A sziget szellemei (2022) 79% 268★

Kétségkívül különleges világú film.
Nagyon izgalmas kontrasztban, de egyben egyensúlyban is van benne a valóság és a művészi képzelet. Amely képzelet gyakran bizarr, különleges ízeket, képeket, cselekedeteket hoz elénk.

Nagyon szépen fényképezett, a színészek kiválóak és kiválóak.

Nem tudom megítélni, hogy ez a világ mennyire áll közel vagy távol az írektől, de vélhetőleg (a Wikipédia szerint is) inkább az író-rendezőben élő Írországot (azon belül is annak nyugati részét) láthatjuk itt.

Hogy miről szól, mit üzen a költő, arról persze nyilván eltérőek a vélemények.
De hogy átmozgatja az embert, talán még meg is ébreszti valamiféleképpen, az erősen valószínűsíthető.

* * *
Próbáltam rákeresni Inisherin szigetére. Persze nincs ilyen, de a leginkább rá hasonlító nevű szigetek Írország nyugati partvidékén, a Galway-öbölben lévő Aran-szigetek néhány tagja: Inishmore, Inishmaan és Inisheer (írül: Inis Mór, Inis Meain és Inis Oirr).
Leginkább ez utóbbi ihlethette Inisherin nevét.
https://en.wikipedia.org/wiki/Inisheer
Márcsak azért is, mert idevalósi az egyik kedvenc ír énekesnőm, Lasairfhíona, aki a film elején röviden énekel is a kocsmában. Az ő egyik facebook posztjából értesültem a filmről, így kerítettem sort rá.
https://www.facebook.com/Aransinger1/posts/pfbid02SPZXy…
És itt egy dal Lasairfhíona-tól: https://moly.hu/karcok/1166965

Az életünk egy-egy pontján rádöbbenünk, hogy alapos megfontolásokat és ösztönös döntéseket váltogatva egy kalickába navigáltuk bele magunkat. Erre gyakorta az a válaszreakció, hogy akár nagyon drasztikus lépéssel megpróbálunk kiszabadulni. Ítélet hozható-e ellenünk? Ki tudja, hogy a döntésünkhöz tájékozatlanság, fizikai-lelki erőtlenség, kétségbeesés vagy akár nagyon is alapos megfontolás révén jutottunk el? Mit tudhatunk mi arról, hogy Colm miért ezt a megoldást és ezt a kivitelezést választja? Miért is ítélnénk el őt annak a tudatában, hogy az élet mindenképpen kalicka, és legfeljebb egyik típusúból egy másik típusúba kerülhetünk? Még ha én tudom is, ő talán nem. Furcsa látni ezt a baráti kapcsolaton keresztül. Házasságokban, szülőkhöz fűződő viszonyban, de talán még a hazához fűződőben is könnyebben átélhető ez a konfliktus. A férfibarátságokat inkább idealizálni szokták, az egész világ előli menedék szimbólumaként jelennek meg. Csodálatos, ahogy ez előtt a teljesen csupasz háttér előtt csakis a döntésekre és azok következményeire koncentrálhatunk. Mondhatjuk azt, hogy egy szigeten az ingerek még inkább egymáshoz szorulnak, és minden, bizony minden mindennel összefügg. Itt a lepke szárnysuhogása helyben váltja ki a cunamit. Én nagyon szeretem a rendezőben, hogy tudja, a cunami örökérvényűen változtat a dolgokon. El nem felejthető, ki nem törölhető, de úgy összességében mégsem jelenti az élet végét. Szeretem, hogy nem ítélkezik és nem okít. A következtetést, lélekben a parton állva, magunk hozhatjuk meg. Átgondolhatjuk, mi is a helyzet ezekkel a kalickákkal, hogy mit tudunk kezdeni a sajátunkkal: tagadjuk, romboljuk vagy csinosítjuk? Mert ismét csak dönthetünk a jövőről alapos megfontolás után, vagy akár ösztönösen is belevethetjük magunkat az előttünk álló életbe. Aztán legfeljebb egy ponton mi is ott ácsorgunk egy leégett ház előtt.

Fuh, hát ez súlyos darab volt, és emiatt kissé bajban is vagyok a csillagozásával. Teljesen vakon vágtam bele, ismertetőt nem olvastam, az előzeteseket pedig szintén kihagytam, így gőzöm sem volt arról, mire számítsak. Persze az Oscar-ra jelölt filmek többségénél szinte garantált, hogy nem a szórakoztatás / kikapcsolás az elsődleges cél. A szobrocskáért versengő alkotásokban rendszerint a sanyarú emberi sorsoké, meg az órákon át tartó szenvedésé a főszerep, de a műfajmegjelölés ("vígjáték") miatt mégis reménykedtem, hogy ennek a végén talán mégsem mély letargiába zuhanva kell fölkelnem a székből. Nos… tévedtem.
Eleinte furcsa volt. (Megkockáztatom, hogy Colin Farrell pocsékul kiválasztott szinkronja miatt is.) Bevallom, a humorát szokni kellett, de szép lassan megfogott, viszont sokáig csak tapogatóztam, hogy mi is lehet a történet célja. Egy szimpla megromlott barátság? Áh. Ennél azért mélyebb a víz. Terítékre kerül itt az elszigeteltség, a céltalanság, a megszokott életünkhöz való ragaszkodás, illetve a helyzet, mikor egy bizonyos korban megkérdezzük magunktól: „Mit értem el eddig az életben?” Eleinte teljesen egyszerűnek és valóban egy lassú komédiának tűnik, de amint elkezdi bedobálni eme témákat, majd sorra záporoznak a sötétebbnél sötétebb fordulatok, akkor azért könnyen megtörheti az empatikusabb nézőket. Nem tagadom, hogy velem sikerrel járt ebben. Imádtam a spoiler, szóval teljesen váratlanul ért, ami vele történt, de spoiler.
Egy helyen még a frászt is sikerült rám hoznia, hisz abban a bizonyos helyzetben egy képen látni azt az spoiler.
Az említett keserűségét leszámítva egyébként tetszett. Az erős szereposztás mellett a hangulata picit nyomasztó, mégis valahogy magával ragad, plusz sokat dobott rajta a hagyományos ír zene, meg a gyönyörű táj, amin még én is szívesen eléldegélnék. Nem mondanám, hogy a 2022-es toplistámba befér, de már számomra is érthető a jelölése, hisz valóban egy figyelemre méltó film.

ui.: Colm helyében én a papot is megütöttem volna, mikor azt kérdezte: spoiler

Feckin' brilliant

Ezt a forgatókönyvet az ördög írta. És nem mesélő-kedvében. Utáltam érte. Az összes áthallásával együtt.
Ettől persze már-már tökéletes.

Ó, egek ez a film…Egyszerre rettentő és különleges.
Lényegében nem tudom értékelni. Az a sziget…az alakítások…
UTÓLAG:
Nem, sajnos nem lett nekem jó. Tudom kéne dícsérni, a rendezőt szeretem/szerettem:)/-
a színészek jók, kiemelném a fiatal srácot is-de az egész film végül is túl beteg.

Konnyedebb szellemben mutatja meg, milyen kemeny is tud lenni az elet. Es talan megsem igaz, hogy boldogok a lelki szegenyek…
Jo film, de nem az az agyonutos tipus…

Így napokkal később is nehezen találom a szavakat. Egyfelől nagyon nehéz volt nézni a filmet, a feszültség apró cseppekkel csordult túl… másfelől viszont annyira gyönyörűen mutatta be ezt a nehéz életet, folyamatosan enyhítve az éleket kedves, vicces jelenetekkel, és annyira tűpontos volt minden párbeszéd (drámaíró, na), hogy igazán élvezetes volt nézni. Szerintem nagyon fontos dolgokat boncolgat, engem az is meglepett, hogy milyen könnyen tudtam bólintani Colm reakciójára spoiler, és utána milyen váratlanul tört rám egy másik igazság is spoiler.
Szóval kell hozzá gyomor, de megéri.

Szerencsére nem izgultam rá, akkor lehet csalódás lett volna. Így viszont egész elment. Bár már az elején bántam, hogy nem eredeti nyelven nézem, de hát… örülök, hogy magyarul láthattam egyáltalán… :s

Szerintem ez a film semmi másról nem szól, mint az emberi hülyeségről, de arról gyönyörűen. Nem tudom, hogy szólhatna a barátságrólspoiler.
Úgy a film harmadánál merült fel bennem, az „Itt mindenki hülye?” kérdés, és a válasz is megvolt rá, bár nem volt annyira vicces, mint abban a másik filmben, amiben hallottam. Egyetlen normális ember volt a sztoriban,spoiler
Az operatőri munka, a főszereplők, illetve Barry Keoghan viszont határozottan megérdemelnek pár csillagot.