Kis hal (2020) 75% 22★

Nagyon-nagyon szép film, amolyan mosolygósan szomorú fajta.
Tokeletes a hangulata, a szereplok igazan szerethetoek, szep a fenykepezese, hibatlan a rendezes; es a zene igen szep es jol szolgalja a filmet.
Valojaban hibatlan az egesz ugy ahogy van.
Nagyon szerettem.
Ritka jo es mukodo mozi.

Nagyon meglepett az egész film, pozitív értelemben természetesen, de ez nyilván látszik a csillagozáson is. Olivia miatt választottam, de nem csak miatta volt érdemes nézni. Ez az élethelyzet, amiben a szereplők vannak nagyon hátborzongató és egyszerre érdekes. Belegondolni, hogy csak így elveszítheti az ember a kontrollt a saját emlékei, a saját élete felett félelmetes. Nagyon drámai, de közben szép és jól adagolt mindent, tetszett a zenéje is. Tetszett Jude és Emma kapcsolata, ahogy próbáltak megküzdeni ezzel az egésszel. Kicsit művészfilmes hangulata volt, de teljesen le tudott kötni.

Szép szomorú film, szerethető emberekkel, valóságos kapcsolatokban és érzelmekben. Elhittem minden másodpercét.

Bár más kritikában Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) filmhez hasonlították, engem témájában, hangulatában és még zenéjében is jobban emlékeztetett a Hétköznapi pár (2011) filmhez. Sajnos viszont se a történetben, se a karakterekben nem volt elég, hogy az említett két filmet akár csak kicsit is megközelítse. Ettől függetlenül nem rossz film, a zene és a fényképezés szép. Talán kicsit melankólikus felütésű, de ebben közrejátszik az alapszituáció (pandémia) testközelisége.
Érdekesség, hogy a film még a koronavírus előtt készült el, pedig a világvégét váró hangulat ismerőssége miatt szinte vártam, mikor ér el engem is a film fiktív vírusa. Bár a készítők nem így tervezték, mégis emiatt éreztem magamhoz közelebb.

Tetszett a flm, és végig valami ismerős érzés kisértett – aztán rájöttem, hogy Eva Green-nek volt egy hasonló filmje, csak ott nem a memóriájukat vesztették el az emberek (azt hiszem). Aztán utánanéztem, az a film a Perfect Sense volt. Valamiért ez egy picivel jobban tetszett.
Érdekes – és egyben hátborzongató – volt belegondolni a helyzetbe.
Érdekes ötlet, jól kivitelezve.

    Felejthető.
Teljesen lefáradtam ettől a nyűglődéstől. Lassan összeomlik körülöttük a világ, és a párocskának (illetve a csajnak) az a legfőbb problémája, hogy a krapekja nehogy már elfelejtse ŐT! „Emlékszel az első csókunkra? Arra, amikor legelőször találkoztunk?” stb. Az nem számít, hogy szerencsétlen fickó esetleg majd a gatyáját se tudja egyedül fölvenni, meg elfelejt írni-olvasni, mittudomén… Az első csók! Az igen, az a legfontosabb! Bahh. spoiler
spoiler
    Amúgy elgondolkoztam rajta ilyen érzelmi szempontból, és arra jutottam, hogy én kifejezetten örülnék a felejtés vírusának. Annyi mindent, annyi mindenkit szeretnék elfelejteni! Ó, de jó is lenne!