Filmek 5-től 7-ig zóna

Már negyed tizenkettő! Milyen hamar elmúlt egy év.
Valójában ennek a Tandori parafrázisnak igen kevés – mondhatnánk úgy is: semmi – köze nem lesz a következő kategóriához, ami: az 1940-es évek.

Határidő: január 17. 23.59.

képregényfilmek:
A válogatás szempontjaihoz: alapvetően a szuperhősfilmet külön műfajként kezeltem. Meggondolandó, hogy tekinthető-e különálló zsánernek (lényegében más zsánerek elemeit hasznosítja, tematikusan azonban vannak sajátosságai), mindenesetre nem hivatalos filmtörténetet írunk, úgyhogy én most önkényesen így döntöttem. Tehát ebben az esetben nem érdekeltek adaptációs szempontok. Az animék természetesen idetartoznak, de mivel ezt már külön tárgyaltuk, ezúttal kihagytam őket a számításból. Ami a listán adaptáció és nem szuperhősök játsszák benne a főszerepet, mind nagyszerűen sikerült, érzékeny darabok. A legzseniálisabb szerintem egyértelműen Cronenberg filmje, ami még káprázatosabb ismervén az eredetijét.

1. A History of Violence (Cronenberg, 2005)
2. Logan (Mangold, 2017)
3. Bosszúállók – Végtelen háború (Russo, 2018)
4. A sötét lovag (Nolan, 2008)
5. Persepolis (Satrapi/Paronnaud, 2007)
6. Ghost World (Zwigoff, 2001)
7. Scott Pilgrim a világ ellen (Wright, 2010)

+ A sebezhetetlen (Shyamalan, 2000)
(Ez csak azért nem került be, mert semmilyen konkrét előzménye nincs, tehát nem adaptáció, ugyanakkor szuperhősfilmként az egyik legérdekesebb és legjobb. Utólag gondolkodva, talán érdemesebb lett volna „képregényfilmekként” megjelölni a kategóriát.)

Kicsit gondban vagyok ezzel a kérdéssel, több okból is: Az igazi az lenne, ha a belőtt filmek mellé ismerné az ember a forrás képregényt is (töviről majdnem hegyire), illetve ott a merítés nagy dilemmája, hogy most csak élőszereplős cucc legyen vagy a nagy mindenségből lehessen mazsolázni, ami mozgókép. (Nekem például ez pont fontos lenne, ha már ennyi időt és energiát beleadtam például az anime-manga hobbiba.) Mindegy, Kino mintájára hasonló útvonalat fogok követni.

A sorrend tetszőleges, kivéve az első helyezést:
1. Aria (anime, 2005-2008) – Nincs mese, számomra nem csak a legjobb anime, amit valaha készítettek, de egyben az egyik legfontosabb mozgókép az életemben. Rituálé, hogy három évente újrázom, lassan megint itt lesz az ideje. További adalék, hogy itt a forrást is ismerem mellette, de képregényben valahogy nem adja ugyanazt az élményt, még ha az is egy remekmű.

A holló – Bár már nagyon rég kinőttem az EDGY korszakomból, ez pont az a film, ami remekül hozza az összes kötelező velejárót. Főleg annak fényében szerepel ezen a listán, hogy előzetesen megvoltam róla győződve, hogy valami kolosszális időpocsékolás. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Deadpool – Az egész DC/Marvel világ totál hidegen hagy, de ezt az egyet (azaz kettőt) pont láttam. És pont bejött. A pretentious-o-meter mutatója konstans vert tanyát a legvörösebb régióban, de olyan jól áll neki ez a masszív kreténkedés és túljátszás, hogy nem lehet rá haragudni.

Oldboy – Még egyszer: Kéne több dél-koreai filmet nézni.

V for Vendetta – A sztori annyira talán nem, de a karakterek egész meggyőzőek voltak, illetve a rendező atmoszférát is tudott teremteni mellé.

Joker – A film maga kínosan túlértékelt, néhol meglehetősen ostoba, és semmi olyat nem tud, amit egy Taxisofőr vagy Komédia királya ne adott volna már vissza (ráadásul sokkal jobban!), de hazudnék, ha azt mondanám, nem érte meg a ráfordított időt. Joaquin Phoenix kiváló, a zenék ugyancsak, ahogy emlékezetes jelenetekből sincs hiány, ráadásul még üzenete is van, méghozzá nem is egy örök érvényű gondolat.

Nem olvasok képregényeket, nem igazán ismerem a felnőtteknek szóló ilyetén irodalmat. Ezért azt hittem, nem lesz 7 db olyan filmem, ami képregényen alapul és még tetszett is. Aztán nagyot néztem, hogy mégis összejött. Bár filmtörténeti magas kultúrát nem nálam kell keresni :D (most sem)
A holló
Az idő urai
Constantine – a démonvadász
Men in Black – Sötét zsaruk
Penge
Pokolfajzat
Red

Mivel más sem feltétlenül ragaszkodik hozzá, itt én is megspórolom magamnak a fáradtságot, és említek olyat is amiből nem olvastam még az eredetit, illetve nem tervezem elolvasni két héten belül. Bekerült pár anime széria is, de figyeltem rá, hogy rövidebbek legyenek (max 10 epizód, ami egy hosszabb filmnek vagy egy mini-szériának felel meg).

Oldboy – Talán nincs is olyan híresen jól sikerült élőszereplős manga-adaptáció, mint az Oldboy. Szigorúan a koreai változat.

Blue is the Warmest Color / Adéle élete – A film egy kifejezetten jól sikerült graphic novel adaptáció, alternatív befejezéssel és persze egy intim, olykor szenvedélyes portréja két fiatal lány párkapcsolatának.

Watchmen – Ha a pontosság lenne az egyetlen adaptációs szempont, Zack Snyder kitett magáért. Hosszú de szinte végig, kockáról kockára hű és bár a befejezést, meg a verhetetlenül jó főcímet leszámítva az eredeti még mindig erősebb, azért ezt az adaptációt nagyon könnyű elrontani és mindent összevetve rendkívül tetszett.

Hellsing Ultimate – Ez az anime egy 10 részes (bár epizódonként 50 perces) manga-adaptáció, és nem véletlen, hogy az eredeti alig beszerezhető. Stílusos akció-horror, amiben szó szerint patakokban folyik a vér, és kb minden karakternek van valami rendkívül beteg bája. Amellett, hogy a túlzó brutalitás és a teátrális megnyilvánulások kimaxolják a hangulatát, sikerült olyan kimagaslóan jó angol szinkront készíteni hozzá, akcentus parádéval amit még a vérbeli felirat-mániások közül is sokan preferálnak.

Devilman Crybaby – Szintén anime, szintén 10 részes adaptációja egy 46 évvel ezelőtti mangának. Nem csak az animáció kölcsönöz neki eredeti hatást, de a lényegi dolgokban hű marad az alapanyaghoz és mégis sikeresen modernizálja annak világát, megspékelve az amúgy is sokkolóan kegyetlen sztorit nem kevés társadalomkritikával.

Sin City – Ezt nem érdemes ragozni, önmagukért beszélnek a képsorok.

Nauszika – A szél harcosai – Még nem sikerült eljutnom odáig, hogy elolvassam a mangát, de Miyazaki maga rendezte az animét saját művéből ami az eddigi hallomások alapján nem csak kidolgozottabb, de sötétebb sztori is, így hamarosan mindenképp sort kerítek rá és nem számítok rá, hogy csalódást okozna.

Gyanítom, hogy az Avengers: Infinity War népszerű választás lesz, így nem tettem listába, de magasan landolt nálam ez is. Magasabban, mint párja: a Végjáték. Sajnos a Marvel képregényvilággal 1%-ban ha tisztában vagyok, a maradék 99%-hoz meg még egy évtized is kevés lenne felzárkózni, de az ide vágó részeket elolvastam és szerencsére rengeteget változtattak, gondosan építették fel éveken, filmeken keresztül a szálakat, amik kifutottak ide, mint egy kereszteződésbe, ez önmagában is szép teljesítmény.

Külön még megemlíteném a The End of the Fucking World-öt, legalábbis az első évadát, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert az eredetiben a rajzok nem éppen kívánkoznak képernyőre, de az alapot sikerült jól felöltöztetni.

Illetve kizárólag mellékesen, hosszabb szériából a Preacher-t emelném ki, aminek sajnos nem jutottam el a végéig, mert a harmadik évadtól kezdve és a negyedik évad elején már teljesen kaotikus és bugyuta lett számomra az egész, ugyanakkor az első két évada remekül nyúlt a graphic novelhez, az első évad például rendesen kibontja az eredettörténetet, egy rakás mellékkarakter felvonultatásával akik benne sincsenek az alapanyagban (legalábbis ameddig eljutottam benne, és az túl van a felén), mert a graphic novel kb ott kezdődik ahol az évad véget ér. Ezt könnyű elszúrni, nem szúrták el (csak később sajnos).

Azt hiszem most a Harcosok klubjat tekinthetjük éllovasnak.

Múltkor belengettem és tulajdonképp minek várjunk vele, jöjjön: a képregény adaptációk.

Fontos megjegyezni, hogy ez nyilván elsősorban korunk legnépszerűbb és talán leginkább lenézett alzsánerét, a szuperhős filmeket jelenti, de nem kizárólag, ezért is gondoltam, hogy egyúttal adjuk meg a lehetőséget a független vagy alternatív daraboknak is.
Íme egy pompás merítés, számtalan nem-szuperhős filmmel: https://www.timeout.com/london/film/the-50-best-comic-b…

A határidő: január 3. 23:59.

Irodalmi adaptációk:
1, A remény rabjai
2, Ne bántsátok a feketerigót!
3, A Keresztapa
4, Harcosok klubja
5, Az ötödik pecsét
6, Jackie Brown
7, Amadeus

néhány, ami eszembe jut… a Harcosok klubján kívül:
Psycho (1960)
A hullaégető (1969)
A zálogos (1964)
Csillagpor (2007) (itt a könyv borzalmas volt számomra :/ )
A per (1962)
Amerikai pszichó (2000)
Holtodiglan (2014)
+ nemfilmhanemsorozat, de a könyvváltozat túlszárnyalását tekintve a legjobb adaptáció, amit láttam az a Terror (2018–2025) volt, a könyvhez való hűséget tekintve meg a Briliáns barátnőm (2018–2024).

IRODALMI ADAPTÁCIÓK

Azt hiszem, ez az eddigi kedvenc kategóriám! Ha megfog egy történet, olvasmányként, filmen és akár színházban is át akarom élni. Épp ezért nagyon-nagyon nehéz 7-re szűkíteni a kedvenceimet, így csak azok jöhettek szóba, amiket olvastam is, és igyekeztem mindenféle „különleges” szempont szerint válogatni… meglátjuk, hogy sikerült.

1. A szív hídjai (1995): Muszáj ezt a filmet tennem az első helyre! Ahogy a könyv értékelésénél írtam is Molyon, Clint Eastwood – vagy maga a film mint műfaj? – jó érzékkel „gyomlálta ki” azokat a dolgokat, amelyek a könyvben számomra elvették a történet élét, valóságosságát, és így lett belőle egy nagyon ízléses, a szó legnemesebb értelmében romantikus, megrendítő film.

2. Harcosok klubja (1999): Nem igazán szeretem a „könyv vagy film” összehasonlítást, de azt hiszem, ez egy tipikus példája nálam annak, hogy a film valahogy jobban megfogott, mint a könyv.

3. Trainspotting (1996): Ez pedig holtverseny. Welsh az egyik kedvenc íróm, és úgy érzem, kiválóan sikerült megjeleníteni zseniális szövegeit úgy, hogy a filmnek is lett egy sajátos atmoszférája. Mindkettő óriási kedvenc! spoiler

4. A zongoratanárnő (2001): Szeretek tabutémákról olvasni, de még jobban szeretem, ha ilyen szuper filmet is sikerül róluk készíteni. Ez egy olyan kedvencem, amit nem kapok elő egy laza délutánon, de azóta velem van, mióta láttam (és olvastam).

5. A tehetséges Mr. Ripley (1999): Nem a legnagyobb kedvencem ez a film, de nem hagyhattam ki ebből a listából. A fő szempont viszont a már említett „könyv vagy film verseny”, mert az 1. ponthoz hasonlóan itt is úgy érzem, hogy sikerült egy számomra inkább lektűrnek számító könyvből egy nagyon jó és igényes filmet csinálni. Ebből is látszik szerintem, hogy nem biztos, hogy egy irodalmi mű betű szerinti megfilmesítése az egyetlen jó megoldás, sőt, a film esetleges „egyszerűsítései” még jót is tehetnek a történetnek.

6. A parfüm: Egy gyilkos története (2006): Ezt a filmet pedig azért tettem a listára, mert emlékeim szerint nagyon sikerült eltalálni a hangulatot, amit olvasás során átéltem.

7. Keserű méz (1992): Pontosan ugyanazt gondolom itt is, mint amit Trainspottingnál írtam: mindkét mű önállóan és együtt is maradandó darab.

Legnagyobb sajnálatomra ezek most nem férhettek fel a listámra, de ne hagyjátok ki: Pop, csajok satöbbi (2000), Betty Blue (1986), The Acid House (1998), Rekviem egy álomért (2000), Nyugalom (2008), T2: Trainspotting (2017), A szabadság útjai (2008), Az utolsó mozielőadás (1971), Veszett a világ (1990), A Meztelen Juliet (2018), Karambol (1996)

Irodalmi adaptációk:
Eleinte azt hittem, hogy alig tudok majd összeszedni igazán erős címeket, aztán szembesültem azzal, hogy túl sok van. Így szűrnöm kellett és csak olyan filmeket választottam, melyek esetében ismerem az adaptált művet is.
A szempont – természetesen – mindenekelőtt a minőség. Ezen túl azonban több másik is érvényesül. Pl. rettentő ritka, hogy egy irodalmi remekműből filmes remekmű szülessen (ilyen szerintem az első és az ötödik, és talán a második is). Aztán vannak a megfilmesíthetetlennek hitt szövegek, melyeknek érvényes filmrevitele igazi diadal (főleg a harmadik, részben a második). És persze a leggyakoribb, mikor közepes (vagy egyenesen gyenge), legalábbis feledhető művekből születnek igazán nagyhatású filmek (negyedik, hetedik és némi megkötéssel, a hatodik, bár itt egyik szöveg sem kifejezetten gyenge). Ezeknél külön izgalmas, hogy mennyivel többet képesek kihozni az anyagból, mint azt olvasás közben gondoltuk volna.

1. Sátántangó (Tarr, 1994)
2. Un homme qui dort (Queysanne, 1974)
3. Szindbád (Huszárik, 1971)
4. New Rose Hotel (Ferrara, 1998)
5. Othello (Welles, 1951)
6. Egy falusi plébános naplója (Bresson, 1951)
7. Carol (Haynes, 2015)