Jacques rendkívüli rokonságban van az óceánnal, szokatlanul hosszú ideig képes lélegzet nélkül a víz alatt tartózkodni. Gyermekkori barátja és vetélytársa, Enzo, aki már a szabad merülés világbajnoka, versenyre hívja. Küzdelmük, vonzódásuk, visszahívó erejű vágyakozásuk tárgya mindig ugyanaz: a… [tovább]
A nagy kékség (1988) 101★
Képek 2
Szereposztás
Kedvencelte 40
Várólistára tette 126
Kiemelt értékelések
Hiába versenyeznek, mégsem riválisok. Enzo és Jacques inkább testvérek, a közös szerelem köti össze őket, rajongásuk tárgya a mély, a tenger, „a nagy kékség”. Nem is rajongás ez, inkább megszállottság ami szólhatna akár a hegymászásról is, mindegy is lenne amíg az a közeg veszi körül, abban a birodalomban van ahol otthon érzi magát. Ez az elhivatottság mindenen túl nő, legyen az a család, vagy akár a saját testi épsége. A film nem csak erről szól hanem a barátságról és a közös szenvedélyről. A szerelemről is, legyen az egy férfi iránt táplált érzelem ami viszonzatlan, vagy a mélység iránt ami szólít és nem enged. Nehéz ezeket elfogadni, de nem mindig van más választás.
Film egyszer a (nehéz eldönteni, hogy viszonzott vagy viszonzatlan) szerelemről, ugyanis a szerelem tárgya egy „delfinember”, akinél kétséges, hogy egyáltalán képes-e emberek iránt is érezni bármit. Időnként úgy látszik igen, de többnyire inkább autistának tűnik.
Film másodszor a vak és önző szerelemről, amiben a nőt nem érdekli más, minthogy viszont szeressék és végre lepetézhessen, mert az majd mindent megold (kapja a jó tanácsot).
Film harmadszor a megszállottságról, örökös versengésről, túlteljesítésről a sportban. Sportfilmként egész jó, bár újat nem mond.
Film negyedszer a különböző nemzetekről keringő sztereotípiákról, (nyugodtan elhagyható lett volna).
Film végül a giccsről: újabb és újabb jelenetekben élvezhetjük végig, ahogy a főszereplő a naplementében együtt lubickol a delfinekkel. Ezek nyújtották el majdnem 3 órásra a játékidőt.
Örök kedvenc. Elvarázsol a hangulata, kellő humor, gyönyörű képek. Szereposztás kiváló. 12-13 éves lehettem mikor az M1-en belefutottam, természetesen az elejéről lemaradtam, éveket kellett várnom hogy ismét elkaphassam teljes egészében. Azon filmek egyike, mely megnézése után napokig a fejemben maradt, és időről időre újra előkerül.
Emlékeim szerint a függőségre mutat rá nagyon jól.
A hapsik környezete csak díszlet nekik, az egyetlen kötődésük a vízhez volt, és nem tudtak, nem is akartak ez ellen tenni. Johana hozzáállása példaértékű. A zene csodálatos, tökéletesen passzol a tartalomhoz és érzésekhez.
Kultfilm, most már kipipálhatom, hogy láttam. Nem volt rossz, de nem hiszem, hogy még egyszer megnézem.
10/10*
Időnkénk újra és újra elő kell vennem. Megunhatatlan. Zseniális karakterek, remek szimészi alakítások, utánozhatatlan hangulat. Ez a film egy óda a tengerhez.
Népszerű idézetek
– Duffy, iszonyú zűr van Szicíliában!
– Hogyan? Micsoda?
– Uramég… a maffia! Cosa Nostra, De Niro, Coppola, Pacino!
Enzo: Ismeri Tahitit?
Johana: Huh? Nem…
Enzo: Jó, akkor elviszem oda. Napozunk, én halászok, maga megsüti a halat, és szeretkezünk a pálmák alatt.
– Enzo… mit fogsz csinálni a pénzzel?
– Átfestetem a kocsit.
– De Giuseppe azt 25 dollárért megcsinálja.
– Akkor mondjad meg neki, hogy fényezze is le!
– A dohányzás itt teljesen tilos.
– Talán ég?
– Még felhozni sem szabad cigarettát a fedélzetre.
– Figyelj, pisilni sem szabad itt, mégis felhoztad magaddal a fedélzetre.