Éjjeli féreg (2014) 81% 396★

Nagyszerű film egy gátlástalan antihős elhivatottságáról. Jake Gyllenhaal játéka számomra annyira erős, hiteles és teljes mértékben meggyőző volt, hogy szívem szerint minden filmes díjat az ölébe zúdítottam volna. Szinte mindent a helyén éreztem; a forgatókönyv, a rendezés, a zene, díszlet, mind-mind kiemelendőek, de mégis úgy érzem, hogy maga a főszereplő az, aki az egészet elvitte a hátán. Persze morálisan abszolút helytelen, ugyanakkor tökéletesen bemutatja a szociopata karaktert. Megjegyzem, maga a cím is telitalálat, nagyon kifejező. Engem lekötött a cselekmény is, igazából egyetlen percig sem unatkoztam, még a lassabb részeknél sem. Elégedett vagyok a lezárással is.

„Szokásom mondani, hogy csak a legrosszabb napján lát engem az ember.” Jake Gyllenhaal brutális jó ebben a szerepben, igazi szociopata a viselkedése. A nézése rideg, lelketlen és felboncoló. Hátborzongató alak, van valami idegesítő, taszító a megjelenésében, az okoskodásában. Felkavaró, elgondolkodtató film, érdemes megnézni.

Egy film arról, hogy vállald önmagad, és merj kockáztatni, mert ha keményen dolgozol, akkor végül megvalósulnak az álmaid.
Ja, hogy morálisan egy katasztrófa vagy, erősen pszichopata hajlamokkal?
No para, ott van neked a kereskedelmi tévé!
Hiszen ki ne szeretne sikeres tévés lenni?

Az elején nem gondoltam volna hogy ennyire magával fog ragadni a film, sőt kicsit untam is, de ez hamar megváltozott. A film 30-40 percénél már nagyon izgalmas,érdekes lesz. A média sötét oldalát jól bemutatja és azt is hogy csak az a jó hír ami brutális.
Jake Gyllenhaal lenyűgöző volt, tökéletesen hozta a szociopatát. Bámulatos volt mennyire jól tudta alakítani.
Szerintem nagyon érdekes film, az eleje egy kicsit langyos így mondva de után azért beindulnak a dolgok.
https://media.giphy.com/media/RZjQcjHVvBTOw/giphy.gif

Ez a tv legalja. Egy réteg néző pedig zabálja, hogy legyen min szörnyűlködni. Persze valódi érzések nélkül. Iszonyú gáz. Ezzel a Jake Gyllenhaallal véletlenül sem szeretnék találkozni. Félelmetesen jól látszotta a szociopatát. A szavai, a mimikája, minden gesztusa gyomorforgató. És ahogy kinéz… Ez a beteges, beesett arc, óriási szemek. Whhhhh… A hideg kiráz tőle.

Jake Gyllenhaal hozta a szociopatát. Jól alakított.
A film leginkább róla, és a médiáról szólt.
Egy szabadúszó videográfus feltörekszik, akármit felhasználva. Minél több munkát végzett, annál hidegebbé vált. Az emberek nem érdekelték. A társát is kihasználta, mint mindenkit. Belemerült a szakmába, és csakis azzal foglalkozott. Ez volt a motivációja.
Nem egy szórakoztató film, a média sötét oldalát mutogatja.
Ahogy Louis semleges és érdektelen volt, ugyanúgy voltam én is ezzel a filmmel, miközben néztem. Nem hatott meg.
De valamilyen szinten jó volt. Tetszett ez a beteg.

Ez súlyos volt. Jake Gyllenhaal pedig briliánsan hozta a szociopatát.

Brutális ez a film, és gyomorforgató. A legszörnyűbb az, hogy el is hiszem, hogy vannak ilyen emberek, nem is kevés. Szánalmas alakok, akik a saját anyjukat is eladnák egy kis lóvéért, meg 5 perc hírnévért. Eljutottunk arra a szintre, hogy ha bekapcsoljuk a híreket, csak a gyilkosság, erőszak és egyéb mocsok ömlik ránk, és mindezt együtt érző és drámai hanggal nyomják a képünkbe. Persze csak azt a részét, amit látnunk kell – szerintük. Hogy mi az igazság? Számít? Nekik biztosan nem. :(

Furcsa helyzetbe csöppentem, mert egyszerre számítottam sokkal jobbra és rosszabbra – előbbire a film kapcsán, utóbbira leginkább a szereplők terén. Egyre csak vártam, hogy mélyebbre süllyedjenek a karakterek, így a film hirtelen befejezése felért egy kiadós pofonnal. Szóval nem mondom, maradt bennem némi hiányérzet, ám ezt hamarosan eltörölték a mű tagadhatatlan erényei.
A sztori kapásból egy tökéletesen felépített pszichológiai esettanulmány egy kicentizett drámába ágyazva, amitől a hollywoodi filmektől megcsömörlött énem rögtön a boldogság könnyeit törölgette és már előre is az ujjait nyalogatta. A film lassan építkezik, mégsem érződik unalmasnak (sőt, meglepően gyorsan elrepül az a két óra), mivel a karakterek akkor is képesek lennének elvinni a hátukon a filmet, ha pusztán bezárnák őket egy kétszer kettes szürke szobába.
És itt kell megjegyeznem, hogy a színészválasztás telitalálat: nyilván Gyllenhaal kapja a legtöbb reflektorfényt, de a többiek is igazán kitesznek magukért. Sőt, voltak szereplők, akik bőven több képernyőidőért kiáltottak volna (főleg Nina, aki rengeteg potenciált rejt magában), ám így legalább senki sem tudta elvonni a figyelmet Louis hideglelős, üres tekintetéről és a megismerésének lassú folyamatáról.
Az egyetlen dolog, amit az idealista kis lelkem még mindig nem tudott feldolgozni, az a film vége. Az a néhány perc képes teljesen átformálni a film üzenetét úgy, hogy közben teljesen a realitás talaján marad, ami filmkészítésileg hatalmas gratulációt érdemel, belegondolva viszont kimondottan nyugtalanító. Kiszámíthatóan kiszámíthatatlan, mint egy nyomasztó rémálom.
A filmhez tagadhatatlanul szükséges a megfelelő hangulat, anélkül élvezhetetlenül unalmassá válna, ám ha elkapja az embert a gépszíj, már nincs megállás: ez az elmúlt évek egyik legjobb filmje, ami rengeteg témát vet fel, így társasággal nézve lesz mit kitárgyalni a stáblista alatt.

Jake Gyllenhaal zseniálisan hozza a szociopata/pszichopata hajlamú karaktert. Rideg, rossz borzongást keltő tekintet, higgadt, nyugodt beszéd. Pszichológiailag rengeteg kérdést felvet, borzalmasan elgondolkodtató.