Filmek 5-től 7-ig zóna

Kedvenc utolsó filmek

Tágra zárt szemek – Stanley Kubrick
A pénz – Robert Bresson
A torinói ló – Tarr Béla
Beaubourg – Roberto Rossellini
Smorgasbord – Jerry Lewis
Őszi délután – Ozu Yasujiro
Hét asszony – John Ford

Nem összegzője egy tragikusan félbemaradt életműnek, hanem az utolsó (és talán legnagyobb) remekműve:
Tabu – F. W. Murnau

Legjobb utolsó filmek:

A torinói ló (2011) – Tarr Béla
Áldozathozatal (1986) – Andrej Tarkovszkij
Jöjj és lásd (1985) – Elem Klimov
Három szín: piros (1994) – Krzysztof Kieslowski
Volt egyszer egy Amerika (1984) – Sergio Leone
A vágy titokzatos tárgya (1977) – Luis Buñuel
Gertrúd (1964) – Carl Theodor Dreyer

Tágra zárt szemek (1999) – Stanley Kubrick
A pénz (1983) – Robert Bresson
A mesterdetektív (1972) – Joseph L. Mankiewicz

A következő téma a szimmetria jegyében: legjobb utolsó filmek.
(Nyilván csak lezárult életművekre gondolunk.)

A határidő: január 14. 23:59.

Kedvenc első filmek

1. A munkaidő vége – Louis Lumière
2. Aranypolgár – Orson Welles
3. Kifulladásig – Jean-Luc Godard
4. Traité de bave et d'éternité – Isidore Isou
5. The Bellboy – Jerry Lewis
6. A vadász éjszakája – Charles Laughton
7. Az 1000 halott háza – Rob Zombie

Nyilván a legjobbat kellett példának hozni, úgyhogy jöjjön Huszárik Zoltánon kívül 7 rendező (+4 ráadás), akik a csúcson kezdték (nem feltétlen sorrendben):

Enyedi Ildikó – Az én XX. századom
Debütáláskor nem csak az a fontos, hogy kiváló legyen a film, hanem hogy a rendező mondjon magáról valamit, bemutatkozzon. A cím nem csak azt állítja helyesen, hogy ha egy történelmi időszakról (lehetne személy, esemény is) csinálsz filmet, akkor az instant a saját perspektívádba kerül (az objektivitásra törekvés ostobaság és unalmas), hanem egyúttal kikiáltja, hogy „Ez vagyok én!”. És igen: Bogaras karakterek, a csoda, és Enyedi hatalmas szíve.

Will Vinton – Closed Mondays
(Oké, elvileg előtte csinált még valamit, ami sehol sem elérhető, remélem csak vizsgafilm volt, most tekintsünk el ettől)
Az első modern claymation-t alkalmazó film megteremtője (persze, Bob Gardiner is ott állt mellette, de tudjuk, ki volt a filmkészítő). Rövidfilmek ritkán fognak meg, a Closed Mondays viszont annyira érdekes, gyönyörű, ötletes, hogy bármikor újra tudnám nézni. Gondolkodtam, hogy az egyetlen nagyjátékfilmet, a The Adventures of Mark Twain-t rakjam be Vintontól. A szabályoknak megfelelne, de hazugság lett volna: Vinton rövidfilmes volt.

Nemes Jeles László – Saul fia
Igazi filmes gondolkodás. Bravúros operatőri munka, a képek beszélnek. Legjobb holokausztfilm, talán pont azért, mert nem is arról szól elsősorban. Minden díjat megérdemelt.

Satoshi Kon – Perfect Blue
Az egyik legfeszesebb pszicho-thriller, amit valaha láttam. Kon megmutatta, hogy mihez ért a legjobban: A meghasadt elme hátborzongatóan hiteles megjelenítése, képzelet/álom és valóság közti határ elmosása. Sennen Joyuu, Mousou Dairinin, Paprika ugyanezt bizonyítják. Nagy kár, hogy korán elhunyt.

Jafar Panahi – A fehér léggömb
Panahi filmjeiben a főszereplőnek általában egyetlen konkrét célja van: A tükörben pl. a kislány egyszerűen haza akar jutni, a Pályán kívül főszereplője egy focimeccsre akar bejutni, itt pedig a kislány egy halat akar venni (közben vissza kell szereznie az elvesztett pénzét), mégis elképesztően izgalmas. A fehér léggömb esetében még kézzelfogható társadalmi kommentár sincs (vagy nagyon el van rejtve), mégis teljesen kész van, számomra a rendező legjobbja. Panahi bármit csinál, képes elérni azt a hatást, mintha nem is filmet néznél, hanem a való világot.

Obayashi Nobuhiko – Hausu
Na ezt nevezem erőteljes bemutatkozásnak. Biztos, hogy senki nem felejti el, aki látta. Obayashi szerzői indíttatású művei két dologról szólnak: A fiatalságról (erről mindig) és a háborúról. A Hausuban mindkettő előkerül, nagyon groteszk módon. Az első filmje hordozza leginkább a rendező kézjegyét: Különböző zsánerfilmes eszközök vegyítése (TV-film/dorama, horror, itt még karate/kungfufilm is), merész, gyermeki kreativitást idéző képi megoldások, azok az odavarázsolt hátterek :D, komolyan veszi a nevetségest. És annyira gyönyörű.

Jean-Luc Godard – Kifulladásig
Az allúziók nagymestere; hihetetlen, ahogyan beépíti a filmjeibe az utalásokat, akár szöveg, akár kép formájában. Művei nagy része amolyan 200 IQ-s stílusgyakorlatok, magáról a filmművészetről szólnak, de azért „valós” mondanivalóval is rendelkeznek. A Kifulladásig Godard tökéletes parabolája: A narratíva és a metasík (a zárást leszámítva) szabályosan elkülöníthető, ugyanakkor szépen egybeforrt. Hát igen, akkoriban voltak kritikusok, akik nem csak kritizáltak, hanem megmutatták, hogy kell ezt csinálni. (Na de elsőre? Ilyet???)

Ráadás:
Alain Resnais – Szerelmem, Hirosima
Igazából a Saul fia helyére akartam tenni, de nagyon dekoncentrált voltam, mikor néztem. Csak annyi maradt meg, hogy minden jelenetéből ordított, mennyire vérprofi. Nem is akartam elhinni, hogy ez egy első film.

Dan Gilroy – Éjjeli féreg
Na igen, erről beszéltem. Nagyszerű film, de az alkotóról kb. csak annyit mondott, hogy nagyon érti a dolgát. Igaz, nem láttam mást tőle, szóval lehet, tévedek.

Kogonada – Columbus
Rendkívül ígéretes új rendező, hihetetlen érzelmi intelligenciával. A következő filmje, az After Yang a nagy-kedvenceim között van.

Vincent Gallo – Buffalo ’66
Mert olyan kis furi. Meg egyedi. Meg mert Vincent Gallo nagy szerelmem.

Rendezős
Igazából ez nem sorrend, csak ideszórtam egy csomót, ami bejött.

Martin McDonagh – Erőszakik (2008)
Guy Ritchie – A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998)
Terryk – Gyalog galopp (1975)
Adam Elliot – Mary és Max (2009)
Luc Besson – Élethalálharc (1983)
Tony Kaye – Amerikai história X (1998)
Sean Evans (a huszonkettedik) – Roger Waters: A Fal (2014)
Huszárik Zoltán – Szindbád (1971)
Bo Hu – Da xiang xidi erzuo (2018)
Dan Gilroy – Éjjeli féreg (2014)
Darren Aronofsky – Pi (1998)
Burr Steers – Minden jöhet (2002)
Daniel Kwan, Daniel Scheinert – Az ember, aki mindent tudott (2016)
Antal Nimród – Kontroll (2003)
Woody Allen – Fogd a pénzt és fuss! (1969) – bár a Tiger Lily előbb volt, de az inkább csak egy ilyen alászinkronizálása egy meglévő japán filmnek.
Sidney Lumet – Tizenkét dühös ember (1957) – ez lehet nem felel meg a kitételeknek, bár ahogy néztem sorozatai, meg rövidfilmjei voltak előtte

Orson Welles – Citizen Kane (1941)
Charles Laughton – The Night of the Hunter (1955)
Alejandro Jodorowsky – Fando és Lis (1968)
DANIELS – Swiss Army Man (2016)
Charlotte Wells – Aftersun (2022)
Lynne Ramsay – Patkányfogó (1999)
Spike Jonze – A John Malkovich Menet (1999)

Akik akár rajta is lehetnének ha épp más hangulat vagy szempontok alapján válogatok:

Hu Bo – An Elephant Sitting Still (2018)
Godfrey Reggio – Koyaanisqatsi (1982)
Satyajit Ray – Pather Panchali (1955)
Martin McDonagh – In Bruges (2008)
Georges Perec és Bernard Queysanne – Az Alvó Ember (1974)
Roman Polanski – Kés a vízben (1962)
Andrej Tarkovszkij – Iván Gyermekkora (1962)
Don Bluth – The Secret of NIMH (1982)
Darren Aronofsky – Pi (1998)
Jan Švankmajer – Alice (1988)
Neill Blomkamp – District 9 (2009)
Pete Docter – Monsters, Inc. (2001)
Huszárik Zoltán – Szindbád (1971) – őt inkább azért raktam csak ide, mert példának már volt használva. Egy 10-es listára biztosan beférne.

Legjobb rendezői bemutatkozások:

Szergej Mihajlovics Eizenstein – Sztrájk (1925)
Luis Buñuel – Andalúziai kutya (1929)
Orson Welles – Aranypolgár (1941)
Jean-Luc Godard – Kifulladásig (1960)
Terrence Malick – Sivár vidék (1973)
David Lynch – Radírfej (1977)
Quentin Tarantino – Kutyaszorítóban (1992)

Ők nem fértek be a hétbe nálam így hirtelen: Satyajit Ray, Charles Laughton, François Truffaut, Richard Kelly, Darren Aronofsky, Roman Polanski, John Cassavetes, Coen testvérek, Mike Nichols, John Huston, Andrej Tarkovszkij, Huszárik Zoltán, Tarr Béla

Sajnos nem reprezentatív a felmérés, mindenesetre az említések és helyezések alapján legalábbis ebben a szűk körben az elmúlt év legjobb filmje a Pókember – A Pókverzumon át.

Most nem állunk le, a következő téma: legjobb rendezői bemutatkozások.

Vagyis a legjobb első filmek. Itt annyi kitétel szükséges, hogyha valakinél a rövidfilmjét szerepeltetjük, akkor értelemszerűen a nagyjátékfilmes debütálás már nem jön számításba.
Pl. Huszárik Zoltánnál, ha valaki az Elégiat teszi be, akkor a Szindbád már nem játszik. És fordítva.
Némi utánajárás kell, de bőséges válogatásokat találni a neten.

Mivel a téma sokkal jobban körül van kerítve, ezúttal a határidő is rövidebb: január 7. 23:59.

2023

1. Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon)
2. Oppenheimer
3. A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin)
4. Wonka
5. Dogman – A kutyák ura (Dogman)
6. Mission: Impossible: Leszámolás – Első rész ( Dead Reckoning Part One)
6. Műanyag égbolt
7. A Föld éneke (Songs of Earth – Fedrelandet)