Thomas Kretschmann ölti magára II. János Pál pápa szerepét Jeff Bleckner izgalmas életrajzi drámájában, amely arról az alázatos lengyel papról szól, aki valaha „Vatikán foglyaként” tekintett a pápára, és mikor sok-sok évvel később ő maga tölthette be ezt a tisztséget, a konvenciókból kitörve… [tovább]
Félelem nélkül: II. János Pál (2005) 7★
Szereposztás
Thomas Kretschmann | II. János Pál |
---|---|
Bruno Ganz | Stefan Wyszyński bíboros |
Joaquim de Almeida | Oscar Romero érsek |
Jasper Harris | fiatal Karol Wojtyla |
Sebastian Knapp | Ali Agca |
Sabrina Javor | Ginka |
Gyártó
Five Mile River Films
Lietuvos Kinostudija
Lithuanian Film Studio
Várólistára tette 10
Kiemelt értékelések
Nagyon szép, az írásbeliséget megelőző hagyományhoz kapcsolódik ez a film. Az írásbeliség előtt a közkincsnek számító történeteket képi formában is megjelenítették. Az egyes képek azonban a közös tudás nélkül szegényebbek lettek volna, vagy talán meg sem álltak volna a lábukon, azzal együtt viszont kinyíltak és kiteljesedhettek az újbóli elmesélésben. A legnagyobb reneszánsz mesternek a feltámadásról festett képe is értelmezhetetlen a biblikus tudás nélkül. II. János Pál pápa életéből egy-egy kulcsmozzanatot látunk megelevenedni ebben a filmben. Szépen haladunk előre, de a filmnek a képekkel szembeni minden előnye ellenére itt is csak kapaszkodókat kapunk, amelyekre a tudott dolgok ráaggathatók, ráfonhatók lennének. Azért írom feltételes módban, mert a tudás és az ábrázolás közötti arány változó lehet. Miközben Raffaello művének (https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/32/Raf…) önmagában való szépsége is rendkívül erős, amit nem egyszerű érzékelni, hiszen annyira jelenvaló a vonatkozó tudás, addig a film jelenetei nem ilyen kiemelkedőek. Arányosan felépítettek ugyan, de leegyszerűsítően idealizáltak. Az ilyen csak akkor tud működni, ha visszaigazoló jellegű, azaz ha a nézői tudás jóval nagyobb, és abba a tudásba kapaszkodhatnak bele a látottak.
Bruno Ganz neve győzött meg, hogy megnézzem ezt a filmet. Eléggé lényegre törő volt, és gyorsan ugrált az időben. Az eseményeket a pápa gyerekkorától a haláláig követte. Nem volt azért unalmas, mert eléggé regénybe illő élete volt.