Hadd maradjak, anyu! (1999) 80% 1★

Jaj, hát ez egyrészt kissé összecsapott volt, ugyanakkor meg szörnyen tömény és felkavaró is. Meglepett a csavar, sikerült jól el is pityerednem a végén.
Nagyon érdekes volt egyébként ez az egész szituáció, ami – sajnos – nem áll távol a szomorú valóságtól és biztos vagyok benne, hogy számtalan hasonló eset van a társadalomban. A jog kíméletlensége, meg a „joghézagok”, illetve ehhez még társult az a komoly fifika, ami apukát mozgatta… Uhh.
A történet első felében egyébként csendben fogtam a fejem, hogy ez a nő mennyire naiv vót. Ugyanakkor magam is tisztában vagyok vele, hogy milyen könnyen lehet sokáig túl jóhiszeműnek maradni. De csak egy darabig. Utána aztán felébred felriad az ember, hogy vannak dolgok, amik nem változnak, bármily fájdalmas is a felismerés, és, hogy az unalomig ígérgetett „tiszta pillanatok” csak ideig-óráig maradnak fenn, aztán kezdődik minden ugyanonnan… Szóval, volt neki valóságalapja.
Ami engem zavart – pár szintén jogi önellentmondásos kérdőjelecske mellett –, az a forgatókönyv. (?) Néha elvesztettem az időérzékemet, hirtelen jöttek vágások és nem tudtam, hol vagyunk, és egyáltalán. Az átvezetések elég bénácskák. (Bár nem tudom, az is lehet, hogy csak a magyar verziót sikerült így vágni és az eredeti kópia nem ennyire nyiszált, fene tudja, azt nem láttam.)
A színészek jók, nekem apuka tetszett nagyon. Mármint, színészileg. Kicsit amolyan német Richard E. Grantnek is titulálhatnám, egy az egyben az a karakter. De baromi jó. A szinkron viszont furi volt. Nem sikerült eldöntenem, hogy a vágó miatt, vagy szimplán azért, mert tévéfilm és nem kellett annyira ügyelni a szájmozgásra, de… Hát nem a legjobb munka, maradjunk annyiban. :D A hangsúlyok viszont rendben voltak (a főszereplőknél), csak valahogy a kép meg a hang… Nekem sokszor morciban volt egymással. :D

Mindent összevetve ez egy nagyon jó kis film volt, jól esett a ’90-es évek hangulata… Először amúgy 7 csillagot akartam nyomni, de aztán a végére úgy „összerakódott” a cucc, hogy nem volt szívem 8-nál kevesebbet adni. Ez a ’90-es évek mércéjével szerintem kifejezetten jó / szórakoztató arány.

Értékeltem még, hogy volt benne zsiráf – azonnal kiszúrtam :P –, meg Patricia Kaas!… *-* Egyből felismertem a hangját, jó volt egy kis francia jazzt hallgatni háttérzenének, kár, hogy nem volt hangosabb. De majd most. Mindjárt keresek is pár dalocskát és meghallgatom, nagy kedvet csinált hozzá. :D