Erőszakos múlt (2005) 72% 88★

Ha egy történetről süt a megkreáltság, akkor gyanús, hogy nem a történet a lényeg.
Eleinte csak hümmögtem, ahogy a túlzóan megfestett kisvárosi boldogságot figyeltem. A kedvesség és ártatlanság elnyújtott jeleneteit. Az erőszak elől minden áron, még a teljes meghunyászkodás árán is ki kell térni. Amikor a kislány éjszaka rosszat álmodik, a bosszankodás legenyhébb jele nélkül gyűlik egybe az ágyában az egész család. És még szexualitás helyett is tényleg szerelmeskedést mutat be a rendező. Aztán jön a fordulat meg a bonyolódás! Az ilyesmiket i.e. sztoriknak, internet előttieknek szoktam magamban hívni. Ami abban is lemérhető, hogy jelenleg (immár i.sz.) a múltunk kikerült az ellenőrzésünk alól. Bezzeg régen, csak úgy bezártál egy ajtót…
De mindegy is. Az egész film innentől inkább olyan, mint egy kísérlet illusztrálása a tisztelt hallgatóságnak. Nem maga a kísérlet egyik tényleges megvalósulása, hanem egy átlagolt, idealizált változat.
Az angol címben a valaminek a története a valaminek az eredetét, kialakulását és felemelkedését szokta jelenteni. Értsd pl. Az emberiség története. Tehát a kezdetektől a virágzásig (és a bukásig?). Ezeken a bekeretezett jeleneteken keresztül azt követhetjük, hogyan jelenik meg az erőszak, és aztán miképpen, milyen stációkon keresztül erősödik meg, és végül épül be az életbe. Vagyishát nekem a vége már annyira karikatúraszerű, hogy nem tudtam értelmezni. spoiler Akárhogyis, az intellektuális izgalmak a film végével kezdődhettek volna. Mert szép dolog a kibillent világrendet helyretolni – csak kérdés, hogy a kibillenés emlékével mit kezdenek a túlélők… Kapaszkodnak-e görcsösen az élet helyre zökkentett szekerén?
Furcsa film, nem igazán az én ízlésem szerinti. De megnevettet, ha arra gondolok, hogy esetleg az erőszak(os filmek, azaz az átlagos akciófilmek) kedvelőit hivatott-e elgondolkodtatni.

A magyar és az eredeti cím közötti különbség, hogy a magyar (Erőszakos múlt) inkább a lezártságot sugallja a „múlt” kifejezéssel, addig az angol (Egy történet az erőszakról) már komplexebb jelentéssel bír, hisz egy „történet” a múlt és jelen összekapcsolásával születik, a kettő közötti folyamatosságra épít. spoiler

Cronenberg filmje a feje tetejére állít néhány filmes klisét, leginkább „a hős rosszfiú jó útra akar térni de a régi bűnszervezete ezt aztán nem hagyja”-jellegű történeteket, hiszen spoiler

Az eredmény pedig egy rendkívül szemléletes, jó színészi játékkal kivitelezett esettanulmány az erőszakról, mint tanulható mintáról, amely pillanatok alatt képes stabil családi, intézményes és más jellegű kapcsolatokat átformálni, személyek közötti hierarchikus viszonyokat átalakítani. De még ennél is nagyobb erénye a filmnek, ahogyan az erőszak egyéni és családi szintű elfedéséről beszél: a tőle való viszolygás ellenére mindennapi rituálék segítségével közösségi szinten pacifikálódik, „beépül” a társadalomba, s az emberek megtanulnak félrenézni a határátlépésekkel kapcsolatban.

Egyébként megosztó alkotás lehet, mert a véres akciójelenetek néhol a paródia határán mozognak, ennek ellenére a történet számomra tudott tragikusan hatni.

Cronenberghez méltó film, jó színészekkel (Ed Harris, Maria Bello). Elgondolkodtató: lehet-e teljesen új életet kezdeni?

Jo film, jo volt megnezni. Jo alakitasokkal es szineszekkel, jo zenevel.

Ezzel a filmmel is úgy vagyok, mint David Cronenberg többi rendezésével amit eddig láttam. Inkább középszerűnek találom, mint jónak.