Monsieur Verdoux (1947) 82% 20★

Attól függetlenül, hogy Verdoux eltette láb alól pénzes feleségét, aki ki tudja hányadik is volt a sorban, egy talpig úriember, mindenbe szenvedéllyel veti bele magát, főleg ha pénzről van szó. Chaplin nem lett volna hiteles, ha nem csempészik bele játékosságot, humort és emellett komoly pillanatokat is a filmbe. Igazából egy szerethető figura, akinek megvannak a maga motivációi, no nem (csak) a gyilkolásra, de azt is úriember módjára teszi, hanem a pénzszerzésre.

Remek film, de alig vicces – csak Chaplin néhány pojácáskodása, és amikor fapofával a bankókat számolja. Sokkal kevésbé komoly filmet várt tőle a közönség, eredetileg bukás volt az USA-ban (Európában viszont siker). Majdnem bedöntötte Chaplin karrierjét, aki szerint a legokosabb és brilliánsabb filmje.
Egy francia sorozatgyilkos/kékszakállról (Henri Désiré Landru) mintázta a főszereplőt. Orson Welles korábban egy dokumentumfilm-sorozatot akart forgatni, amelyben az egyik rész a guillotine által kivégzett Landru-é lett volna – megkereste Chaplin-t a szerep ajánlatával, aki a tervezett közös munka ejtése után 5,000 dollárért vette meg tőle az ötletet. Welles végül nem bánta meg.
Chaplin önéletrajzából:
„Ámbár olykor kétségbeestem további pályafutásomat illetően, soha nem rendült meg a hitem, hogy egy új vígjáték minden bajomból kigyógyítana. Ezzel a határozott érzéssel készítettem el a Monsieur Verdoux-t. Kétévi munkámba került, mert nehéz volt megformálni a forgatókönyvet, de a felvételre fordított idő nem haladta meg a tizenkét hetet – ezzel megdöntöttem saját rekordomat. Ezután postára adtam a forgatókönyvet a Breen Office címére, cenzori ellenőrzésre. Nem sokat kellett várnom a válaszra: teljes egészében betiltották a filmet.
A Breen Office a Legion of Decency egyik hivatala, cenzúrájának a Motion Picture Association önként vetette alá magát. Egyetértek azzal, hogy szükség van a cenzúrára, de nehéz a cenzúrát megfelelően gyakorolni. Nem tudok mást javasolni, csak hogy a cenzúra szabályai legyenek rugalmasak, és nem dogmatikusak; a szabályokat nem a tárgy, hanem a jóízlés, az intelligencia és a művészi feldolgozás szempontjából kellene alkalmazni.
Morális szempontból az a véleményem, hogy a testi erőszak és a hamis filozófia legalább annyira ártalmas, mint egy szenvedélyes szexuális jelenet. Bernard Shaw mondta egyszer, hogy a gazembert állon csapni túlságosan egyszerű megoldása az élet problémáinak.
Mielőtt rátérnék a Monsieur Verdoux cenzúrájának kérdésére, röviden ismertetnem kell a forgatókönyv tartalmát. Verdoux kékszakáll; egyébként jelentéktelen banktisztviselő, a gazdasági válság éveiben elveszíti az állását, mire tervet dolgoz ki, hogy vénlányokat vesz feleségül a pénzükért, és meggyilkolja őket. Törvényes, nyomorék felesége vidéken éldegél a kisfiúkkal, és sejtelme sincs férje bűnös üzelmeiről. Verdoux egy-egy gyilkosság után úgy tér meg otthonába, mint a középosztálybeli férj a kemény napi munka után. Ellentmondásos keveréke Monsieur Verdoux az erénynek és a bűnnek: olyan ember, aki rá nem lépne egy hernyóra rózsái metszése közben, de a kertje végében éppen egyik áldozatát hamvasztja el házi krematóriuma tüzében. A történetet sátáni humor, keserű szatíra és társadalomkritika szövi át. (…)
Valami kényelmetlen érzés vibrált a filmszínházban azon az estén; mintha a közönség valaminek a bizonyítására jött volna el. Régebben a filmjeim kezdetét feszült várakozás és boldog mocorgás köszöntötte, de ma csak ideges taps hallatszott, amelybe pisszegés is vegyült. Restellem bevallani, de az a néhány pisszegés jobban fájt, mint a sajtó ellenségeskedése. (…) Méltó befejezése volt az estének. Pedig máig is azt tartom, hogy a Monsieur Verdoux valamennyi filmem közül a legjobb, a legsikerültebb.
Meglepetésemre a film hat hétig volt műsoron New Yorkban, és nagyon szép bevételt ért el. A bevétel egyszerre csappant meg. Megkérdeztem Grad Seerst a United Artiststól, hogy mi lehet ennek az oka. A következőket mondta:
– Minden filmje remekül fog menni az első három vagy négy héten, régi tisztelőinek érdeklődése miatt. Azután már csak a nagyközönségre számíthat, és, őszintén szólva, a sajtó most már több mint tíz éve piszkálja magát. Végeredményben azért ez mégiscsak hat. Ez az oka a visszaesésnek. ”