A homár (2015) 73% 245★

„- Miért pont homár?
– Mert az több, mint 100 évig él. Kékvérű, mint az arisztokraták, és egész életében termékeny.”
Ha a hülye címen túljutunk egy baromi abszurd, elvont, fekete humorú művészfilmet kapunk. De tényleg, beteg jövő, beteg hangulattal. Szerintem érdemes megnézni.
Colin Farrellt alig ismertem meg benne. Rachel Weisz hangját meg nagyon bírtam amikor narrátorként beszélt. Annyira szuggesztív a kiejtése, csak úgy tapadtam a beszédére.
Nekem a zene is tetszett, ami amúgy irritáló lehetne, de ehhez illett, ilyen kellett, fokozni a hangulatot.

Az alapkoncepció nagyon érdekes, a megfestett világ pedig szomorú. Bekorlátozzák az embereket, nem élhetsz egyedül, mindig kell, hogy legyen egy társad. Különben állattá változtatnak..
Abszurd egy történet, amire még a fekete humor is rátesz, de épp emiatt tetszett annyira. A film első fele csak sodort magával, de ahogy a fókusz áthelyeződött az erdőre, kissé unalmassá vált.

Elég fura egy film, de ettől még nem lesz rossz. A vígjátéktól azért elég messze van, de fekete komédiának belefér. Jól megcsinált film, mondanivalóval. A rendezés és a szereplők nagyon ott voltak. Ez fogott meg a filmben leginkább.
Érdekes alkotás, elég beteg, furcsa és nyomasztó, kicsit vontatott, mégis szórakoztató. Egyszer meg lehet nézni.

Sok értékelésnél éreztem úgy, hogy képtelen vagyok írni, de aztán csak belelendültek az ujjaim és pötyögték az érzelmeim.
Most nem megy.
Ez a film zseniális.
A karakterek, a hangulat, a világ, az ötlet, minden. Ez valamibe nagyon belenyúlt.
Nagyon beteg, lélekvéső, szemkímélő.
Zseniális –

A film első fele nagyon tetszett. Tetszett ez az abszurd módon kifejezett párkapcsolati-szingliségi megközelítés. Bátor és eredeti megközelítés. A hoteles rész nagyon erős lett. Sajnos azonban ahogy főhősünk a természetben talált új otthonra, a film kezdte elveszíteni vonzerejét, ez a világrész már nem lett olyan jól kitalálva, megvalósítva. Így aztán a film utolsó harmada számomra unalomba fulladt. Kár érte, mert ha sikerül az egyenletes minőséget fenntartani, akkor ez egy instant klasszikus lett volna. Így is kiemelkedő alkotásnak tartom az abszurditása miatt (és szépen is lett fényképezve), de ennél több volt benne…

Mesterkélt, idegesítő és értelmetlen film. A hangeffekt is borzalmas. Állatvédők ne nézzék meg, mert kiakadnak (mint én)….

Tetszett, tetszett, de mi is volt ez tulajdonképpen?

1, Romantikus film? Semmiképp.
2, Sci-fi? Inkább, de nem külsőségeiben nyilvánult ez meg, hanem csak abban, hogy egy alternatív jövőben játszódik, remek alapötlettel. Helyszínnek bármelyik mostani város is megtenné, tehát aki nagy látványos sci-fire számít, annak nem ajánlom, mert csalódni fog.
3, Vígjáték? Hááát, az biztos hogy nagyon abszurd humora volt, de rám ez inkább végig nyomasztó hatást gyakorolt a film nézése közben.

Ezt az alkotást inkább egy nagyon kreatív és ötletes gondolatkísérletnek nevezném, amolyan okos társadalomkritika. Meglepő volt nekem, hogy Colin Farrell és Rachel Weisz ilyen „kísérleti” filmben is részt vett, de jól állt nekik ez a szerep :)

Nem tudnám megmondani, hogy hány részletben néztem meg. Egyáltalán nem bírt lekötni, pedig én szeretem az abszurdot, és egyáltalán semmit nem találtam benne, ami elszórakoztatott volna. Az az igazság, hogy untam. Egyedül a képtelen ötlet tetszett, ami az alapját adja… Úgy tűnik, nem az én filmem. Van ilyen…

Eddigi életem legfurább filmje.

Húha, úgy érzem elég erős filmmel kezdtem az új évet. Bizarr, nagyon bizarr. Az első egy óra nagyon lekötött, ekkor még nem sok fogalmam volt a filmről. A második óra viszont nekem kicsit lapos volt, bár kétségtelen, hogy a „We dance alone. That's why we only play electronic music.” mondaton igen felkacagtam (na meg később a jeleneten). Az abszurditás mellett volt némi humora is a filmnek, ami nekem nagyon bejött. Colin Farrell nagyon jót alakított, Léa Seydoux pedig csapzottan jobban néz ki.