Filmek 5-től 7-ig zóna

Remek téma, bár nehéz összeszedni a jelölteket, mert nem olvastam túl sokat, márpedig én csak akkor listáznék valamit, ha mindkét művel tisztában is vagyok.
Itt van az én listám:

Harcosok Klubja
Palahniuk regénye olyan lehetett annak idején amit mindenki szívesen látott volna adaptálva, de senki nem tudta volna elképzelni, hogy a sok ide-oda ugrálás és negyedik fal áttörés miként nézne ki. Kivéve Finchert.

Ahol a vadak várnak
Maurice Sendak 40 oldalas kis képes mesekönyvéből, ami lényegében csak egy alap koncepció, Spike Jonze és Dave Eggers egész estés indie-fantasy filmet csináltak, és „a vadakat” Jungi archetípusokkal felruházva, cseppet sem szájbarágósan ábrázolták azt a folyamatot, ahogy egy, az érzéseit kezelni / feldolgozni nem tudó kisgyerek megismeri önmagát és megtapasztalja mások helyzetét. Inkább érdekes, mint szórakoztató, de mindenképp le a kalappal!

Szindbád
Kevés rendező képes egy komplex mű esszenciáját hűen átadni, Huszárik Zoltán pedig nem is egy műből dolgozott, hanem egy műfolyamból merített, amiben Szindbád melankolikus-romantikus karaktere a konstans.

Sztalker
Tarkovszkij (szerencsére) csak ihletet merített az egyébként szórakoztató jellegű „Piknik az árokparton” c műből, ám filozófiában és szépségben messze túlszárnyalta azt.

Serena
Ezt a filmet nagyon kevesen szeretik, és nem is nevezném remekműnek, viszont olvasva a regényt, ami egy teljesen hétköznapi módon megírt ponyva volt számomra (a romantikus szórakoztatóirodalom szekcióról) azt kell mondjam, hogy örülök az adaptáció-beli eltéréseknek, különösen a befejezésnek, mert sokkal drámaibbnak hatott, arról nem is beszélve, hogy Serena karaktere egyfajta Lady Macbeth alapot hoz, aki elég sokat tesz hozzá az egyéniségével ehhez a sablonhoz.

A tökéletes trükk
Újabb példája azon filmeknek, ahol az adaptáció túlszárnyalja az alapanyagot. Persze az alapanyag se kifejezetten rossz, inkább csak a vége ássa el számomra, a forgatókönyv azonban sok év munkájának gyümölcse és maximálisan élvezhető, sokszor nézős darab aminek a csavarjait és azok validitását oldalakon keresztül is lehetne elemezni.

Mahábhárata
Peter Brook nem könnyű témához nyúlt, egy hindu eposzt próbált adaptálni öt és fél órában, persze a nagyközönség számára is befogadható formában, és diverz etnikumú szereplőgárdával. Az eredmény meglepően jó lett, bár sok bírálója akad Indiából, azért össze lehet hasonlítani azokkal az adaptációkkal amik ott tévében futnak. Bár a könyveknek egy töredékét sikerült csak átemelni (a teljes mű több, mint 6500 oldal), az összefüggő, követhető cselekmény kedvet csinál a hitvilággal való ismerkedéshez.

Tiszteletbeli említésnek most hármat emelnék ki (itt már nem leszek olyan szigorú, hogy olvasni is feltétel):

Rómeó + Júlia (1996): mert van annak valami varázsa, ha egy film nem próbálja leplezni, kompenzálni hanem előnyére fordítja azt, hogy szabadosan adaptál és nem időutaztatni próbálja a nézőt, hanem egy régi darabot bújtat modern köntösbe.

A zongoratanárnő: azért csak tiszteletbeli említés, mert hangulati okokból a könyvet nem olvastam végig amikor kölcsön kaptam, de amennyit olvastam, arra az ajánló maximálisan igaz volt: „olyan, mintha savval mosnák az agyad”.

illetve az Adaptáció című filmet említeném még pluszba, amiből mindenképp el akarom majd olvasni az eredeti művet, de a könyv lehet lényegében akármilyen, mert a film sztorija a könyv adaptálásával foglalkozik és ezt a zseniális koncepciót / forgatókönyvet egyszerűen nem lehet nem dicsérni.

Most jön: irodalmi adaptációk.

A képregény adaptációk majdan külön lesznek, egyébként pedig szokás szerint semmilyen megkötés nincs.

A határidő: december 20. 23:59.

Távol-keleti filmek:

Nehéz, főleg leszűkíteni. Talán, ha a japán filmet külön tárgyaltuk volna, némi könnyebbség. Gyakorlatilag a korai filmtől kezdve klasszikusok sorával találkozunk, a ’90-es évektől pedig voltaképpen a világ filmművészetét ez a térség menti meg és pezsdíti fel. Elég itt utalni a legjobb film Oscarját megnyerő dél-koreai műre, amit szinte hisztérikus rajongás övez.
Adalék a listához: Ozu nyilván megannyi címmel képviseltethetné magát, de a sokszínűség jegyében csak egyet választottam. Hasonlóképpen jártam volna el Hong Sang-soo esetén, aki szintén egységesen magas színvonalú és igencsak hasonló filmeket készít nagy számban. Most győzedelmeskedett a szigor, így kimaradt, de mondjuk, hogy az ő életműve lenne a nyolcadik.

1. Keresztre feszített szerelmesek (Mizoguchi, 1954)
2. Late Spring (Ozu, 1949)
3. Szerelemre hangolva (Wong, 2000)
4. A Letter to Uncle Boonmee (Weerasethakul, 2009)
5. A Page of Madness (Kinugasa, 1926)
6. A Shaolin 36 próbatétele (Lau, 1978)
7. Ghost in the Shell (Oshii, 1995)

Menny és pokol
Tokiói történet
The Human Condition (trilógia)
Syndromes and a century
Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz
An elephant sitting still
A szobalány

Látom A homok asszonyát és a Seppukut valaki már írta, így azoktól megkímélném magam, A Tavasz, nyár, stb pedig elég esélyes befutó, de azt már nem tudnám kispórolni egy 7-es listáról. Azért nem könnyű összeszedni egy ilyen listát, mert nagyobb a merítés, de arra törekedtem, hogy vegyes legyen. Jár még azért tiszteletbeli a Bolti tolvajoknak, az Oldboynak és még vagy három Kurosawa filmnek (The Quiet Duel, Rashomon, Seven Samurai) de Kim Ki-duk Bad Guy-át is említhetem.

Távol-keleti filmek:

Szansó tiszttartó (1954)
Seppuku (1962)
A csapda (1962)
Onibaba (1964)
A homok asszonya (1964)
Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz (2003)
Idő (2006)

Ezúttal avathatunk bajnokot, ez pedig a Millió dolláros bébi.

Ami pedig következik: távol-keleti filmek.

A wikipédiára hagyatkozva a következő országokat értsük alatta: Kína, Mongólia, Japán, Korea és Délkelet-Ázsia (= Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Mianmar, a Fülöp-szigetek és Indokína). Nyilván itt is sok önmagában is jelentős nemzeti filmgyártással találkozunk, mégsem tartottam volna jó ötletnek, hogy ezeket az országokat külön tárgyaljuk. Akinek van kedve, az egyébként extraként megteheti most is.

A határidő: december 6. 23:59.

Sziasztok!
Bár eddig nem láttam olyan sok sportfilmet, így is akad néhány, számomra kimondottan tetszetős képviselője a zsánernek. Azt figyeltem meg, hogy sok ilyen film egy nagyon hasonló dramaturgiát követ (akárcsak sok zenész életéről szóló mozgókép), s nekem azok nyerik el a tetszésemet, amelyek itt-ott tud csavarni ezen az ismert formulán.

Íme az általam választottak:
Hajsza a győzelemért
Millió dolláros bébi
Eddie, a sas
Életem a szörf
Én, Tonya

Pluszban pedig még kettő, amelyek sokkal inkább a gyermekkori nosztalgia miatt válogattam ide, mintsem filmesztétikai minőségük okán, dehát ezek is egyből beugranak a sportfilm hallatán:
Zűr az űrben
Jég veled!

Egyik hozott filmem sem sport dokumentumfilm, inkább csak része a sport a történetnek, de azért nem csak annyira, hogy a főszereplő kertész amúgy szabadidejében gyephokizik is.

A pankrátor (2008)
Warrior- A végső menet (2011)
Rocky (1976)
The Fighter – A harcos (2010)
Mélyütés (2015)
Fehér tenyér (2006)
A nagy kékség (1988) (két búvár rivalizálásáról is szól a film)

Így visszanézve az ajánlásaimat, úgy tűnik valamiért az jön be, ha nagy férfiak verik egymást.

Kedvenc sportfilmek

1. Jég veled!
2. Rocky
3. Moneyball
4. Ford vs Ferrari
5. Tűzszekerek
6. Carter edző
7. Bagger Vance legendája

Most, hogy kiizzadtam öt film címét, amiben van sport és valamiért tetszettek is, már büszke vagyok magamra. Nem, nekem sem kedvenc zsánerem a sportfilm.

Millió dolláros bébi
A hosszútávfutó magányossága
Bunyósok
Én, Tonya
Foxcatcher