Mű szerző nélkül (2018) 11

Never Look Away · Werk ohne Autor
188' · német, olasz · dráma, thriller 16

0 díj · 4 jelölés

Kurt Barnert fiatal művész eljutott ugyan Nyugat-Németországba, de továbbra is gyötrik a gyerekkori emlékei, amit az NDK-rezsimben, a nácik által uralt években szerzett. Amikor találkozik Ellie-vel, meg van győződve róla, hogy ő lesz élete szerelme, és a diáklány olyan festmények megalkotására… [tovább]

német
német · angol
német · magyar

Képek 2

Szereposztás

Tom SchillingKurt Barnert
Sebastian KochCarl Seeband professzor
Paula BeerEllie Seeband
Saskia RosendahlElisabeth May
Oliver MasucciAntonius van Verten professzor
Hanno KofflerGünther Preusser
Evgeniy SidikhinNKWD Major Murawjow
Hirdetés

Kedvencelte 2

Várólistára tette 84


Kiemelt értékelések

Remake

Hosszú film, 3 órás, a felétől volt érdekes nekem Kurt Bartnert története. Onnantól, hogy eljutnak Nyugatra és elindul a fiatal művészek rögös útján. Ez a rögös út elsősorban önmaga megtalálása, tehetségének kibontakozása, egyáltalán az, hogy mi rejlik az ő tehetségében, mitől lesz az aki, szóval, hogy hogyan lett belőle Gerhard Richter, az egyik legismertebb kortárs német művész. Persze, tudom, hogy ehhez hozzátartozik a film első fele is. Egyébként Gerhard Richter, akinek életével több közös dologban megegyezik a film, elhatárolódott Kurt Bartnert történetétől és a róla szóló produkciótól. Én azért megnézésre ajánlom, de ahogy írtam, a második fele fog megmaradni bennem.

melangecholie

Jóval mélyebb nyomot hagyott bennem, mint azt eredetileg vártam tőle. Sőt, továbbmegyek: jóval mélyebb nyomot hagyott, mint amire közvetlenül a film megnézése után számítottam – akkor ugyanis elmaradt az igazi, nagy katarzis, amit reméltem. Onnan tudom, hogy mégis hatott rám, nem is kicsit, hogy azóta a legváratlanabb élethelyzetekben, a legkülönbözőbb témák kapcsán jut eszembe a film egy-egy jelenete, és időnként el-elkap az érzés, hogy meg szeretném nézni újra.

Nagyon érdekes, mennyire más hangulatú a film első és második fele, az emlékeimben szinte úgy él, mintha két különböző filmet láttam volna. Valahogy mégis így volt egész, a maga háromórás hosszában, ami a legkevésbé sem érződött három órának (és ez tőlem, aki nem viselem jól a hosszú filmeket, igazán nagy szó). A különböző történelmi periódusok összefonódása egyszerre létfontosságú eleme a cselekménynek, és szolgál egyfajta „díszletként” a tényleges történet számára. Azonban hiába itatja át a történelem végig erőteljesen a történetet, hiába beszél a film a színteréül szolgáló korszakok jellegzetességeiről ugyanúgy, mint az emberi sorsokról, a Werk ohne Autort mégsem éreztem egyetlen pillanatig sem hagyományos történelmi filmnek, legalábbis semmiképp sem olyan módon, mint a rendező másik, általam szintén nagyon kedvelt filmjét (Das Leben der Anderen). Az életrajzi ihletés miatt gyakorlatilag elengedhetetlen történelmi szál ellenére ez a film valójában elsősorban az egyéni sorsokról, a művészi útkeresésről és öndefiniálásról mesél igazán, s csak másodsorban bármi másról. Ez a téma pedig ma, a huszonegyedik században véleményem szerint éppúgy megállja a helyét, mint a nemzetiszocializmus vagy a két részre szakadt Németország idején. Azt hiszem, a történeten végigvonuló erkölcsi dilemmák szintén nem sokat veszítettek az aktualitásukból azóta.

Nem áll szándékomban kisregényt írni, úgyhogy inkább annyit mondanék: akit egy kicsit is foglalkoztat a művészet, a művészi útkeresés kérdése, a történelem, a morális problémák, Németország vagy a német nyelv, vagy egyszerűen szeretne egy jó filmet látni, nézze meg. Ha nem is lesz életetek filmje, azt gondolom, a Werk ohne Autor mindenkinek tud valami maradandót nyújtani.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján