Challengers (2024) 72% 151★

Valakinek készítenie kéne egy társkereső appot csak nekem és Josh O’Connornak.

Nem. Nem kicsit nem. Hanem nagyon nem. Nem mondom, hogy a legkipihentebb, legkevésbé ingerlékeny, vagy ha úgy tetszik a legnyugodtabb napomon láttam, de fuuuu. Rég csalódtam utoljára ekkorát. És látom a sok pozitív értékelést, és örülök, ha volt, akinek tetszett, de igazából, ha teniszesen akarunk fogalmazni, akkor tele volt kihagyott leütésekkel és elhibázott szervákkal a film.
spoiler
Rengeteg fölöslegesen elhúzott, túldramatizált vontatott jelenet volt, ami egyáltalán nem tett hozzá a hangulat fokozásához. És hát ennek megfelelő befejezést kaptunk spoiler
Arról nem beszélve, hogy katasztrófa volt a nézőtér. Csak én érzem azt, hogy az egyre drágább jegyár mellett a közönség színvonala párhuzamosan romlik??? szégyen.
Sorry befejeztem. De ez tipikusan egy olyan film amiért nem adtam volna pénzt.

Pontosan ilyen filmre számítottam a trailer alapján.
Zendaya számomra az Eufóriában lett kedvenc, Josh A korona sorozatban és nagyon kíváncsi voltam, mit hoznak ki a történetből. Még úgy is, hogy a tenisz sportág semmilyen szinten nem mozgat meg.
A zenék az első mp-től lenyűgöztek, rengeteget hozzáadtak a jelenetekhez, különösen a meccseken, és mindezt megfűszerezték számtalanul sok lassított jelenettel (nem mindig volt indokolt, de azért én élveztem).
Josh O'Connort még nagyoon sok filmben szeretném látni, imádtam, de a másik két színész is tökéletes választás volt, működött a kémia közöttük.
Örülök, hogy moziban néztem meg, mert a zenék annyira magukkal sodortak az energiájukkal, hogy tényleg egy igazi teniszmeccsen éreztem magam legtöbbször.
Biztosan újra fogom nézni még.

Leginkább a felmagasztaló vélemények miatt vállaltam be ideje korán Luca Guadagnino új filmjét. A teniszre épülő koncepció érdekes, bár látva az egészét szerintem szükségtelen volt ezt a történetet 130 percre húzni. Az időbeli ugrálásokat nem mindig bírtam elhelyezni és a film közbenső részében némileg elsikkadtnak éreztem a motivációkat. A döntő játszma (ami amúgy sokszor be-bekúszik az elejétől fogva) a finálénál azonban a tekintetekkel, mozdulatokkal, a bizsergetően király zenére, a temérdek lassítás ellenére baromira kifejező, és sokatmondó.
Zendaya aranyos meg minden, de részemről sosem tartottam egy vonzó ideálnak. Itt valamelyest rám cáfolt és volt, hogy be tudott vonzani a kisugárzása. A karaktere mélységét nem nagyon vettem le, és az alakítását ugyan nem tartom kimagaslónak (pláne Oscar esélyesnek), de teljesen rendben van.
Ellenben Josh O'Connor és Mike Faist nálam mindketten lejátszották a leányzót. A személyiségükben lévő árnyaltság abszolút kivehető, marha jól működik köztük a dinamika, az előadásuk őszinte és meggyőző.
A technikai részébe nem lehet belekötni. Sayombhu Mukdeeprom operatőr intenzív bezoomolásai, olykor hosszan kitartott snittjei, speciális beállításai és áttűnései frenetikusak, ahogy Trent Reznor és Atticus Ross ritmusos zenéi szintén alápakolnak a hangulatnak.
Guadagnino igazából hozta amit reméltem, egy eléggé elnyújtott, de sok aspektusában kiváltképpen sziporkázó darabot.

Jujj de tudnak teniszezni.
(Később írok rendeset is <3)

Szerintem én moziban, annyiszor, mint ezalatt a film alatt én még nem fordultam oda barátnőmhöz, azzal a megszólalással (és ennek szinonimáival), hogy „mennyire jól néz ki”. Előzetes után számítottam arra, hogy az egyik karakter felé elfog dőlni a mérleg, dehogy ennyire.. Szóval egész film alatt Mike Faist után epekedtem. (spoiler)

Igazából nem is tudom pontosan hol is kezdjem az értékelést. Maga a történetvezetése ezzel az időbeli ugrálgatással volt egyben izgalmas és néha összezavaró is. Mivel emiatt még hosszabbnak érződött a film, de közben voltak pontok, ahol egy pillanatra összezavarodtam, hogy akkor most hova is ugrottunk.

Szerintem nem mehetek el szó nélkül amellett a csodálatos jelenet csokrok mellett, amikor a teniszes jelenetek levoltak lassítva és alájuk lett vágva zene. Már nem sokkal a film megjelenése után tele volt az internet paródia videókkal és amíg a filmet nem láttam nem értettem, hogy mit vannak ezen ennyire ki. Miután megnéztem mindent értettem, barátnőmmel már a sokadik olyan jelenetnél sírva nevettünk. Annyira komolytalan volt, de néha olyan jó vágóképek születtek!

Maga a történet, olyan volt, amiket én utálok. Igazából a film utolsó kb. 30 percét gyűlöltem. Ami miatt amióta kijöttem a mozi teremből kedvem is lenne lehúzni, de persze nem fogom, csak egy picit. Annyira sok kimenetelre lehetett számítani egész film alatt, amiatt izgalmas volt, mivel nem tudtad, hogy most melyik pali lesz a végére vagy esetleg mindkettő? Néha még az is bennem volt, hogy most akkor a két palival lesz valami (főleg az elején). De persze sikerült azt elkészíteni, ami a legkevésbé hozott lázba és mélyen elítélek. spoiler Értem én a célját a legvégén, emiatt is született egy számomra ikonikus jelenet is a filmben, de Tashi szedd már össze magadat.

Oké, ha eltekintünk az ellenszenvemtől, akkor tökre jó volt a történet. Imádtam a különböző időszakok bemutatását, főleg az egyetemes részt. Néha volt egy-egy szál, amit igazából fölöslegesnek éreztem behozni a film végkifejlete miatt, meg azért volt néhány elhagyható jelenet is, de azokon kívül simán megállta a helyét.

Tashi számomra annyira jó karakternek indult, de néha azért forgattam a szememet a viselkedésén. Patrick az már akkor bukott volt nálam, amikor megláttam Mike Faist-t, és még a film se segített rajta.. tyu, de nem volt szimpatikus. Art néha egy jó nagy patkány volt.. oké, hogy itt adta az ártatlant, de nem volt annyira ártatlan amennyire mutatta magát.

Őszintén.. kíváncsi lennék, mi lett a szereplőkkel így film történései után. spoiler

Már megtanultam, hogy azok a filmek, amiktől nem várok semmit (tehát nincsenek előzetes elvárásaim), azok nagyon tetszenek. A Challengers megdöbbentően jó volt. Josh O’Connor már Károly hercegként is bizonyította tehetségét számomra, de ebben a szerepben még inkább megmutatta mennyire jó is. Tetszett, hogy a zeneszerzők minden párosnak adtak egy dallamot, amit le is játszottak (néhol kicsit hangosan). A kamera nézőpontok meg egyszerűen zseniálisak voltak. Egyetlen egy dolog volt néhol zavaró, mégpedig a lassítások – a film nagy részében nagyon ütött, de azért volt egy-két pillanat, amikor számomra értelmetlen volt. De ez egy nagyon jó film!

A 6 csillag mind Josh O'Connoré, csodálatos ez az ember..
A film ott csúszik el, hogy el akarja hitetni, hogy mindhárom főszereplője érdekes, de valójában csak O'Connor karaktere az. A PR körutat meg nem is értem, eléggé félrevezető volt szerintem.

Én szeretem azokat a filmeket ahol egyszerre utálok mindenkit és drukkolok mindenkinek. A szerkezet szerintem tök jó volt, végig fenntartotta az érdeklődésem, elrepült a film. Sok minden kiszámítható volt, cserébe kellően húzta a néző agyát előtte. Nem teljesen erre számítottam az előzetesekből, de lehet még jobban is tetszett így. Ha szereted a lassított anime izzadást, külön neked készült ez a film. :D

Nem hiába Luca Guadagnino az egyik kedvenc rendezőm, hozta a tőle megszokott, fülledt érzékiséget és a jelentéssíkok vegyítését. Minden tettnek, minden szónak, minden pillantásnak és mozdulatnak jelentősége van, egész egyszerűen gyönyörűen ábrázolja a karaktereket a film, ami természetesen a színészeknek is köszönhető. A tenisz konkrétuma és analógiája egy érdekes kettőst eredményez a szereplők dinamikájára vetítve, így nem éreztem soknak a játékidőt, végig fenn tudta tartani a figyelmem.