Be kell jelentkezned, hogy megtekinthesd az oldalt!

Mahábhárata (1989–1990) 53% 3★

Name: Mahábhárata (1989–1990)
Rating: 53%

The Mahabharata
318' · francia, japán, amerikai, egyesült királysági, ausztrál, holland, svéd, dán, ír, belga, norvég, luxemburgi, finn, izlandi, portugál · dráma, háborús, minisorozat
3 rész

Most néztem meg Várólista

Peter Brook, a modern idők egyik legjelentősebb színpadi rendezője nyolc teljes évet dolgozott azon, hogy a hindu mitológia, vallás, történelem és filozófia hagyományait egymagában felmutató óriás-eposzt, a Mahábháratát színpadra állítsa. A Mahábhárata spirituális ereje felér a Bibliáéval, élményszerűsége az Iliásszal, varázslatos meseszövése az Ezeregyéjszaka hangulatával. Háborúskodás, hatalom, erkölcs, hűség és szerelem – örök emberi témák. Egy királyi család két ága közt folyik a harc, ám a mesének több mellékszála is van, amelyek hol tragikusak, hol komikusak. A mű kevéssé ismert a nyugati világban, de Brook és a színészek tehetségének köszönhetően még a járatlan nézőt is elbűvöli, szinte magába szippantja ez a varázslatos mesevilág. Ahogy Brook is mondja: „Minden kérdést érint ez a mű, amely minket is foglalkoztat manapság. A tény, hogy háromezer évvel ezelőtt született ez az eposz, nem jelenti azt, hogy távoli lenne. Sőt különös meseszerűsége, szenvedélye, ereje, humora csak hozzásegít a tisztább, egyszerűbb fogalmazáshoz.” Habár a forrás indiai, Brook nem akart mindenáron autentikus lenni, hiszen a háromezer éves Indiát nem lehet visszahozni, a hindu vallás ősi jelképeit nem lehet megidézni. De India mégis jelen van a mű minden pillanatában. Jean Claude Carriere segítségével egy nyolc és fél órás színpadi előadást hoztak létre a műből, amivel aztán bejárták a világot. A nemzetközi társulat (műhely?) tagjai játszottak szabad ég alatt, barlangban, kőfejtőben, ahol a természetes díszlet része volt a napkelte és a napnyugta is. Három év után az alkotók úgy határoztak, abbahagyják a fellépéseket. Ám hogy mégis a lehető legtöbb nézőhöz eljusson, filmverziót készítettek az előadásból. A négyévi munka eredményeképpen el is készült az öt és félórás tévéváltozat, és a közel háromórás mozifilm. A mostani televíziós változat műfaját tekintve is páratlan, megőrizte a színpadi atmoszférát, ugyanakkor a színészarcok közeli felvételeivel a legerősebb filmes hatást éri el. [bezár]

könyvadaptáció vallás

Szereposztás

Erika Alexander	Hidimbi
Maurice Bénichou	Kitchaka
Georges Corraface	Duryodhana
Vittorio Mezzogiorno	Arjuna
Mamadou Dioumé	Bhima
Miriam Goldschmidt	Kunti
Yoshi Oida	Drona
Andrzej Seweryn	Yudhishthira
Mallika Sarabhai	Draupadi
Jeffrey Kissoon	Karna

További szereplők

Várólistára tette 8

Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 2020. augusztus 25., 17:07

Mahábhárata (1989–1990) 53%

Az Earth Maiden Arjuna után ott motoszkált a fejemben a gondolat: biztos nincs jó Mahábhárata feldolgozás? Biztos? Amikor beírtam a snitt keresőjébe a címet, kidobta ezt a minisorozatot.
Ami összesen hat órás. Hazudnék, ha azt mondanám, rá is szántam a hat órát az életemből, mert volt, hogy beletekertem, de azért így is minimum négy órát eltöltöttem vele, amit hasznosabb tevékenységekre is fordíthattam volna. És a wikipédia szerint ennek kering valahol egy kilenc órás változata. Te jó ég.
Önmagában szerintem az, hogy európai/amerikai/minden egyéb nemzetiségű csapat adaptálta, nem egy nagy tragédia. Gyakran mondom, hogy a whitewashing is, engem csak akkor zavar, ha nem jó színészek kapják a szerepeket… és itt sajnos azt éreztem, hogy nem egyszerűen nem vettük a fáradtságot, hogy keressünk indiai színészeket (akik között azért akadnak nagyon tehetségesek, különösen, akik elkeveredtek az amerikai filmgyártásig), hanem mindezt teljesen indokolatlanul tettük. Talán Yudhisthirát és Krisnát ki tudom emelni, mint tehetségesebb, jobb színészek a csapatból, de amúgy mindenki abszolút középszerű alakítást nyújt. Nem csak a színészek bőrszíne, de a környezet sem idézi a hindu mitológiát: ebben a történetben palotáknak kéne lennie, fényűzésnek, hegyeknek, erdőknek, monumentális csatáknak, nagy tereknek. De a palota éppolyan jelentéktelen, mint az agyagház, a helyszínek ismétlődnek, a jelmezek kulturálisan hiteltelenek, még arra sem vették a fáradságot, hogy indiai típusú íjat adjanak Arjuna kezébe a japán hosszú íj helyett.
A történet hol kapkod és kulcselemeket hagy ki, megnyit történetszálakat, majd sose zárja le őket (például konkrétan nem emlékszem, hogy megoldódott volna a helyzet, hogy szegény Arjunából eunuch lett. Mert az átkot megkapta, de Indra még a cast listában sincs, pedig hivatalosan ő oldotta fel. Nem egy kulcsfontosságú elem, egy az egyben ki lehetett volna hagyni, de így egy kicsit kínos lett.), összevon karaktereket, és egy pont után az embernek már fogalma sincs, hogy mi is történik. A rendezője tudtommal színházakban kezdett, de ha egyszer filmet forgat, ki kéne használnia a műfaj adta lehetőségeket, különben egyszerűen furcsa és kínos lesz az egész.
Lenne talán hat csillag is, de így hogy négy teljes órám ráment, nem adok neki ötnél többet.

Új hozzászólás

Új hozzászólás

Valentine_Wiggin 2021. október 1., 01:38

Karna (Kuntinak): Egy kocsihajtó fia vagyok. Amit elszakítottál, már nem tudod összevarrni. Úgyhogy ne zaklass, hagyj itt engem. Ismét ruhátlanul, ebben a nagy, vörös folyóban…