Harcosok klubja (1999) 89% 733★

Az egyetlen film, amit valaha is háromszor (vagy négyszer?) néztem meg a moziban.

Brad Pittnél csak a pépesre vert Brad Pitt a jobb.
Edward Norton for President.
Helena Bonham Carter a tökéletes Marla.

És végül, de legelső sorban: Palahniuk. Itt kezdődött minden. Apa rajongástól túlhevült szíve vagyok.

Uraim(/Hölgyeim), ez a Snitt! A Snitt első szabálya: a Harcosok klubjára 10 csillagot adunk.

Kéne az a „ahányszor megy a tévében, én megnézem”-gomb, mert nálam ez az egyik ilyen film! Odáig vagyok Edward Nortonért.

Ez a film komolyan MINDBLOWING! Fel kell dolgozni vagy legalább még egyszer megnézni mert az sem árt. Edward alakítsa zseniális ahogy Pitt-é is és nagy jó partnerek a filmbe, lehet látni hogy a szívüket lelküket beleadták.. A dolgok amiket közöl és meg akar velünk értetni a film az erős és igaz, olykor mondhatni sad but true.

Az ilyen filmek sikere kapcsán, mint a harcosok klubja, mindig eszembe jut, hogy miért nem bátrabbak egy kicsit (főleg mainstream vonalon) a filmesek és a filmstudiók. Mert milyen is ez a film? Elvont? Igen. Provokatív? Igen. Erőszakos? igen. Siker volt? Igen. Szeretik a nézők? Igen (jelenleg Imdb 11. hely)

Ha fel kéne sorolnom megfilmesíthetetlen írókat, akkor szerintem Palahniuk köztük lenne. Mert minden mondatnak van öt almondata + néhány nyelvi geg. Minden regénye nekem olyan, mint egy nagydumás monológja, aki nem tudja abbahagyni… Fincher bravúrja szerintem az, hogy nem saját olvasatában, hanem a könyvhöz hűen adja vissza, nemcsak a történetet, hanem a mondanivalót és ezt az egész groteszk világot (amiben tulajdonképpen manapság élünk). Nyelvi gegek mellett (mert bőven idéz a könyvből), rengeteg a képekben megjelenő geg. Mint amikor az Ikea-ból vásárolt bútorokat bemutatva a lakásból Ikea katalógus lesz…Felveszi a regény (meglehetősen viharos) tempóját és nincs megállás a végéig. A fogyasztói társadalom bírálata, mindenfajta művészeti kompromisszum nélkül. Tulajdonképpen számomra azért válik ennyire erőssé, mert soha nem éreztem azt, hogy „hát itt finomítsunk kicsit a sztorin” vagy „Hű ez már itt túl erőszakos lesz”. Maximumon pörög végig az egész.

Én nagy rajongója vagyok Edward Nortonnak, de számomra ennek a filmnek Brad Pitt a motorja. Valami hitetlen energiával és gátlástalansággal játssza a mindannyiunkban élő lázadót (aki a valóságban a lehető legritkább esetben tör felszínre).

Összességében annyit tudnék mondani, hogy szeretném, ha az amerikai filmgyártásnak többször lenne ilyen, életközeli élménye.

Nem bánom, hogy eddig kimaradt ez a film az életemből, mert ehhez megfelelően érettnek kell lenni, úgy gondolom. A színészi munka kiváló, bár a karaktereket nem kedveltem és azonosulni sem tudtam velük. A történet se semmi, bár ez Palaniuk érdeme. Jól összerakott film, amire figyelni kell, valószínűleg nem ártana többször megnézni.

Nem igazán erre számítottam, de nagyon tetszett, a színészek zseniálisak.

Nem igazán értem, hogy eddig ez miért maradt ki az életemből. Valamiért a cím miatt eddig teljesen másra gondoltam, azt hittem hogy van egy klub, ahol püfölik egymást az emberek, aztán ennyi…Hát tévedtem. Ez egy nagyszerű pszicho-dráma. Edward Norton rendkívül jól alakította a szerepét, Brad Pitt pedig igazi kemény fickó volt…Ez igen…..

Hát én nem tudom, eddig miért nem néztem meg ezt a filmet, de az biztos, hogy még egy párszor meg fogom, mert zseniális! Nem tudnék benne kifogásolható részletet mondani, nem hiába kultfilm. Lenyűgöző a történet, a színészi játék, a vágás, az operatőri munka, minden úgy, ahogy van.
Ha úgy jártál, mint én, hogy még nem láttad ezt a filmet, pótold a lemaradást! Hidd el, megéri.

„Megvolt az életközeli élményünk!”
(Tyler)