500 nap nyár (2009) 74% 361★

Summer néhol elég idegesítő volt, madzagon rángatta Tomot. Viszont a hangulata nagyon tetszett a filmnek, igazi feel good movie annak ellenére, hogy nem egy mézes-mázos love storyt kaptunk. Éppen ez volt benne a jó. Mert ez igazi. És reményt ad, ha épp a padlón vagy.

life: „I just… I just woke up one day and I knew. What I was never sure of with you.”
me: …

Annak ellenére, hogy sok mindent nagyon reménytelennek látok és lehetetlennek, és sokszor inkább csak bemutatok az életnek, mint elfogadom és elindulok felé, szóval ennek ellenére hiszek abban a fogalomban, amit úgy hívnak szeretet. Tapasztaltam, tudom, hogy létezik. Tudom. Megmagyarázhatatlan érzés.

Ebből a filmből több kellene, hogy legyen. Nem ugyanebből a témából, és nem azt mondom, hogy ne reménykedjünk vagy álmodozzunk, csak tudnunk kell, mi a valóság. Talán ha kéz a kézben jár?

Szerintem még sosem láttam ehhez fogható filmet. Olyan szintén megszólított/érintett, hogy az valami hihetetlen.
A szereplőkkel azonnal képes voltam azonosulni. Imádtam a furcsaságukat, a kimondott gondolataikat a kapcsolatukat.
A film elejétől a végéig levoltam kötve, csak úgy meredtem a laptopom képernyőjére és azt kívántam, hogy a filmnek sohase legyen vége.
Ez a film mert más lenni és annyira jól tette! Végre nem egy tucat vígjáték, van mondanivalója, van humora, okos, aranyos és szomorú.
Nem nagyon tudok megbarátkozni azzal a véggel, de ez csak azért van, mert elég naivan hiszek a happy end-ben, de igazából ez is csak nézőpont kérdése.
Nemcsak introvertáltaknak kötelező. Hanem mindenkinek, aki csak egy kicsit kívülállónak érzi magát, de ha nem az sem baj. Nézd meg ha szomorú vagy, ha vidám, ha összetört, vagy éppen kitudnál ugrani a bőrödből a boldogság miatt.
Azonnal kedvenc lett még jó sokszor megfogom nézni.♥

A hangulata, a zenék, Summer ruhái, a történet, Joseph… ah, mintha nekem teremtették volna a filmet!
Nagyon tetszett, egyáltalán nem egy megszokott romantikus film, mert nagyon valóságos volt. Az életben nem minden tündérmese, szerelmesek leszünk, és megesik, hogy csalódunk, megbántanak, le kell zárnunk, és nem szabad azt hinnünk, hogy ez lehetett az egyetlen esélyünk arra, hogy megtaláljuk a boldogságot.
Kedvencem lett. :)
„A guy and a girl can be just friends, but at one point or another, they will fall for each other… maybe temporarily, maybe at the wrong time, maybe too late, or maybe forever.”

Kétféle ember van: nők és férfiak.

Akárhányszor meg tudom nézni ezt a filmet, mert mindig megnevettet, megríkat és egyre igazabbnak érzem.

Én tipikus Tom vagyok: álmodozó, aki hisz a szerelemben, és ha megtalálja, az az egekbe tudja emelni. Viszont ha elveszíti, az a legmélyebb pokolba taszítja..

Hiszek benne, hogy nem véletlenül találkozunk azokkal, akikkel. És ha nem is rögtön az igazit sodorja az élet az utunkba, attól még találkozhatunk egy olyan emberrel, aki megváltoztatja a sorsunkat.

Nem szabad sose feladni a reményt meg akkor sem, ha éppen inkább a tányérokat törögetnénk. Jön még nyárra ősz.

Hmm… most láttam ezt még csak először, de tetszett. Az alapsztori nekem bejött, a zenék is jók voltak, bírtam Tomot, cuki srác volt. :-D Ezzel szemben Summert egyáltalán nem bírtam, de azért voltak vicces jeleneteik. Az egyik, amit nagyon bírtam spoiler Voltak vicces részek, amiken nevettem, de a csajt még így se kedveltem meg. Csak húzta Tom agyát, amiért sajnáltam szegény csávót. De a film hangulata nagyon tetszett, egyszer tök boldog, aztán melankolikus, szomorú, aztán megint vidám, és így tovább. Szóval nekem tetszett. Tomot megértettem, hogy miért volt sokszor maga alatt, néha néha nekem is szokásom. A vége tetszett, és a narrátor is jópofa volt. :-)

A tökéletes romantikus film számomra. Keserédes, valóságos, életszerű. Nem feltétlen akkor kell megnézni, amikor mesevilágba akarunk menekülni, inkább amikor egy hétköznapi emberekről szóló hétköznapi történetet szeretnénk látni nagyon szépen bemutatva. Zooey Deschanel amennyire irritáló volt néha, annyira átéreztem néhány gondolatát és dilemmáját. Az expectations vs. reality rész az egyik kedvenc filmes jelenetemmé vált.
Ajánlom mindenkinek.

Az első fele tetszett, sokat nevetem rajta, utána Summer annyira felidegesített, hogy ott voltam, kikapcsolom a tévét. Főleg azt a jelenetet gyűlöltem, amikor újra találkoztak a padnál. Neeem… én Tom helyében péklapáttal nyakon vágtam volna ezt a bosszantó kis libát. Én tökéletesen megértem azokat, akik nem akarnak komoly kapcsolatot, de spoiler Ám az mégis tetszett, hogy igaz volt, és nem ámított feleslegesen. (A soundtrack pedig csodás)

Sajnos nem adta azt a hatást, amit vártam. Az alaphelyzet nagyon ötletes, és tetszik is még mindig, ahogy az is, hogy spoiler
Voltak benne nagyon jó poénok is, de Summert egyszerűen ki nem állhattam. Minden perccel egyre jobban idegesített, nem értettem, mit miért csinált, és miért úgy csinálta, ahogy. Sajnos ő húzta le nálam ennyire a filmet, meg mert kicsit néhol unalmas lett. De legfőképp Summer a gond.

Amikor először hallottam róla, mindenhol a Begin Againhez hasonlították, mint kitűnő feel good movie és mégsem néztem meg eddig…miért is? Gyönyörű film volt, emlékezetes soundtrackkel és ami a legjobban tetszett: IGAZ volt. Semmi hollywoodi klisé és más hazugság.

This is not a love story, it's a story about love.