Doc Hollywood (1991) 78% 79★

Ha cinikus lennék, azt mondanám, jó ez a film, de a pár évvel utána elstartoló Miért éppen Alaszka?, illetve annak körülbelül második-harmadik évadától meglelt saját hangja kicsit zárójelbe tette a szememben. Jól látszik, a Doc Hollywood nagyon sok mindent felvillant, ami a kultikus sorozatban is adott volt, de saját lábon álló mozifilmként nincs elég tere és ideje kibontani mindazt a rengeteg lehetőséget és aspektust, amit az …Alaszka elénk tudott tárni az évek alatt. Ez amúgy nem hiba, nem is csorbítja a film érdemeit, de ha már ki akarjuk aknázni az alapötletet, igenis kezdjük el nézni a sorozatot is!

A film sztorija ma már szinte közhely, éppen az …Alaszka miatt: nagyképű, magát sokra tartó és meglehetősen pénzéhes sztárorvos úgy munkahelye felé tartva szerencsétlen módon kényszerűen bekerül egy déli közösségbe, ahol néhány nap alatt óriási jellemfejlődésen esik át. Nem ámítás, ez egy végtelenül szívmelengető történet, tele remek, ámbár kicsit skicc- vagy éppen hogy karikatúraszerű karakterekkel, meg a modern, városi rohanásban és megrögzött fogyasztásban egoistává vált ember elé tartott görbetükörrel. Persze megint csak az …Alaszka miatt érezzük, ezek a bizonyos karakterek, illetve mélyebb üzenetek éppen csak felvillannak, nincs nagyon lehetőségünk elmélyedni bennük, mert a sztori vezérfonalát – sajnos? – végül egy meglehetően giccses szerelmi viszonyra húzták fel. Így a szellemes és okos, szatirikus vígjáték romantikus vígjátékká változott – nem baj, de így maradt a moziban jó pár kihagyott ziccer.
Michael J. Fox kapcsán régóta él bennem valamiféle értetlenség. Valószínűleg a Vissza a jövőbe és a karrierjét tragikusan lekorlátozó betegsége nélkül nem élvezné ma azt a kultikus sztárstátuszt, ami kijutott neki, ezt nagyjából a Doc Hollywood is bizonyítja. Harminc éves létére még ekkor is simán játszhatna fiatal felnőttet, egész lényében megvan az a tipikus nyolcvanas, kora-kilencvenes évek feeling, ami szép lassan a fiatal és szép (vagy minél tovább annak tűnő) emberek irányába csúsztatta el a hollywoodi mérleg nyelvét. Nem érzem azt, hogy az alakítása kimagasló vagy lehengerlő lenne, néhány korabeli pályatársával (mondjuk A vadnyugati fiai generációval?) összevetve pedig úgy vélem, tőle tehetségesebb színészek is eltűntek végül a süllyesztőben még abban az évtizedben.
Érdekes lehet esetlegesen a maga módján bölcs, vagy olykor bölcsnek tűnő, de egyébként vidéki kőbunkót alakító Woody Harrelson, esetleg a jó pár korabeli filmből ismerős karakterszínészek, de a film egésze végül is Fox vállára van felrakva – még Julie Warner is meglepően semmilyen és érdektelen a szerelmi érdeklődés célpontjaként. Akkor már inkább Bridget Fonda!

Szerencsére a film lelkülete abszolút pozitív, az üzenetei jók, bár kissé egyoldalúak. Nagyon érdekesnek találom, hogy az amerikai Dél elszigetelt közösségeit szinte mindig szélsőségek mentén használta csak fel Hollywood: vagy nagyon sötét, vagy az itt látotthoz hasonlóan meseszerűen idilli, esetleg valószerűtlenül komikus vetületben mutatták őket be. Ha már mindenképpen csak ezek közül lehetett választani, még talán az itt ábrázolt miliő lehet valamennyire hízelgő a számukra – szerintem még ez is pozitívum.
Azért nem nyolcas, mert ott van nekünk a fent már említett Miért éppen Alaszka?.

Hogy létezik, hogy ezt a filmet, még senki sem értékelte előttem?
Kifejezetten tetszett, a város lakói, a polgármester, az orvos, a szerelők, a levelek felolvasása, mind olyan emberi.
Romantikus filmek nem az én világom, de ez hiteles. Persze nem egy hatalmas durranás, de ha így nézi az ember, akkor remekül ki tud vele kapcsolódni.