Valahol a békés, bogaras Európában, valamikor a békeidőkben, a két világháború között működött egy elegáns hotel: a Grand Budapest. Vendégei átlagos arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok; alkalmazottai pedig a legjobbak a szakmájukban. Gustave, a híres főportás itt barátkozott össze… [tovább]
Kedvencelte 128
Várólistára tette 294
Kiemelt értékelések
A film, ami annyira aesthetically pleasing (vagyis csak Wes Anderson), hogy az már fáj. A szereplőgárda egyszerűen fantasztikus, ahogy a történet is. Imádom ezt a félig kitalált, félig a valóságon alapuló világot. Igaz nem túl vidám a vége, mégis akárhányszor megnézem egyfajta nyugalmat és elégedettséget hagy bennem ez a film.
Nem olvadtam el tőle annyira, amennyire a történetét és a színész bagázst tekintve el kellett volna olvadnom. Akárcsak az Albert Nobbs, úgy ez a film is hihetetlenül furcsa volt – nagyon jó színészek, nagyon jó karakterek, már-már vicces szituációk tömkelege, de nálam mégsem működött… Értem, felfogtam és nem szeretném még egyszer megnézni. Úgy néz ki, hogy most jobban lenyűgöznek a hállivúdi CGI-s cuccok.
Adrien Brody valami nagyon dögös kinézetet kapott a jelmeztervezőktől és a sminkesektől, a kis lobby boyon sokat mosolyogtam, a börtön-részt zabáltam, de a többi… hát akárcsak azok a raboknak sütött sütik – habos-rózsaszín, beleharapásig szép.
(Anyut Jude Law-val vettem rá, magamat Edward Nortonnal, de mivel keveset szerepeltek….)
Hamisítatlan Wes Anderson film, de most valahogy nem sikerült ráhangolódnom. Annyira rózsaszín és lila volt minden, hogy színmérgezést kaptam.
A színészek kiemelkedően jók voltak, a karaktereket is imádtam. Fiennes és Revolori kettősét senki sem tudta volna felülmúlni. De összességében émelyítő volt az egész. Valószínű újranézem egy jobb hangulatomban.
Tavaly mindenkitől azt hallottam, hogy mekkora ez a film, aztán volt egy pont, mikor megnéztem a bemutatóját és na jó, kíváncsi lettem rá. Végül csak most jutottam oda, hogy megszereztem (könyvtár).
Hááát… én teljesen másra számítottam. Persze ebből is látszik, hogy a jó/humoros alkotás mindenkinek mást jelent. Azt hittem jóízűen végignevetem az egész filmet vagy legalábbis kellemes időtöltés lesz, de nagyot csalódtam. 1 óra elteltével már rendesen kínlódtam, hogy mikor lesz már végre vége. Anya meg be is aludt rajta, pedig napközben néztük…
Legjobban az zavart, hogy voltak benne jó poénok, de olyan összecsapott, átgondolatlan, erőltetett volt összességében véve.
Persze lehet csak más a logikám és a humorérzékem, mint a legtöbb embernek…
Sokan emlegetik amúgy Wes Anderson-t, na én tőle korábban láttam A holdfény királyságot. Ehhez képest szvsz az sokkal jobb volt. Igaz az is kicsit csalódás volt anno, de mondom, még mindig jobban bejött, mint ez. De hát ízlések…
Üde színfolt a filmes palettán, zseniális alkotás a sok agyatlan, vígjátéknak szánt celluloidszemét között! Ez tipikusan az a film, aminél a kellemes szórakozás és a kikapcsolódás jogosan használt kifejezések. Semmi apró betűs rész. Beülsz, megnézed, röhögsz, és elégedetten távozol. Kész. Vége. Ennyi. :)
Nekem ez bejött. Imádtam hogy minden helyszínhez külön színpaletta van :D Kicsit olyan vattacukor érzés, bár a téma nem mézesmázos. Igazi Wes Anderson film. Jók a szövegek is, sokszor ugyan fárasztó és kell érteni a humor hátterét is, de igen, vicces film volt.
Most néztem újra, és harmadszorra is imádom. Szeretem a finom humorát, a csicsás mondatait, a színészek munkáját és magát a történetet is.
Népszerű idézetek
M. Gustave: Akad még halvány reménysugár a civilizált viselkedésre, ebben a mészárszékben, amit egykor az emberiségnek hívtak.
M. Gustave: Egyébként nagyon jó volt az ágyban.
Zero Moustafa: 84 éves volt, Monseigneur Gustave.
M. Gustave: Volt már öregebb is. Mikor fiatal vagy, marhasültet eszel, de ahogy mennek az évek, át kell állnod az olcsó húsra. Ami nekem nem gond, mert azt is szeretem.
M. Gustave: You see? There are still faint glimmers of civilization left in this barbaric slaughterhouse that was once known as humanity. Indeed, that's what we provide in our own modest, humble, insignificant… Oh, fuck it.
Dmitri: If I learn you ever once laid a finger on my mother's body, living or dead, I swear to God, I'll cut your throat! You hear me?
M. Gustave: I thought I was supposed to be a fucking faggot.
Dmitri: You are, but you're bisexual.