Old Boy (Bosszú 2.) (2003) 83% 225★

A bosszú trilógia leghíresebb darabja, amely egy japán manga adaptációja. A történetről nem érdemes sokat beszélni, a rendező szándéka, hogy a főszereplővel együtt csodálkozzunk rá a valóságra, amit elég erős naturalizmussal tár a szemünk elé. A film minden apró részlete tudatos, ami egy adott ponton értelmetlennek hat, később megkapja a maga jelentését. Szerelmi szálat szeretnél, olyat kapsz, hogy köpni-nyelni nem fogsz tudni. Egyszer mindenkinek látnia kell!

Nézegetem az értékeléseket… háromtól tíz csillagig van itt minden. Én a tízes táborhoz csatlakozom; azokkal értek egyet, akik szerint ez a film zseniális. Mondjuk Tarantinót meg Julie Taymort is szeretem… Park Chan Wook nem stilizál és nem terheli meg a filmet szimbólumokkal olyan szinten mint az utóbbi, de azért tőle is kapunk bőven befogadnivalót. Csak győzze az ember.
Huh, nos hát… huh. Van aki szerint a film lassú és vontatott, én kimondottan sodrónak éreztem, még ott is, ahol nem akciójelenetek voltak, hanem lassabb képsorok, mert nagyon kellett figyelni végig: minden képkockának, minden beállításnak jelentősége van. Nagyon jól megkomponált film ez, csodás képekkel és jelenetekkel; tükrökkel, órákkal és sok vérrel, ami néhol absztrakt festményt idéző mintában fröccsen a falra.
Meg kell majd nézni újra, persze nem a történet miatt, hiszen már ismerem a csattanót, de a látvány és ez a feszült-ünnepélyes hangulat felejthetetlen.

Huhú, mekkora csavar van ebben a filmben! Aki meg akarja nézni, ne olvasson előtte semmit róla.
A második ázsiai film volt, amit láttam. Nem mondom, rögtön beleugrottam a mély vízbe ezzel is, kicsit fura volt megszoknom a lassabb tempót és a más szemléletet, de kompatibilisnek bizonyultam és most már rajongok értük. Mondjuk előtte már sok animét láttam és imádom is őket, szóval nagyon nem is meglepő a dolog. Ez a film odacsap rendesen. Tényleg mindenki nézze meg!

Ázsiai filmként (abból sem az egyszerűbb fajtából) nem annyira könnyen emészthető, de kivételes alkotás ez a film. A sztori sem semmi, de ráadásul gyönyörű, magukkal ragadó és különleges képek egészítik ki. Nem egy sétagalopp, de nagyon érdemes megnézni!

Ó. Te. Jó. Ég.
Az eleje kicsit döcögős volt, aztán a végére lélegzet visszafojtva tapadtam a monitorra, hogy semmiről ne maradjak le, mert én is tudni akartam, meg akartam érteni, aztán koppantam egy nagyot.
Erős idegzetűnek tartom magam, de időnként majdnem elfordultam és a gyomrom is néha vetett egy bukfencet spoiler. Igazából nem is tudom, mire számítottam, de nem egy ilyen őrületre, az biztos. Azt hiszem, kell egy kis idő, amíg feldolgozom – egyszer mindenképp érdemes megnézni, de nem hiszem, hogy még egyszer látni akarom.

Szokatlan film, olyan, amit ha elkezdesz nézni, nem tudsz abbahagyni. Minden fordulatnál meglepődtem, a végén különösen, nem erre számítottam, hihetetlenül megdöbbentő volt. Helyenként hihetetlenül durva volt, voltak olyan részek, amiket csukott szemmel „néztem”, sőt helyenként megpihentem, hogy megemésszem kicsit.

Nagyon nehéz ez most… Nehéz úgy véleményt írni egy filmről, amit eleve úgy ülsz le megnézni, hogy már tudod a nagy csavart a végén. Khmm… Párom látta és ódákat zengett, meg hogy ezt nekem is meg kell nézni, ésatöbbi. Én persze kitapostam belőle a lényeget, szóval esetemben a meglepetésfaktor elmaradt.

Innentől kezdve pedig nem tudom, mennyire lehet „készpénznek venni a szavam” a végeredményt illetően. :)))

Nekem az Oldboy hosszú volt és lassú. Szerintem ezt a sztorit kivitelezhették volna 70-90 percben is, számomra túl sok volt a felesleges üresjárat. Oké, értettem a művészi időnyújtást, de annyira nem értékeltem…

A slusszpoént ismerve végig erre voltak ráállva a radarjaim, sasoltam a jelek miatt, de még így sem esett le, hogy a manóban akarják ezt kivitelezni. Csak a végén. Innen nézve a film hatásos. :) Lehet, emiatt történt meg velem az, hogy sikeresen belezavarodtam közben, és totálisan elvesztettem a fonalat. :D

Elég véres és erőszakos, de nem éreztem hatásvadásznak. A sztori mondjuk elég abszurd, de ha innen nézzük, mindez tökéletesen belefér, sőt, illeszkedik.

A főszereplőt én először meg sem ismertem. Mondom képtelenség, hogy a részeg fószer az elején ugyanaz, mint aki aztán szakállat visel. XD És de… :D Kaméleon a pacák, és ez – szerintem – ázsiai berkekben kifejezetten szimpatikus tulajdonság. Pláne, mert szőrösen / megviselten is voltak különböző arcai. Néha megrettentem tőle, máskor meg pislogtam, hogy hűűűű-ha, de helyes… *-* :D

És akkor a slusszpoénról: spoiler Hirtelen ennyi. A film egyébként jó, érdemes megnézni. De nem szabad utánaolvasni, mert úgy hatásosabb. XD

Mikor egyetemista voltam, kezdtek elterjedni a laptopok, és a hátsó sorban ülve felirattal néztük ezt a filmet. Azóta se tudom eldönteni, hogy borzongtam, imádtam, undorodtam, kíváncsi voltam, féltem vagy akartam, vagy mit éreztem igazán, de az emléke belém égett, az biztos.

Második megnézésre még élvezhetőbb, mint elsőre tudván a csavarokat. A történet nagyon beteg, de azon a vékony vonalon marad mikor ez nem válik a kárára. A női főszereplő rém gyengén lett megírva, vagy csak a magyar szinkronhang és a hisztériás viselkedés rossz kombó volt. A szobalányhoz viszonyítva a rendezői munka itt annyira nem hengerelt le.
Kár lenne kihagyni annak, aki szereti a nagyon „traumatikus” filmeket :)

Ajánlásra néztem meg, hogy ez bizony megfogja ülni a gyomromat. Meg is tette, egy jó erős gyomrost bevitt nekem azon az álmatlan éjjelen.
A túlzottan naturalisztikus jeleneteit volt nehéz megemésztenem. A nagy fordulat számomra semmi volt, elég hamar rájöttem. A fő eszköz használata is rettenetesen zavart, mert én ebben így, ennyire nem hiszek. No meg voltak egyéb problémáim is, de ilyen buktatók mindenhol vannak.
Összességében jó kis film volt ez, de nem szeretném a jövőben túl sűrűn megnézni. Tényleg erősen hazavág, tovább rágódsz rajta. Sötét, komor, művészi beütéssel, aminek megvan a maga varázsa. De nekem ez az egész túl nyers.