőle…?

Ciarán Hinds: ó… Zseniális. És megmondom őszintén, ha amúgy nem tudnám, hogy ő az, fel sem ismerném. :D Elképesztő, mennyire más így a fickó sok szőrrel ! Mondjuk az ő karaktere szerintem nem kicsit kattant be, de pl. ettől függetlenül imádom a gyertyás-őrjöngős kántálását… Végül csak kibulizta, hogy átvigyék Johnhoz. xD

Colin Firth: szívem egyetlen, „pici” Rambója… Én csak így hívom itt, mert szerintem hasonlítanak. :D Le a kalappal, szakad meg a lelkem minden percben, amikor hozzáérnek, vagy megalázzák. :( És az egész para részéről… zsigeri. Én tényleg elhittem neki mindent, sőt, könnyedén elérte, hogy én is beleéljem magam abba a helyzetbe, amibe őt taszította a rendező. Mondjuk a „k*b*sz*tt csótányoktól” én is így pattantam volna talpra, hihi. :)))

Apróság, de muszáj megjegyeznem: imádtam, hogy a készítők még azzal is foglalkoztak, hogyha az ember x ideig nem, vagy csak korlátozottan tud fogat mosni, akkor mi lesz a végeredmény… :D Eszembe jutott, hogy Hollywoodban biztosan hófehér, 10 csillagos lenne ezeknek a túszoknak mosolya. :D