Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) 81% 416★

Ez nagyon nem az én filmem. A leírás alapján az ötlet tetszett, viszont a megvalósítás egyáltalán nem kötött le. Nagyon vontatottnak éreztem és néha untatott is. A hangulata egészen egyedi, viszont nem szimpatizáltam a szereplőkkel és Jim Carrey sem nyűgözött le. Nem bánom, hogy megnéztem, de egyszer nekem ez bőven elég volt.

Remek párterápiás film – pláne, ha egyedül nézi az ember!

Én kitörölném önmagamat a világból.

Szeretem ezt a filmet.

Jim Carrey miatt néztem meg, mert nagyon szeretem azon filmjeit, amelyekben komolyabb, drámaibb karaktereket játszik és nem csak “állatkodik”.
Nagyon egyedi és különleges film – és bár az elején borzasztóan untam, a végére nagyon megtetszett. Nehézkesen indul, de aztán megragad egy fonalat, amelyet a maga lassú tempójában és megfelelő mennyiségű romantikával mutat be.
Tetszett ez a fajta világ, ahol ha valaki úgy dönt, hogy nem akar többé egy adott személyre emlékezni, akkor egy kis segítséggel eltüntetheti az egész közös múltjukat. Ez így szép és jó… lenne, DE mi értelme lenne? Ha valakit kitörölnénk az életünkből, lehet hogy teljesen más emberek lennénk.
Rendkívül tanulságos film az életről, szerelemről és boldogságról.

Kate Winslet mekkora dög már ezekkel a hajszínekkel ♥

Olyan különleges hangulatú film! Anno elkezdtem nézni, de tinifejjel nyilván nem értettem, hogy mi is történik.
Most viszont abszolút tudom értékelni mindazt, amit a kapcsolatokról üzen. Hú, nagyon jó élmény ez a film.

Nagyon régóta halogattam ezt a filmet, és hát nem hiába. Kibírt volna még jó pár évet, nem vesztettem volna sokat.
Nos, eleve ez, hogy kitörölni valakit az emlékezetünkből, egyenlő azzal, hogy a tapasztalást nullázzuk le. A sok fájdalom és csalódás kell ahhoz, hogy hozzáépítsünk önmagunkhoz, enélkül csak egy cukorszirupos felszínen úszkáló, boldogságot hazudó ember lennénk, aki maximum a munkájában ismeri a kudarcot, bár a film szerint feltételezem, azt is ki lehet törölni.
Mandarin kisasszony maga a toxikus nő, neki egy csuklómozdulat volt kitörölni Joelt, meg hát ugye egyedül Joel dilemmáját követhetjük nyomon. (Egyébként a megvalósítás és a látvány óriási! Ezért azért megérte megnézni.)
Én amúgy nem küzdenék olyan valaki iránt, akinek csak ennyit érek; Joel fejében pedig a nő egy idealizált változata volt, az nem Klementin valós alakja volt.
Persze, a film csattanója épp az, hogy spoiler, de számomra Klementin egy mentálisan-érzelmileg sérült nő, aki éppoly könnyedén veszi az életet, mint ahogy a konyhapultra csapja a vodkás üveget.
Egyébként sok Klementin van a világon, szóval kiváló ábrázolás, és hát senki nem mondta, hogy minden szereplőnek tetszenie kell a közönségnek. Joel karaktere is tökéletesen hozza az átlagembert, szerintem ilyet is sokan ismerünk.
A vége… hát. Nagy kérdés, hogy ha tudod, hogy spoiler Ők igen. Ki tudja, hányszor. De, hogy mentálisan ebbe tönkre fognak menni elöbb vagy utóbb, az is biztos.
De nem mind ezt csináljuk? Szépen lassan elpusztítjuk önmagunkat. Ők legalább közben egy kicsit boldogok…

Különös film, azt el kell ismernem, ugyanakkor megjelenik bennem a remény, hogy létezik ez a fajta megingathatatlan, kitörölhetetlen szerelem, ami csak azért is ott lappang, nem hagyja kiirtani magát. Joel személyisége közel állt hozzám, plusz gyakran eszembe jut, hány embert törölnék ki én is az emlékezetemből, csak hogy egy gondolatot se pazaroljak többé rájuk…
Ami kicsit furcsa, az maga az eljárás „hanyagsága”, plusz a belevitt mellékszál is kicsit idegen volt nekem, de összességében nagyon aranyos film, tele van a kedvenc színészeimmel, szóval remélem, hogy sor kerül majd az ismétlésére. :)

Nahát. Nagyszerű film, nem is gondoltam volna, hogy Jim Carrey ilyesmire is képes.

Gondry kivételesen maximálisan eltalálta a filmjét, Kaufman persze nagy segítség volt ebben. Azt bírom Kaufmanban, hogy rendszeresen olyan színészekre írja a szerepeket, akiknek az életművétől egyébként szokatlanul távol áll a megformázandó karakter. Legalábbis szeretném úgy gondolni, hogy ebben ő a ludas, mert ugyanez már a John Malkovich menetnél és az Adaptációnál is megvolt.