A Faun labirintusa (2006) 81% 441★

Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a kedvenc filmem, sosem tudok egyet kiválasztani, mert sok van és mindet másért szeretem. Viszont ha az a kérdés, hogy melyik életem legmeghatározóbb filmélménye, akkor határozottan ez az. Tinédzserként láttam először, azonnal, első látásra beleszerettem, ugyanakkor elborzasztott és meg is döbbentett. Gyerekmesének tűnő kőkemény, súlyos alkotás a fasizmus borzalmairól, amiben a legszörnyűbb az, hogy egy gyermek szemszögéből látjuk. Engem anno mégsem ezért viselt meg, hanem azért, mert ilyen-olyan okoknál fogva sorsközösséget tudtam vállalni a főszereplővel, és bár ez eléggé kikészített, ugyanakkor nagy segítség is volt számomra. Azóta rengetegszer láttam már a filmet és az benne a legcsodásabb, hogy mindig tud újat mutatni, ráadásul úgy értelmezi az ember, ahogy akarja.
A látvány és a zene lenyűgöző, ahogy a komor, baljóslatú hangulat is. A Faun és a tenyeres-tekintetes lény önállóan is megérnének egy-egy horror filmet. Minden momentumát nagyon szeretem ennek a történetnek, de borzalmasan fájdalmas és megrázó a mai napig. Rátelepedik a lelkedre és az életedre, és nem hagy nyugodni; éppen ezért annyira kiváló. Kegyetlen, szörnyű és letaglózó, igazából kicsit sem vidám élmény. Nekem mégis, vagy talán pont ezért tökéletes.

Annyira brutális és kegyetlen, hogy ha volt is benne valami pozitívum én azt nem találtam meg.
A képi világ tökéletesen illeszkedett a nyers erőszakhoz, a zenéje szétszaggatja a lelket, a színészi alakítások tökéletesek voltak, szóval mondhatnám, hogy mestermunka, de ha egy film fikarcnyit se tud szórakoztatni és annyira megtépáz, hogy leszívesebben a sarokba bújnék, akkor képtelen vagyok max. pontszámot adni rá. Pedig megérdemelné.
Mindemellett 18-as karika. Minimum.

Mestermű.

Jó választásnak tartom, hogy egy tündérmesével indul a történet, a királylánnyal, aki elhagyja a földalatti királyságot, hogy felmenjen az emberek világába. Nem sok mindent tudok a spanyol mitológiáról és kultúráról, ez a mese eredetinek hatott számomra, a spanyol polgárháború pedig jó környezetet nyújtott a történethez. A csodák, a tündérek és mindenféle izgalmas tündérszerű dolog a világunk részét képezi, a kettő mégis jól elkülönülten jelenik meg a filmben, és a kapcsolat ezek között a kislány, Ofelia. spoiler

Ofelia optimista, kíváncsi, de ugyanakkor nagyon naiv kislány is. Nem érti anyja és a kapitány kapcsolatát. spoiler Az anya, Carmen igazán felejthető, minden értelemben, mivel végig deliriumozza a fél filmet. A „főbb” cselédlány és a házi orvos, Dr. Ferreiro karaktere sikerült némiképp érdekesre, spoiler Most is a legemlékezetesebb egy abszolút negatív karakter, Vidal kapitány volt. Kemény férfi, nemcsak az embereivel, nemcsak a felkelőkkel szemben, de még saját magával szemben is. spoiler
Faun egy nagyon érdekes karakter volt… spoiler

Az akció jelenetek, a lövöldözések teljesen rendben voltak, a vér kellőképpen folyt, a kameramunka és a vágás is kellően kidolgozott volt. A fejlövéseket is simán mutatták, és a kínzások is véresek voltak.

Sokat gondolkodtam, hogy ez most a kislánnyal megtörtént, vagy csak az egészet képzelte. A válasz nem egyszerű, kicsit el kell rajta gondolkodni. spoiler

A film természetesen tündérmeséhez hűen… na szerintetek milyen vége lett? spoiler

A trailer alapján teljesen mást vártam, abszolút nem jött át, mi is vár rám igazából a labirintusban. Sokáig tartott, míg kihevertem és újra mertem álmodni. Kínzóan szép.

2006-ban láttam mikor kijött a film (akkor többször is), így ideje volt egy újranézésnek. Még mindig zseniális alkotás, de nekem most esett le felnőtt fejjel, spoiler De jobb késő, mint soha. :)

Hatalmas kedvenc, milliószor láttam már. Nagyon meghatározó film az életemben.

Igazán megindító és szívfacsaró egy film. Mese felnőtteknek, amolyan hogyan maradjunk gyermekek, hogyan éljük túl az élet viszontagságait, ha hiszünk az álmainkban. Del Toro méltán megérdemli, hogy a nagyok közé sorolják. Igazán időtálló darabot alkotott, hisz nem a kor a lényeges amiben játszódik. Kedvenc ugyan nem lesz, de tetszett… valamiért a szomorú filmeket nem bírom kedvencelni. Jószívvel ajánlom ezt mindenkinek, de csak szigorúan 18 év felett!

Ez volt az a film, amit a megnézés után azonnal lepontoztam. Annyira durva és gyomorforgató részei voltak, hogy úgy kapcsoltam ki a filmet, hogy na neee, ilyet én soha a büdös életbe többet…
Aztán ez a film a maga mondanivalójával, látványával, az érzésekkel, amit keltett bennem, azóta sem megy ki a fejemből. Tisztán látom magam előtt a színes képkockákat, tisztán fel tudom idézni a hangulatát és a könnyeimet, amit a szereplőkért ejtettem.

A háborút nem bírtam benne, a látványvilágot és a faun részeit viszont nagyon.