Kelet-Berlin, 1983 novembere, hat évvel a berlini fal leomlása előtt: az NDK és állambiztonsági szolgálata még elnyomja a (másként) gondolkodókat, és kíméletlen megfigyelő-besúgó rendszere mindenkit behálóz. Ennek a gépezetnek tökéletes fogaskereke Gerd Wiesler százados, akit politikai nyomásra… [tovább]
A mások élete (2006) 204★
Képek 3
Szereposztás
Kedvencelte 74
Várólistára tette 194
Kiemelt értékelések
Ezt is német órán láttam, így rövid negyvenötperces adagokban néztem meg.
Igazi élmény volt. Remek történet, nem is találok benne kivetnivalót.
Ezt nézzétek meg!
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
Nagyszerűen tárja a néző elé, miért nehéz ügy bolygatni a ’90 előtti évtizedeket.
Senki nem fekete-fehér.
Semmi nem vörös-narancssárga.
Ez egy nagyon emberi, emberséges film, egy embertelen időszakról. Így tudnám a legjobban megfogalmazni a mondanivalómat a filmről. :)
Elolvasva a Stasiország című könyvet újra meg kellett néznem a filmet. Kétségkívül egy remek történet, remek film. Mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy a készítők azzal, hogy egy „jó” stasist tettek meg főszereplőnek, pont azt a reménytelenséget vették ki a történetből, ami az egész rendszert jellemezte. Nagyon kevesen lehettek ilyenek, ha egyáltalán akadtak, hiszen olyan szintű volt a megfigyelés (kb minden 6. ember ügynök, vagy besúgó volt), hogy senki sem bízhatott senkiben. Funder könyvét elolvasva egy ennél sokkal brutálisabb, értelmetlenebb rendszer képe jelenik meg.
Második legkedvencebb kollégám mesélt egy csomót az évek során erről a filmről, úgyhogy most, hogy felbukkant az egyik kertmozi műsorán, naná, hogy megnéztem. (Jó is ez a kontraszt a film meg a valóságos nyári este között.)
Fantasztikusan agyas, kíméletlen, szép film.
Újabb Berlini Fal témájú film. Kerek négy éve hevert a DVD megnézetlenül valamelyik polcomon. Sokan dicsérték, ezért vettem meg (no meg akciós volt), aztán pont ez riasztott el talán. Ha mindenki dicséri, akkor én biztos húzni fogom a szám. Nos, nem így lett, de azért nem is csatlakozom a hasraesőkhöz. Persze volt benne egy-két jelenet, ami nagyon ott volt és kétség kívül az Oscart is megérdemelte, de ha Berlini Fal, akkor Der Tunnel. Nálam ez a mérce…
Imdb-n top 250-ből 55. – ez azért meglepetés… fórumon megy is az értetlenkedés, de az értékelésekben ömlengenek ezerrel. Én csak azért se fogok.
Zseniális. Amikor először láttam és vége lett, csak ültem még percekig magam elé bámulva, próbáltam magamhoz térni de nem ment.
Újranéztem, és az döbbentett meg, hogy mennyire csöpögős és erőltetett lett volna pár jelenet, de nem volt az egyik sem. És még az se idegesítő, hogy a végén mennyit ugrálnak az időben előre. Érdekes, nagyon érdekes.
Majdnem átcsúszott azon a határon, hogy érzelgős melodráma legyen belőle. De csak majdnem…
A szovjet lehallgatási módszerek bemutatása. A lehallgatástól való félelem bemutatása. A rendszer elleni véleménynyilvánítás tiltásának bemutatása. És a kollaborálás és segítségadás bemutatása. De szerintem nem a legerősebb módon.
Az elején pár megfigyelési módszert ismertet a film, de aztán ez mind el is tűnik az első fél óra után. És már csak vekengést kapunk arról, hogy kell vagy nem kell.
Ami nekem kifejezetten hiányzott, az a szereplők jobb bemutatása. A megfigyelt főszereplő párról és a megfigyelőről kapunk némi háttérinfót, de az is csak az aktuális életük. Senki másról nem tudunk meg semmit. Pedig jó lenne ismerni, hogy kit miért figyelnek meg és ki miért lesz a titkosszolgálat tagja. A családi állapotok teljesen hiányoznak a filmből, ami a mai generációnak fontos információ lenne, hogy mit veszíthetnek az egyes figurák.
Végül a lehallgatott személyek gerillaharcának sem adnak konkrét eredményt.
Így csak egy dilemma lesz a film és semmi több. Megnéztem és hamarosan elfelejtem, mert se csavar, se mondanivaló, csak a tények, hogy voltak ártatlan, rendszerellenes megfigyeltek és voltak gonoszkodó, mindenkit elnyomó megfigyelők.
Népszerű idézetek
– Tehát…Honecker…Tehát a pártfőtitkár elvtárs meglátja a Napot, és azt mondja: Jó reggelt, kedves Nap! Jó reggelt, kedves Nap! Mire a nap: Jó reggelt, kedves Erich! És délben Erich megint odamegy az ablakhoz: Jó napot, kedves Nap! És a Nap válaszol: Jó napot, kedves Erich! Este ismét odalép az ablakhoz, és azt mondja: Jó estét, kedves Nap! De a Nap nem felel. Tehát Erich megkérdezi: Mi a baj, kedves Nap, miért nem felelsz? Mire a Nap: Nyald ki a seggem, én már Nyugaton vagyok!
– Neve? Beosztása? Melyik osztályon dolgozik?
– Hogy én? Stigler. Alhadnagy. Az M osztályról.
– Ugye, sejti, mit jelent a karrierje szempontjából, amit tett?
– Kérem… alezredes elvtárs…kérem… én csak…
– Csak gúnyt űzött a pártból! Ez államellenes izgatás volt. És nyilván csak a jéghegy csúcsa!
Jelenteni fogom a miniszteri irodán. Csak vicceltem! Jó volt, nem? A magáé is jó volt! Tudok még jobbat! Mi a különbség Honecker és egy telefon között? Semmi. A kagylót visszaakasztjuk, és Honeckert is fel kéne…
Bruno Hempf: De mit hallok önről, a fordulat óta nem is ír? Ez nem szép azok után, amennyit invesztáltunk önbe. De végülis megértem, Dreyman. Mit is írna az ember egy ilyen nagy demokráciában? Nincs, amiben hinni lehetne, nincs, ami ellen lázadni lehetne.
– Tudod, mit mondott Lenin az Apassionata-ról? Képtelen vagyok meghallgatni, mert nem tudom befejezni a forradalmat.
– Amikor 9 éve abbahagytuk a számlálást, csak egy ország volt Európában, ahol még több volt az öngyilkosság: Magyarország. Aztán rögtön mi következtünk, a reálisan létező szocializmus országa.