Filmek 5-től 7-ig zóna
NÉMET FILM:
Alapesetben talán nem az alábbiak jutnak eszünkbe a német filmről, de megörültem, hogy végre láttam annyi filmet a kategóriából, hogy hozhatom a saját listámat.
1. Good Bye Lenin! (2003): Szeretem. Újra is kellene néznem…
2. A mások élete (2006): Ez viszont annyira jó, hogy soha többé nem akarom megnézni…
3. A hullám (2008): Középiskolás koromban láttam először, nagy hatással volt rám.
4. Das wilde Leben (2007): Talán profibban is meg lehetett volna csinálni ezt a filmet, de maga a történet, a zenék, és a ruhák, helyszínek kavalkádja miatt egészen lekötött.
5. Én és Kaminski (2015): Nem kiemelkedő film, mégis megmaradt a különleges hangulata.
Kapcsolódó filmek: A mások élete (2006) · A hullám (2008) · Good Bye Lenin! (2003) · Én és Kaminski (2015) · Das wilde Leben (2007)
Metropolis
M – Egy város keresi a gyilkost
Aguirre, Isten haragja
A félelem megeszi a lelket
Alice a városokban
Good Bye Lenin!
A szabad akarat
Tiszteletbeli említés: Fallal szemben, A lé meg a Lola
Kapcsolódó filmek: Metropolis (1927) · M – Egy város keresi a gyilkost (1931) · Good Bye Lenin! (2003) · A félelem megeszi a lelket (1974) · Aguirre, Isten haragja (1972) · Alice a városokban (1974) · A szabad akarat (2006)
Vándoroljunk tovább a filmes régiókon. Több jelentőset átvettünk már, de ami most jön, szintén komoly mértékben formálta a filmtörténetet.
Mi az, ami jön?: a német film.
Határidő: január 31. 23:59.
Biciklitolvajok
Néma párbaj
Aranypolgár
A kötél
Az óra körbejár
Monsieur Verdoux
A harag napja
Kapcsolódó filmek: Aranypolgár (1941) · Biciklitolvajok (1948) · A kötél (1948) · Az óra körbejár (1946) · A harag napja (1943) · Monsieur Verdoux (1947) · Néma párbaj (1949)
1940-es évek:
Ha – érthető történelmi okokból – nem is feltétlen ez a legerősebb évtizede a filmnek, egyáltalán nem mondható jelentéktelennek. Ekkor indul az egyik legnagyobb hatású mozgalom, a neorealizmus, de a film noir is, és ekkor kezd a filmtörténet egyik legnagyobb géniusza, nem is akárhogyan. Akad látnivaló, jócskán.
Late Spring (Ozu, 1949)
Kísért a múlt (Tourneur, 1947)
Aranypolgár (Welles, 1941)
Le sang des betes (Franju, 1949)
Monsieur Verdoux (Chaplin, 1947)
Le tempestaire (Epstein, 1947)
Leave Her to Heaven (Stahl, 1945)
Már negyed tizenkettő! Milyen hamar elmúlt egy év.
Valójában ennek a Tandori parafrázisnak igen kevés – mondhatnánk úgy is: semmi – köze nem lesz a következő kategóriához, ami: az 1940-es évek.
Határidő: január 17. 23.59.
képregényfilmek:
A válogatás szempontjaihoz: alapvetően a szuperhősfilmet külön műfajként kezeltem. Meggondolandó, hogy tekinthető-e különálló zsánernek (lényegében más zsánerek elemeit hasznosítja, tematikusan azonban vannak sajátosságai), mindenesetre nem hivatalos filmtörténetet írunk, úgyhogy én most önkényesen így döntöttem. Tehát ebben az esetben nem érdekeltek adaptációs szempontok. Az animék természetesen idetartoznak, de mivel ezt már külön tárgyaltuk, ezúttal kihagytam őket a számításból. Ami a listán adaptáció és nem szuperhősök játsszák benne a főszerepet, mind nagyszerűen sikerült, érzékeny darabok. A legzseniálisabb szerintem egyértelműen Cronenberg filmje, ami még káprázatosabb ismervén az eredetijét.
1. A History of Violence (Cronenberg, 2005)
2. Logan (Mangold, 2017)
3. Bosszúállók – Végtelen háború (Russo, 2018)
4. A sötét lovag (Nolan, 2008)
5. Persepolis (Satrapi/Paronnaud, 2007)
6. Ghost World (Zwigoff, 2001)
7. Scott Pilgrim a világ ellen (Wright, 2010)
+ A sebezhetetlen (Shyamalan, 2000)
(Ez csak azért nem került be, mert semmilyen konkrét előzménye nincs, tehát nem adaptáció, ugyanakkor szuperhősfilmként az egyik legérdekesebb és legjobb. Utólag gondolkodva, talán érdemesebb lett volna „képregényfilmekként” megjelölni a kategóriát.)
Kicsit gondban vagyok ezzel a kérdéssel, több okból is: Az igazi az lenne, ha a belőtt filmek mellé ismerné az ember a forrás képregényt is (töviről majdnem hegyire), illetve ott a merítés nagy dilemmája, hogy most csak élőszereplős cucc legyen vagy a nagy mindenségből lehessen mazsolázni, ami mozgókép. (Nekem például ez pont fontos lenne, ha már ennyi időt és energiát beleadtam például az anime-manga hobbiba.) Mindegy, Kino mintájára hasonló útvonalat fogok követni.
A sorrend tetszőleges, kivéve az első helyezést:
1. Aria (anime, 2005-2008) – Nincs mese, számomra nem csak a legjobb anime, amit valaha készítettek, de egyben az egyik legfontosabb mozgókép az életemben. Rituálé, hogy három évente újrázom, lassan megint itt lesz az ideje. További adalék, hogy itt a forrást is ismerem mellette, de képregényben valahogy nem adja ugyanazt az élményt, még ha az is egy remekmű.
A holló – Bár már nagyon rég kinőttem az EDGY korszakomból, ez pont az a film, ami remekül hozza az összes kötelező velejárót. Főleg annak fényében szerepel ezen a listán, hogy előzetesen megvoltam róla győződve, hogy valami kolosszális időpocsékolás. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Deadpool – Az egész DC/Marvel világ totál hidegen hagy, de ezt az egyet (azaz kettőt) pont láttam. És pont bejött. A pretentious-o-meter mutatója konstans vert tanyát a legvörösebb régióban, de olyan jól áll neki ez a masszív kreténkedés és túljátszás, hogy nem lehet rá haragudni.
Oldboy – Még egyszer: Kéne több dél-koreai filmet nézni.
V for Vendetta – A sztori annyira talán nem, de a karakterek egész meggyőzőek voltak, illetve a rendező atmoszférát is tudott teremteni mellé.
Joker – A film maga kínosan túlértékelt, néhol meglehetősen ostoba, és semmi olyat nem tud, amit egy Taxisofőr vagy Komédia királya ne adott volna már vissza (ráadásul sokkal jobban!), de hazudnék, ha azt mondanám, nem érte meg a ráfordított időt. Joaquin Phoenix kiváló, a zenék ugyancsak, ahogy emlékezetes jelenetekből sincs hiány, ráadásul még üzenete is van, méghozzá nem is egy örök érvényű gondolat.
Kapcsolódó filmek: Old Boy (2003) · V, mint Vérbosszú (2006) · A holló (1994) · Deadpool (2016) · Deadpool 2 (2018) · Joker (2019) · Aria The Animation (2005–2005)
