Csillagember (1984) 70% 43★

A Mester egyetlen romantikus filmje. A forgatókönyvet sok rendező próbálta megfilmesíteni sikertelenül, és amiatt is csúszott, mert túlságosan hasonlított az E.T.-re, míg végül eljutott Carpenterhez. Ő úgy érezte, hogy ezzel a filmmel vezekelhetne Hollywoodnak a A Dolog miatt, mivel ez a totális ellentéte annak a filmnek. (Az megint más kérdés, hogy a valaha készült legjobb sci-fi horrorért miért is kéne vezekelni, de mindegy) A történet szerint egy földönkívüli kényszerleszállást hajt végre (hála az amerikai kormánynak), és hogy álcázza magát, egy özvegy nem rég elhunyt férjének az alakját ölti magára. Kezdetben vonakodva, de elindulnak együtt az Egyesült Államok másik felébe, ahova a Csillagembernek el kell jutnia rövid időn belül, hogy a társai hazavihessék. Lényegében egy road moviet kapunk, némi sci-fi köntösben. A sok pesszimista és sötét hangulatú film után, meglepően jól meg tudta mutatni Carpenter az optimista, pozitív oldalát, néhol még kissé nyálas is! Jeff Bridges alakításában az űrlény nagyon szerethető, nem véletlenül jelölték ezért a szerepért Oscar díjra. Az Elveszett Frigyláda Fosztogatói-ból ismert Karen Allen-nel nagyon jó párost alkotnak. Az nagyon tetszett, hogy az emberiség hívta meg a Földre ezt az idegen lényt egy kiküldött üzenetben, de amint megérkezett, lelőtték az űrhajóját és egyből fel akarták boncolni! Nagyon kilóg a Mester filmjei közül, de azért bőven fel lehet fedezni benne Carpenter keze nyomát! Számomra kellemes meglepetés volt és örülök, hogy megnéztem ezt az alkotását!

Lényegében a szereposztása, a címe és a plakátja miatt dobtam föl a várólistámra, szóval meglepetésként ért, hogy ez egyébként egy John Carpenter film. Aki követte mostanában a nézéseimet, az észrevehette, hogy több darabot is pótoltam a rendező művei közül és közel sem mindegyik nyerte el a tetszésem. Mikor tehát megláttam a nevét, fölkészültem a legrosszabbra, de kellemeset csalódtam. Lényegében ez egy E.T., Carpenter módra, minimális Terminátor beütéssel az elején, melyből a történetünk legnagyobb különbsége fakad. Az emberi testet öltött idegen jóval furább (konkrétabban 'creepy'), mint a telefonálni vágyó kis lényecskénk, nem beszélve egy későbbi fordulatról, amit a gyerekek társaságát preferáló űrlény esetében nem igazán léphettek volna meg. A legviccesebb az egészben, hogy valószínűleg ez a film ihlette Űrlord (Starlord) eredetét a Galaxis Őrzői 2. részében. A lassú tempója ellenére amúgy nekem tetszett, még tanulságot is találhatunk benne, plusz az említett E.T.-vel ellentétben hiányoltam belőle az érzelmi töltetet, mely a végére azért csak bekúszott a szőnyeg alatt, bár sajnos a befejezéssel nem vagyok kibékülve, ami számomra olyan meh… Összességében még így is csak ajánlani tudom, mert Jeff Bridges remekül alakítja az emberi szokásokkal ismerkedő jövevényt.