Cosmopolis (2012) 59% 40★

Mivel a film diskurzusait nem sikerült különösebben felfognom, értékelésem érzés alapon adom le és remélem nem lőttem nagyon mellé:
Cronenberg filmje nem lett telitalálat a közönséggel, és ez nem meglepő hiszen a megszokott body horror és egyéb filmjei helyett talán most először készített valamit amit csak úgy tudnék jellemezni, hogy spiritual horror. Pattinson karaktere mintha egy vákuumban létezne és onnan analizálná a világot, de ez csak önmegtévesztés ami szintén a világ produktuma és mint illúzió, fokozatosan esik szét. Valami olyasmi hangzik el (bevallom nem emlékszem szórul szóra és végig pofáznak benne így nem fogom megkeresni), hogy a kapitalizmus összeférhetetlen az élettel és keresi önnön pusztulását. Ez egy érdekes felvetés a karaktert tekintve aki a jelek szerint egy eszmét testesít meg, szimbolizál és ez az eszme összeférhetetlen azzal, hogy emberként értékelni tudja az életet. A hatalom-szülte nihilben lassan araszol a felismerés felé, hogy nincs az a pénz amiből megvehetné szabadságát saját természetének börtönéből, nincs az a tapasztalat, az az információ, legyen az nosztalgia, fájdalom vagy akár gyilkosság ami tettei súlyát vele is éreztetné és nem csak a világgal amin szellemként suhan át. A film sikeresen illusztrálja ezt a spirituális válságot ám épp ez a sikere teszi rendkívül nehéz és bosszantóan ízetlen táplálékká. Mint egy ínyenc fogás amit ha az ember kifizet, élvezni akarja, de végig azt érzi, hogy 10x olcsóbban a sarki pizzásnál jobban járt volna, idegen ebben a környezetben és ezt nem változtathatja meg az, hogy kivételesen mit rendelt. Aki pedig megengedheti magának, hogy rendszeresen ott egyen annak is valahol az egyszerű hiányzik, de csak a kirakaton át képes szemlélni és spekulálni, hogy a másik mit szeret benne. Kedvenc lenne a Cosmopolis? Közel sem, de mindenképp egy érdekes és különleges megközelítése a kapitalizmusnak.

Tök őszinte leszek, elég sokat beletekergettem a filmbe, mert nagyon untam. Ez nekem nagyon művészfilm volt, nagyjából a nézhetetlen kategória, és erről nem csak Robert alkonyatcsillámvámpír Pattinson tehet. Jó, hogy kipróbálta magát másban is, de engem nem győzött meg, hogy mekkora színész, ha egyszer a szerep annyi, hogy fapofával monotonon beszél.
Azt el kell ismernem, hogy a rendezés különleges, és a képek gyönyörűek, de ez sajnos kevés ahhoz, hogy jó filmnek tartsam.

Tiszteletem Robert Pattinsonnak, hogy az Alkonyat filmek mellett ilyet is tud, de nekem ez nehézkes volt. Minden a pénz körül forog, ennyit leszűrtem, de valószínűleg az ilyen és ehhez hasonló filmek számomra sosem lesznek a kedvenceim. Annak is örülök, hogy végig bírtam nézni, ez máris egy jó pont a filmnek.

bizarr, nem fogom újranézni, de elfelejteni sem

Akkor sem tetszett igazán, mindössze Robert Pattinson miatt néztem meg. Jó alakítást nyújtott, azonban a sztori silány volt.

    Igen, ez egy fura film. Pont ezért nem is unalmas. Az a totális nihil, amit a szépfiú főszereplő képvisel, és körülötte az anarchista lázongások az élet értelmetlenségét jól szimbolizálták. Tényleg ilyen a dúsgazdagok élete: buborékba (itt: páncélozott, hangszigetelt autó) zárt, ami távol tartja tőlük a hétköznapi emberek világát. Csak annyit engednek magukhoz, ami még nem kényelmetlen számukra.

Az első másfél órát össze kellett volna foglalni 30 percbe, és a maradék 80 percet kitölteni azzal, aminek eredetileg csak 30 (se….) jutott.
Néztem már pár Cronenberg filmet – nem lesz a kedvenc rendezőm, azt hiszem. Nem tudok annyira belassult alternatív valóságba kerülni. Esetleg akik épp egy gondolkodós flashben vannak épp, azok indítsák el, a végén tökre az az érzésük lesz, hogy wow.