Eszeveszett mesék (2014) 82% 210★

Annyira groteszk! Zseniális társadalombírálat, milyen az emberi természet. Elborzasztó akar lenni a különböző fordulatokkal, de néha egy-egy mondat vagy dialógrész sokkal ütősebb. A kedvencem: „Mi a feltevése, felügyelő úr? A szerelemféltés?”

Én még ilyen filmet nem láttam, érdekes, tanúságos és az agyamat eldobtam. Néha abszurd, de nagyon kéreti magát.

Filmbe ültetett (abszurd) novellák! Szeretem! :) Helyenkén tényleg elég eszeveszett, tarkón vág. Ha valami újat, kicsit meghökkentőt szeretnétek, ajánlom! :)

Ha valaki olyan filmet keres, amin nem alszik el és a szemöldöke nonstop a tarkójánál verdeshet: ez.az.A.film.
Kicsit megijedtem attól a 122'-től, de tényleg pikkpakk elrepült.
A film egymástól különálló kis történetekből áll, mindegyikben HATALMAS abszurditással, és ha a sokkon túljutunk, igazán érdemes belemerülni a történetek lehetséges mondanivalójába.

(Az utolsó tetszett a legjobban. Az tényleg „hab a tortán”.)

Nagyon nem tetszett, sokkal jobbat vártam. MIÉRT nevezik vígjátéknak?
Imádom az abszurd humort, de ez nem az volt.
Ha más elvárásokkal kezdem, talán jobban tetszik-nem tudom.

Jajj, hát ez most nagyon jólesett. A vígjáték címke és a sok pozitív értékelés miatt álltam neki, és nem bántam meg.

Furcsa, abban a viszonylatban, hogy sok kis, különálló történetből áll, amiknek a témája csak ugyanaz: a bosszú, a düh, a kicsinyes problémák hogyan tudják az embereket önpusztításba taszítani. Attól függetlenül mindegyik történetben benne van a helyzetkomikum is, meg valahogy az ember azon nevet, hogy igen, ő is szívesen kitöltené a dühét úgy, ahogy a szereplők – noha a történetek inkább csak jelképesek erről-arról, kifejezetten jól megállják a helyüket magunkban is.

Ahh, a bombás a kedvencem, meg persze az elején a repülős. (Ihletet adott, hogyan álljak bosszút az ellenségeimen. :P)

Az utolsó tetszett a legjobban.

Egy brutálisan csodálatos és csodálatosan brutális szkeccsfilm az elszakadt cérnáról és a betelt poharakról. A kissé szokatlan iMDB-féle komédia-dráma-thriller műfajbesorolás azt hiszem közelebb áll a valósághoz, mint a vígjáték címke: a hat kisfilm morbid humort, fájdalmasan mindennapiból extrémmé fajuló abszurd szituációkat, egyszerre sötét és szórakoztató dialógusokat vonultat fel mély, néhol már állatias emberi indulatokkal és némi társadalomkritikával átszőve. Aki szereti az ilyesfajta groteszk cuccot, az nem fog csalódni.

Egyes filmekből érződött a szándék, hogy valamiféle morális tanulsággal szeretnének szolgálni. Ám gyakrabban éreztem, hogy a szereplők csupán a körülmények áldozatai, próbálnak alkalmazkodni, felvenni a tempót, reagálni, több-kevesebb sikerrel, inkább az utóbbi, aztán kihullott a kezükből az irányítás. Ezeknél talán az volna a tanulság, hogy felesleges tervezni, akarni, mert nem tudunk mindenre számítani és mindent befolyásolni? Ha így van, akkor egyszerűen öncélúnak és túlzónak éreztem a legtöbb filmet, mert nem akartak többet, mint minél jobban elborzasztani a nézőt.
Nálam ez az „egyszer meg lehet nézni, de semmit nem veszítek, ha kihagyom” kategória.

fuhhh, hát ez kemény volt. ha az ember képes átjutni az első 15 percen és ezidő alatt fel bírja kaparni az állát a földről és képes folytatni a film nézését, akkor ez egy nagyon király film. megráztam magam a vízválasztó 15 perc után és nem is bírtam utána felkelni a film elől. nagyon tetszett, hogy akár egy novella, úgy lettek felépítve a kis történetek.

mindegyik nagyon egyedi volt, mindegyikben volt valami plusz és annyira különállóak voltak, hogy konkrétan tudnám elemezni sztorinként az egészet. nagyon érdekes volt, hogy mennyire hajszál tartja az embereket a végső kiborulástól és amúgy mind annyira jogos szálak voltak. ..hogy így kezdődik a sztori és amúgy viseled, viseled, viseled, majd a végén történik valami olyan, ami konkrétan 'hab a tortán' és szétvernél mindenkit. nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a kedvencem, az utolsó – esküvős rész nagyon szorosan követi az autósat, amikor konkrétan a két idióta annyira pusztitják egymást és amúgy ez is csak egy kis 'csínnyel' kezdődik. ja, és szerintem volt benne egy kis magyar valóság is, hogy az ember már a kicsi dolgokat is felnagyítja, alig várják az emberek, hogy borítani lehessen a bilit és évtizedes feszültséget lehetne levezetni egy random ember vízbefojtásával csak azért, mert rosszkor nézett csúnyán. nagyon jókat derültem amúgy rajta és rájöttem, hogy én ehhez képest angyali türelemmel vagyok megáldva. ha történnek ilyen bosszantó dolgok, akkor csak így a közeli teamnek öntöm ki magam, utána szerintem rövid időn belül megnyugszom – de azért szeretek én is néha drámázni. (pontosítva: inkább más drámáját hallgatni).

a filmre visszatérve, nagyon jó hangulata volt végig, nagyon jók voltak a szereplők is, mint színészek és amúgy ritkán szeretem a magyar szinkront, de itt még azt is sikerült eltalálni! + annak ellenére, hogy baromi nehezen találtam meg ezt a filmet, egészen nézhető minőségben leltem rá. (tudni kell rólam, hogy túlságosan hozzá vagyok szokva a jó minőséghez és szemrákot kapok a 380p-től és társaitól. )