Sziszifusz a modern korban (2021–2021) 80% 29★

6,5 csillag!

Már jó ideje fent volt a várólistámon, úgyhogy a rá kiírt kihívás pont kapóra jött, hogy meghozza a kedvem hozzá. Őszintén szólva, azt néhány kritika vette el annak idején, amikor még friss volt a sorozat, így csak halogattam. Ennek okán félve kezdtem bele, de gyorsan magába szippantott a világ, amit elém tárt ez a 16 részes sorozat. Egy izgalmas, látványos, az elejétől a végéig szórakoztató darab lett. Disztópikus jövő, időutazás, harcok, lövöldözések, néhány jó karakter, egy csipetnyi Rómeó és Júlia. Mi más kellene még a tökéletes sorozat receptjéhez? Mondjuk egy kis logika!

A történet pofonegyszerű. Adott egy olyan Korea, amelyet majdnem teljes egészében megsemmisített az Észak és Dél között lezajlott atomháború. Csupán kevés ember élte túl a rakéta támadást, majd a későbbi atombomba robbantást. A pénz gyújtósnak illetve wc papírnak használható, a megmaradt élelmiszerekért és háztartási cikkekért, valamint gyógyszerekért pedig élet-halál harc folyik a növények által belepett Szöul utcáin a megmaradt maroknyi ember között. A helyzetet még inkább súlyosbítja a tény, hogy a túlélők többsége egy rejtélyes figura szolgálatában áll. De eme férfi kezében nem csak a csekély számú koreai társadalom van, hanem egy különleges gép is. Egy időgép, amivel adott pontig vissza lehet menni az időben. Ezen masina segítségével érkezik a profi túlélő Seo-Hae a jelenbe, hogy megakadályozza a háború kirobbanását a gép feltalálójának megvédésével. Viszont az események nem várt fordulatot vesznek. A fordulatok pedig rengeteg izgalommal és még több logikai bukfenccel szolgálnak a nézők számára. Komolyan, néhol olyan az egész, mintha fogták volna a meglevő kvantumfizikai szabályszerűségeket és egymásra pakolták volna, mert jól hangzik és úgy se veszik észre a nézők, ha valamit véletlenül félremagyaráznak benne, vagy jelenetek válnak teljesen értelmetlenné tőlük. Az álokoskodás pedig a sorozat egészén átível, hol kevésbé észrevehető módon, hol arcpirítóan egyértelműen. Mint látható, a gond nem a történettel, de még csak nem is az elmesélésével van (nagyon frappáns, ahogyan a helyzetből kiindulva, a főhősnő emlékein keresztül ismerhetjük meg a jövőbeli múltját, ami még be sem következett a jelenben), hanem a módszertannal. A letöltő és feltöltő gépek ötlete friss és üde színfoltjai az időutazós történeteknek, a nagy terv pedig zseniális, a kivitelezéséről nem is beszélve. Viszont az oda vezető út technikai részével rengeteg probléma van. Arról nem beszélve, hogy még egy filler epizód is belefért ebbe, ami egy az egyben ostobaságra épült, ráadásul csupán azért készült, a játékidő kitöltése mellett, mivel egy bizonyos karakternek kellett jelentőséget adni, és ezzel együtt egy logikátlan döntést megmagyarázni. Csupán az a baj, hogy egy résszel később ezt úgy ahogy volt, ellényegtelenítik egy másik döntéssel, aminek igazából több a realitás alapja. De hagyjuk ezt, mert sosem fogok végezni! Inkább nézzük meg a karaktereket!

Férfi főhősünk, Tae-Sul, nem is állhatna messzebb a hős titulustól. Egy igazi beképzelt, önző, egoista, nagyszájú, bunkó gyökér. Valószínűleg személyiségének ilyetén alakulásában nagy szerepet játszott, hogy bátya, szüleik halála után, egyedül nevelte fel mindenét feláldozva érte. Még saját testi és szellemi épségét is! Ezeket az erőfeszítéseket pedig akkor értékeli igazán nagyra Tae-Sul, amikor már késő volt. Emiatt kisebb trauma éri, ami után a borzalmas személyiségéhez hozzátevődik még a nemtörődömség és a gyógyszerfüggés is. spoiler pedig jelentkeznek a hallucinációk, amik a mindennapi életvitelére is nagyban kihatnak, ezzel veszélyeztetve cége valamint hozzávetőleg 100.000 háztartás jövőjét. Életében a változást egy semmiből előkerülő bőrönd, majd egy legalább ennyire misztikus módon felbukkanó állig felfegyverzett nő hozza meg, aki megmenti életét egy felettébb kínosan végződő, a teleportáló gépét is bemutató konferencián. Innentől kezdve pedig nincs megállás! Apránként kezd megnyílni a testőrré avanzsált Seo-Hae-nek, amiből a rengeteg viszontagság ellenérő szerelem lesz (amiről azt hitte, sosem következne be), gondoskodás, majd egészen odáig jutunk, hogy képes lesz az önzetlenségre. Idővel felismeri hibáit és vállalja értük a következményeket. Az pedig kiváltképpen pozitív, hogy felfogja, a múltat el kell fogadnia, hiába a bűntudat, hiszen már nem tud vele mit kezdeni, mivel visszafordíthatatlanul megtörtént. A sorozat elején megismert erősen antipatikus Tae-Sul helyett egy szeretni való, emberi kapcsolataiban kicsit esetlen, de mindig a legpozitívabb végkimenetelre törekvő, törődő figura lesz, akiért vérzik az ember szíve. (Az a szomorú plüsskutya nézés… Óóóóóó… ♥.♥ https://64.media.tumblr.com/e350cc8e7fc20888bd2b435a7ed… Na jó, elég volt a nyálból, mert túllépte a megengedett határértéket!) Viszont tetszik, hogy stílusában vajmi keveset változott.

Főhősnőnk, Seo-Hae egy igazi amazon! Ért a verekedéshez, a fegyverekhez, különböző harci stratégiákhoz, habár ez utóbbiban nem szárnyalja túl szívszerelmét. Erős, karakán hölgy, aki nem tétovázik, ha a tettek mezejére kell lépni… csak néha, de azt is okkal. Viszont mindemellett nem felejtették el nőként ábrázolni. Kedves, aranyos, jószívű, gondoskodó lány, aki sajnos nem élvezhette úgy gyermekkorát, ahogyan a saját korabeliek, ezért jóval házsártosabbnak tűnhet néha, mint amilyen valójában. Érdemes vele kapcsolatban megemlíteni, hogy nála kifejezetten felnövéstörténetről beszélünk, mert ugyan korban már bőven átlépte a határt, viszont lelkileg megmaradt annak a 9 éves kislánynak, akinek évekig az atombunker volt az egész világ benne egyedül ő és az apja, ezért önálló döntéseket csak nagyon ritkán hozott még meg. Azonban ez megváltozik azzal, ahogyan belép a jelenkor történéseibe. Kénytelen szembenézni saját maga korlátaival, a ténnyel, hogy nem minden alakul olyan idillikusan, ahogyan ő magában eltervezi és bizony, számára is van olyan dolog, ami következmények nélkül nem járhat. Habár Seo-Hae karakterének változásai nem voltak olyan markánsak, mint Tae-Sul-é, emocionálisan hasonló mértékben kifizetődő ez a kaland számára is.

Mellékszereplőkkel is el vagyunk látva szép számmal, viszont kevés az olyan karakter, akik bővebben ki lettek fejtve és nagyobb szerepük van a történet alakulásában, mint mondjuk az ex-rendőrnek, vagy Seo-Hae jelenbeli apjának, akik inkább kiegészítők voltak csupán. A jó oldalon érdekes volt az Ázsia Piac vezetőjének teljes története. A mogorva és pökhendi bolttulaj/csempész az álarca mögött egy megtört, a múltjában rekedt szerencsétlen, aki inkább száműzi oda magát, minthogy szembenézzen az igazsággal. Viszont amikor az arcul csapja… Szánni való alak, akivel idővel együtt lehet érezni. Nagy kedvencemmé nőtte ki magát, főleg a börtönből való szöktetéssel. Egy másik remek figura lett Seo-Hae apjának jövőbeli énje. Ilyen egy jó apa! Nálam idén eddig ő a befutó, ha családfőkről van szó. Törődő, gondoskodó, de nem folytja meg lányát dacára a körülményeknek. Ugyan ragaszkodó, de végső soron engedi felelősségteljes döntéseket hozni, amikben nem feltétlenül szerepel benne ő is. Egy erős támasz volt lánya számára abban a távoli életveszélyes helyen. Az pedig, hogy nem kényeztette el, hanem igenis megpróbálta megtanítani az életre limitált eszközei mellett is, csak még inkább növeli a karakter ázsióját.
Gonosz fronton is akad két érdekes véglet. Az egyikük Sigma, akinek kicsinyes céljai elég sablonossá teszik, mint gonosztevő. Viszont kevés az olyan antagonista, aki van olyan jó a „szakmájában”, mint ő. Nem tudni, mióta folyik ez így, de amit véghez vitt, az nem semmi. Ugyan nehéz körülmények közül származik, akárcsak örök ellenfele, Tae-Sul, sőt, ezt még egy erős mentálhigiénés problémával is megfejelték, amit nem tudni, hogy vele született volt-e vagy az apja jóvoltából lett ilyen, ám mindent elért és egymaga tört a magasba. Annyi biztos, hogy cselekedetei nem feltétlenül annyira oktalanok, már ami Tae-Sul oldalát illeti. Erről spoiler nélkül ennyit. spoiler

Ami nagyon tetszett ebben a sorozatban a szereplőkön kívül, az a világ. Látszik rajta, hogy gondosan lett megalkotva, felépítve és kivitelezve, főleg a jövőbeli helyszínek és szereplők design-ja. Érződik, hogy pénzt és időt nem spórolva dolgoztak a projekten. Ez a CGI-on is tetten érhető, és ugyan az állatokkal még van egy kis dinamikai probléma, viszont minden más élethű lett és szemet gyönyörködtető. A szűrők használatával pedig érzékletesen ábrázolták, éppen hol tartunk az időben, milyen lelki állapotok között. Zenei téren is remekel a sorozat, amit egy ilyen képi világ mellett el is vár az ember. Ahogyan azt fentebb említettem, a fel és letöltők ötlete eredetibb volt, mint azon elképzelés, amit általában szoktak alkalmazni. A technológiát is jól és érthetően bemutatták (lényegében e-mailben elküldik egyik gépből a másikban egy szerveren keresztül az embereket, tehát csak addig lehet visszamenni az időben, ameddig az első ilyen eszköz el nem készül, ami érthető a sorozat logikáját nézve). A frappáns popkultúrális utalások kifejezetten viccesek voltak, főleg a Vasemberes, ahol az első részben hallható Obadiah Stane monológot – ahogyan kénytelen kelletlenül dicsérni Tony-t a munkássága miatt – egy az egyben megismétlik itt is, az egyik antagonista tolmácsolásával Tae-Sul-ra vetítve, akinek egyes jellemvonásai kifejezetten hasonlatossá teszik Vasemberhez. Csak itt a milliárdost nem védi semmiféle páncél, de még a golyóbiztos plot-armor sem. Egyébként színészi játékra sem lehet panasz. Ugyan nem mindenkinek ez élete alakítása, de mindenki kihozta a legtöbbet, amit az adott karakterből csak lehetett és ez főleg a Tae-Sul-t alakító Cho Seung-Woo-ra igaz. (A Secret Forest után fel sem ismertem.) A mondandók ugyan nem a legeredetibbek, de annál inkább örök érvényűek (- késő bánat, eb gondolat, – figyelj oda másokra, mert a legkisebb sérelem is tönkreteheti egy másik ember életét, – aki másnak vermet ás, maga esik bele). Ez a sorozat leginkább a bűntudatról, a megbánásról és a következményekről szól. Mert nem az időutazásról magáról, az biztos!
Tényleg akkora vadbaromságok vannak benne ezen a téren, hogy az ember haja szála kettéáll! Ha csinálok ilyen jellegű filmet, akkor kettőnél több tételt inkább ne, mert csak az lesz belőle, ami itt is látható. Az egyik alap a le- és feltöltő alapműködése és működtetése, a másik pedig az adott idősíkon levő azonos személyek száma. Erre behozzák a „zseniális” kóma állapotot, aminek azóta sem tudtam megfejteni a funkcióját. Mert igazából még több logikátlanságot vont maga után, pedig annak előtte is volt pár már a két alapban is (pl.: változtatás esetén miért nem tűntek el, ha valaki szembe találkozott a másik énjével, az miért nem olvadt a másikba? stb) Egyszerűen hajmeresztő mennyire rosszul volt összerakva ez a része a szériának. És ezekből a hülyeségekből adódóan konkrét szereplőket degradáltak biodíszletté vagy váltak semmissé. De történések terén sem állunk másként. Az utolsó jelenetet egyszerűen nem tudom hova tenni. Ilyen nincs! A sorozat saját logikájának mond ellent! És valljuk be őszintén, a forgatókönyv sem volt minden téren a legcombosabb valaha.

A sorozat nem tökéletes, távolról sem. Viszont cserében szórakoztató és elgondolkodtató, sok csihi-puhival, lövöldözéssel, egy kis keserédes romantikával igényes kivitelben. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az akció filmeket, az időutazós történeteket és nem fél a zsebkendő után nyúlni, ugyanis bizonyos részein ajánlott kiegészítővé válik.

Utóirat: Innentől kezdve spoileresen mesélek a sorozat befejezéséről, így aki még nem látta, vagy nem akarja ellőni magának azt, tekintsen el ettől a pár sortól! Viszont, aki látta tudna segíteni?

spoiler

Azért imádom az időutazós történeteket, mert rengeteg bennük a lehetőség. Azért nem szeretem az időutazós történeteket, mert rendszeresen elrontják. :D

Ezt a sorozatot végig imádtam, azért is, mert ez a verzió áll a legközelebb ahhoz, amit én is gondolok per el tudnék fogadni az időutazásról.
Imádtam, mert kellően rejtélyes volt, de közben pörgött is, kavaros is volt (de olyan jófélén :D), és hát imádtam Cho Seung Woo miatt. :)) Awww, azt a pasit a Stranger után ennyit látni mosolyogni! XDD Ja, és nehogy elfelejtsem: imádtam a rengeteg BTS miatt is :))))

Shin Hye-t eddig csak a The Heirs-ben láttam, úgyhogy alaposan meglepett az itteni akcióhős karakterével. :D
Sung Dong Il-t pedig imádom! :) Ha valamiben szerepel, azt én szinte tuti, hogy nagyon fogom szeretni :)

Ez a kilenceske még nagyon nem végleges szerintem..
Nos nem is tudom hol kezdjem. Talán a végén. Na az nem tetszett, de lehet csak azért mert nem értettem és akár több módon is lehetne értelmezni. :DD
Tae Sul az ész míg Seo Hae az erő ebben a csapatban. Nagyon jól kiegészítik egymást, jó volt az összhang is.
Seo Hae igazi badass csaj az elejétől a végéig. Félelmet és meghátrálást nem ismer, bátran veti bele magát a legveszélyesebb szituációkba is.
Tae Sullal szerintem túloztak egy picit. Ilyen ember még csak véletlenül sem létezik a világon. Gyorsan vág az esze, bármilyen problémából kivágja magát. Tudása lehetetlent nem ismer.
Nem akarok spoilerezni, szóval magáról a sztoriról csak annyit, hogy A-K-C-I-Ó . De most komolyan :'D Főleg a sorozat elején tűnt olyan sűrűnek az eksön néha úgy éreztem egy lélegzetvételnyi pillanatot nem hagynak megemészteni a látottakat. Valahol a háromnegyedénél kezdtem el érezni hogy talán kicsit laposodik a dolog vagy kevésbé érdekelne valami, de ha nem támasztunk hozzá óriási elvárásokat akkor azokat a részeket is lehet nagyon élvezni így hogy visszavettek a tempóból is.
Kedvenc jeleneteim azok lettek, amelyek a spoiler
Tae Sul megnyilvánulásai nemegyszer csaltak mosolyt az arcomra.
Hogy őszinte legyek Sigma számomra nem lett annyira nagy durranás…
Lényegében mindig kiváncsian vártam a következő részt és konkrétan ilyen sztorival sem találkoztam még, összességében azért nagyon tetszeett. ^-^

Várólistás volt már egy ideje a sorozat és összességében tetszett is, ezért adtam meg végül a kilenc csillagot. Az időutazás mindig érdekes téma, rengeteg film és sorozat foglalkozik vele, de nem tudom azt kijelenteni, hogy láttam bárhol tökéletes megoldást rá.

Maga a sorozat nagyon akciódús volt, a legtöbb részben tényleg pörögtek az események, csak egy-két ponton volt nekem „unalmas”, de még az sem volt annyira zavaró. Szép volt a CGI, kifejezetten tetszett a disztópikus Szöul látványa.

Tae-Sul kétségtelenül egy zseni volt, viszont néha úgy éreztem, hogy teljesen képtelen helyzetekből is kivágja magát, mindenre van egy gyors reakciója és megoldása. Azért ilyen a valóságban nincsen, de nyilván nem is a valóságosság volt a sorozat lényege – egyszerűen csak azt mondom, hogy szerintem néha kicsit sok volt :) de azért alapban tetszett a karaktere, szerintem jellemben sokat fejlődött a 16 rész alatt.

Seo-Hae megmondom őszintén meglepett, sőt Park Shin-Hye lepett meg :) én eddig őt nem tartottam nagy kedvencnek, de nem is utáltam, olyan semmilyen volt vele a kapcsolatom, de ezt a szerepet nagyon szépen végigvitte és kifejezetten örültem, hogy egy erős női karaktert formázott meg, aki nem ijedt meg a harctól és a fegyvereket is nagyon jól kezelte :) szóval kedvenc lett :)

Az Asia Mart kis csapatát is nagyon megszerettem, annyira tetszett a hozzáállásuk mindenhez meg nem tudom, szerintem vittek egy kis színt a sorozatba a jó értelemben :)

Sigma azonban szerintem egy vérszegény „fő ellenség” volt, néha már sajnáltam – mármint durván mentális problémái voltak neki és nyilvánvalóan sehonnan nem kapott segítséget. A motivációit nem éreztem emiatt túl erősnek – úgy értem már több tucat ilyen ellenséget láttunk mindenhol, szóval semmi extra nekem.

A végével nem tudom mennyire vagyok kibékülve spoiler.

De végül is látványos, érdekes, sokminden történik benne, jók a szereplők és az OST is, szóval aki szereti a sci-fit, az időutazás témáját meg a jól megkoreografált harcjeleneteket annak ez is tetszeni fog szerintem.