Filmek 5-től 7-ig zóna

Egyik hozott filmem sem sport dokumentumfilm, inkább csak része a sport a történetnek, de azért nem csak annyira, hogy a főszereplő kertész amúgy szabadidejében gyephokizik is.

A pankrátor (2008)
Warrior- A végső menet (2011)
Rocky (1976)
The Fighter – A harcos (2010)
Mélyütés (2015)
Fehér tenyér (2006)
A nagy kékség (1988) (két búvár rivalizálásáról is szól a film)

Így visszanézve az ajánlásaimat, úgy tűnik valamiért az jön be, ha nagy férfiak verik egymást.

Kedvenc sportfilmek

1. Jég veled!
2. Rocky
3. Moneyball
4. Ford vs Ferrari
5. Tűzszekerek
6. Carter edző
7. Bagger Vance legendája

Most, hogy kiizzadtam öt film címét, amiben van sport és valamiért tetszettek is, már büszke vagyok magamra. Nem, nekem sem kedvenc zsánerem a sportfilm.

Millió dolláros bébi
A hosszútávfutó magányossága
Bunyósok
Én, Tonya
Foxcatcher

Sportfilm:

A pankrátor (2008) – A pankrátor szerintem nem sportfilm, de ha mégis az, akkor betettem – a többi vagy sporttal kapcsolatos dokumentumfilm, vagy megtörtént, mivel a hagyományos értelembe vett sportfilmek nem a kedvenceim, így maradtak ezek:
Icarus (2017)
Az amerikai tornászbotrány belülről (2019)
The Dawn Wall (2017)
Ördögi kör: Lance Armstrong felemelkedése és bukása (2013)
Én, Tonya (2017)
Pénzcsináló (2011)

sportfilm:

A legnépszerűbb zsánerek közé sorolhatjuk (elég, ha csak néhány címre utalok az elmúlt évtizedekből: Hajsza a győzelemért, A szív bajnokai, Az aszfalt királyai vagy Jég veled), ezzel együtt talán a kliséktől leginkább kísértett. Akár a romantikus vígjátékok, a sportfilmek cselekménye is pontosan megjósolható. Nyilván akadnak címek, melyek nem térnek el a megszokott formulától, viszont azt igényesen alkalmazzák. A legjobb, legemlékezetesebb címek azonban – számomra úgy tűnik – szinte teljesen felszámolják, attól meredeken eltérnek, olyannyira, hogy a sport már szinte csak a film apropóját adja. Nagyjából a legjobb címeket válogattam, ugyanakkor arra különösen tekintettel voltam, hogy érdekes, eltérő szempontokat érvényesítsenek a tárgyuk kapcsán. Ha kizárólag a film esztétikai minősége számított volna, valószínűleg bekerül a Millió dolláros bébi vagy a Dühöngő bika is, de azok a sportról nem feltétlen mondtak újat.

1. Combat de boxe (Dekeukeleire, 1927)
A sport, mint költészet és tömegszórakoztatás.

2. Fat City (Huston, 1972)
A sportfilmek ritkábban foglalkoznak a vesztesekkel, ha mégis, azok általában legalább ún. erkölcsi győztesek. Itt sokkal kisszerűbb, földközelibb és fájdalmasabb minden, egy-egy győzelem nem ad igazából önbecsülést vagy kiutat. A vége szinte vászonra vitt ontológia, nagyon nagy film.

3. Tokyo Olympiad (Ichikawa, 1965)
Amellett, hogy költői (ennek köszönhetően esztétikai élvezetet nyújt), rámutat a modern versenysport teljesítménymániájára, a rekordok hajszolása, a határok folyamatos kitolása, a statisztika dominál.

4. TV-Ping-Pong (Galeta, 1976)
Itt inkább a közvetítésen van a hangsúly és a vizuális eszközökön.

5. Creed (Coogler, 2015)
A sport, mint eszköz arra, hogy valaki nevet szerezzen magának. Emellett jobbára lenyűgözően van rendezve.

6. Hoop Dreams (James, 1994)
A sport, mint lehetőség, hogy kikerülj a gettóból. Élesen mutatja fel az „amerikai álom” tarthatatlanságát, hiszen minden sikeres karrierre temérdek elvetélt élet jut.

7. Moneyball (Miller, 2011)
Ezt az amúgy jól megcsinált filmet elsősorban az analitika miatt tartom a témában megkerülhetetlennek. Az analitika forradalmasította az amerikai profi csapatsportokat (én főleg az NBA-t ismerem), akár tetszik, akár nem, a Moneyball pedig ezt érthetően, átélhetően és élvezetesen cselekményesíti.

Kevés a merítésem a témában, szóval ezek jutottak át a rostán:
Hajsza a győzelemért (2013)
Millió dolláros bébi (2004)
Minden héten háború (1999)
Rocky (1976)
Régi idők focija (1973)

Most jöjjön egy tradicionális és máig élő, olykor egészen népszerű zsáner, amely első blikkre úgy tűnhet, kevés igazán kiemelkedő darabbal szolgált. De valóban így van-e? Meglátjuk, a következő téma tehát: a sportfilm.

A határidő: november 22. 23:59.

kedvenc finálék:

1. Beszélj hozzá (Almodóvar, 2002)
2. Mielőtt lemegy a nap (Linklater, 2004)
3. Napfogyatkozás (Antonioni, 1962)
4. Bosszúállók: Végtelen háború (Russo, 2018)
5. The Wedding March (Stroheim, 1928)
6. Számkivetett (Zemeckis, 2000)
7. Mouchette (Bresson, 1967) vagy Terminator 2: Az ítélet napja (Cameron, 1991)

+
Twin Peaks: The Return (Lynch, 2017)
The Last Dance (Hehir, 2020) – itt Jordan megemésztetlen traumájára gondolok, melyet az okoz, hogy nem indulhatott a hetedik bajnoki címért

Gondolkoztam én is, hogyan lehetne hatékonyan megközelíteni a témát, de aztán az egyszerűbb megoldás mellett döntöttem végül: Azt a 7 filmet szedtem össze, amik a legmaradandóbb befejezést hozták, legyen az egy utolsó pillanatban behajított plot twist, egy, a teljes filmet újraértelmező zárás vagy akár csak egy emlékezetes idézet.

1. Jákob Lajtorjája – Erről már kifejtettem párszor a véleményem: többféleképpen is értelmezhető, mert nem ad egyértelmű mankót alád, én pedig vettem is a fáradságot, hogy ne csak egy „elemzésem” legyen hozzá.
2. A vesszőből font ember – Durva spoiler lenne, szóval legyen csak annyi, hogy „burn, baby, BURN!”
3. Harcosok klubja – Nem is feltétlenül a legvége, hanem A csavar, amivel teljesen átértékelődik a film.
4. Hetedik pecsét – Megint nem spoilerezek, inkább csak táncoljunk egy jót. Kéz a kézben.
5. Rekviem egy álomért – Az egész film felelős lelki tönkretételemért, valahányszor megnézem, de ez a cinikus, maró, húsbakapó zárás teszi csak rá igazán a keserűség koronáját.
6. Száll a kakukk fészkére – Mert áttörni egy csapteleppel az elmegyógyintézet rácsát menő, főleg akkor, ha közben magaddal viszed a barátod lelkét és méltóságát.
7. Hetedik – Mert hetedik csak a Hetedik lehet. Azt is tudjátok, miért.

Kedvenc filmes finálék:

Saját kategorizálásom szerint több típusú (és altípusú) befejezés fajtát különböztetek meg.

Van a híres utolsó mondatos, pl. Alkony sugárút, Casablanca, Aranypolgár stb. kategóriája (bár ezen belül is lehet még különbségeket tenni, mert az Aranypolgáros utolsó mondat nem csak simán híres).

Viszonylag gyakori az emlékezetes végeknél a plot twist, hogy csak néhányat említsek:
spoiler

Előfordul még az a kategória, amit én „Do not go gentle into that good night (Dylan Thomas)” kategóriának hívok, pl. Vad banda, Bonnie és Clyde, Sebhelyesarcú, stb.

Ezen kívül vannak még más kategóriák is, de az egyszerűség kedvéért most csak párat szerettem volna megemlíteni, mintegy felvillantva az ebben rejlő lehetőséget.

De amiket a listán szívesen szerepeltetek, azok részben egyik kategóriába sem sorolhatók be, mert van bennük valami különös, egyedi és felejthetetlen (számomra legalábbis):

Aguirre, Isten haragja (1972) – az őrület a majmok között járkálva
Nosztalgia (1983) – a gyertyával járkálás
A cseresznye íze (1997) – a sírba fekvés utáni képsorok
2001 – Űrodüsszeia (1968) – nem e világi
Sztalker (1979) – a mozgó pohár
Vérző olaj (2007) – Daniel Day-Lewis őrülete
Psycho (1960) – az a nézés a legvégén…