Metropolis (1927) 86% 91★

Szerintem nincs olyan ember az én korosztályomban akinek ne lennének ismerősek Metropolis képei a Queen – Radio Ga Ga c. klipjéből. Nekem eddig ennyi is volt ez a film, amit a klipben láttam. Pedig mennyire zseniális! Némafilmhez illően túlzó, de tökéletesen eljátszott mimika, remek képek, hátborzongató effektek, nagyon jó zene. Az egész annyira realisztikus, hihetetlen, hogy 1927-ben készült. Számomra az egyik legtökéletesebb rész az, amikor Freder ráeszmél arra, hogy mi is zajlik az ő kis valóságán kívül a világban. Mellbevágó élmény a komfortzónánkon kívül szétnézni is, hát még belehelyezkedni a kevésbé kiváltságosok helyzetébe. A film a mai napig aktuális, eléggé sajnálatos, hogy kb. most is ugyanott tartunk, mint 1927-ben. De úgy tűnik, egy nagy bada bummig nem is fog változni semmi. Akkor is csak azért, hogy aztán újrakezdődhessen minden. Innen gratulálok az emberiség jó részének ehhez a fantasztikus képességéhez, hogy újra és újra tönkretesz mindent és mindenkit maga körül.

Amikor még filmklubokba jártam (nem ma volt és nem is tudom, hogy léteznek-e még:), a némafilmek közül ez a film volt, amit nem kellett azon a szemüvegen keresztül néznem, hogy ez egy némafilm, meg klasszikus, mert teljesen érthető volt, a látványvilága meg szerintem a mai napig megállja a helyét (nem hiába idézik fel oly sokan).

Zseniális film, mondhatni a némafilmek egyik királya. A néző figyelmét folyamatosan leköti (még azért is, aki nem rajong a sci-fi-ért, utópisztikus filmekért). A zene és a díszletek is zseniálisak. Elképesztő, hogy a 20-as években is milyen elképzelésük volt már a technikáról (gépek, felhőkarcolók, robot). A film megvalósítása sem lehetett egyszerű (és olcsó) vállalkozás. Van benne szerelmi szál is, de a lényeg: a jövő társadalma kettészakad, a munkások alul, a többiek, az urak/hölgyek a föld felett. A munkástömeg viszont fellázad a kényszer ellen. A történet szerint azonban nem az erőszak az, ami szabadulást, új jövőt hoz.

Egek. Hát kövezzetek meg, mert nekem ez a film 2 és fél óra tömény kín volt. Hozzáteszem, direkt hagytam a lista végére és ezzel lesz meg az idei filmes kihívásom, de mostanában nem szeretnék némafilmet látni még véletlenül se.
Voltak jó ötletek a filmben (mégiscsak majdnem 100 éve készült), néhányat nem is értettem, hogyan oldottak meg, de összességében nekem nem jött be ez a stílus.

Hűha, mármint fantasztikus volt. Hihetetlen, hogy 1927-ben az én elképzeléseimhez képest milyen profi speciális effekteket használtak. Tökéletes volt a zene és a történet is.
Egyébként nem kedvelem a disztópikus regényeket, filmeket, de ez a mozi nagyon tetszett. Anno még az egyetemen mondta egy csoporttársam, hogy ez a kedvenc filmje, felfoghatatlan volt számomra, hogy mit talál bárki érdekesnek egy német némafilmben, de végre megértettem. Nekem is a kedvenceim közé került.
Ugye ez minden filmszakosnak kötelező darab?

Huhhúú, mióta vártam erre a filmre! És volt szerencsém látni a moziban az eredeti verziót (értsd a német feliratokkal, nem pedig angol nyelven). Mondjuk sajnos nem volt hozzá élőzene, de sebaj.
Wunderschön! ♥

#Lumiere

Öröm volt nézni, valósággal leszögezett a képernyő elé és tényleg hihetetlen, hogy majdnem egy száz éves filmet láttam. Igazából bátran merem ajánlani bárkinek. Én az eredeti 150 perces verziót néztem, elég hosszú, de ha már belevágtam, mindenképpen ezt akartam. De pont ez miatt, most csak kilenc pontot adok rá. Mert lehet, hogy ebben az esetben igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Mindenesetre egy olyan filmélménnyel gazdagodtam, amit szerintem mindeniknek látnia kell, aki kicsit is azt mondja, hogy kötődik a filmekhez.

Számomra izgalmas volt látni, honnan is indult a Sci-Fi műfaja.
Nagyon tetszett a látványvilágban, hogy nem csupán a képi megjelenítés beszédessége volt észrevehető, hanem a film színházi múltja is. Sok jelenetnél az volt az érzésem, hogy ezt akár színpadon is végignézhetném szinte módosítás nélkül.
Üdítő volt mindazonáltal felfedezni a „burkolt” üzeneteket is!=) A gép-démonarc átalakulás lehendás jelenete, és hogy a végén öt percen keresztül ismételgették a film mottóját – ami egyébként a nyitó mondat is volt – elgondolkodtatott.
Egyrészt próbáltam beleképzelni magam a XX. század eleji ember helyébe, aki még nem szokott hozzá a képi manipulációkhoz és talán tényleg igényli a szöveges magyarázatot a film megértéséhez.
Másrészt abba gondoltam bele, hogy némelyik mai filmnek ennél sokkal blődebben közvetítik az „üzenetét”, szóval ilyen szempontból még mai is megállná helyét az alkotás.
Más szempontokból pedig egyértelműen megállja. Ráhangolódást igényel a stílusa, de ha az megvan, akkor tényleg nagy élményt nyújtó film.