Hullámtörés (1996) 79

Breaking the Waves
159' · francia, német, holland, olasz, svéd, dán, norvég, finn · dráma, romantikus 18

2 díj · 5 jelölés

Bess mélyen vallásos lány, aki megőrizve ártatlanságát megy férjhez Janhoz. A férfi olajmunkásként dolgozik a tengeren, idegennek számít abban a zárt közösségben, ahova Bess tartozik. Az idegileg labilis lány, amikor megismeri a testi örömöket, nem tud betelni vele, de Jannak vissza kell térnie… [tovább]

angol

Képek 9

Szereposztás

Emily WatsonBess McNeill
Stellan SkarsgårdJan Nyman
Katrin CartlidgeDodo McNeill
Jean-Marc BarrTerry
Adrian RawlinsDr. Richardson
Jonathan Hackettpap
Sandra Voeanya
Udo Kierszadista tengerész
Mikkel GaupPits
Roef RagasPim

Kedvencelte 22

Várólistára tette 103


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Biztos voltam benne, hogy ha amúgy is rossz passzban vagyok, akkor Lars von Trier kiváló választás lesz, hogy hamár tényleg lent, akkor mindig legyen lejjebb. Nem kevés egy óra alatt ezt sikerült megoldania, a közepétől konkrétan kiléptem a testemből és csak kívülről néztem, ahogy elszabadul a pokol körülöttem.
Egy idézet járt a fejemben, míg órákon keresztül nem tudtam elaludni az amúgy is vigasztalan sötétségben, csak zakatolt ott, ahogy vert a szívem, a vérnyomásom pedig nem akart lehiggadni.

"Ottkünn a bokrok zöld lángokkal égnek,
pislog, mint mécs, a sárga kankalin,
nedves illattól részegek a csízek,
puha kezekkel szél babrál a barkán
s kecskegidákként felhők futkorásznak
kelet felé, nyugat felé. Te meg csak
ülsz celládban valamely mord ítélet
akaratából s betüje szerint,
mignem fejed az asztalra bukik
s csapzott hajad a féloldalra dőlt
tintásüveg levébe keverül.
Ottkünn tavasz lesz, víg, eszeveszett,
mikor a hóhér röviden jelenti
a birónak, hogy elvégeztetett."

(Persze nem fejből idéztem, ezt leszögezném, de a versre tisztán emlékszem). Míg verset imádok elemezni, Lars von Triert nem könnyű és azt hiszem ez nem is az én tisztem, de meg kell mondanom, hogy amit a szerelemről állít, az nagy vonalakban ILYEN. Ne legyenek illúzióink, mert mindamellett, hogy néhányunknak olyan, mint a levegő, pontosan olyan pokoli és gyötrelmes is, olyannyira önfeláldozó, és pontosan olyan gusztustalanul önző, gyötrő kénes lávató, mint ahogy Trier azt képre viszi. Ez maga az őrület, a töméntelen és zsigeri kín és szenvedés, mintha saját magadról fejtenéd le a húst centinként, majd a legvégén kitéped a szíved, a saját kezeddel, és égre emeled, de senki más nem érti, miért volt erre szükség. Őrült vagy, a kezdetektől a végig.
Én azt hiszem, hogy ezzel mindent elmondtam, amit mindenképpen le akartam írni, a többi dolgot pedig nem kívánom újra felhozni, mert még mindig rettentően fáj és most már inkább szeretnék jó passzban lenni. Nos, ez nem az a film, ami ezt engedi, ha szerelmi bánatunk, rossz kedvünk, rossz napunk, szomorú perceink vannak, semmiképp ne nézzük ezt a filmet. De én Lars von Trier egyik filmjét sem nagyon javaslom. Döbbenet ez az ember.

2 hozzászólás
Mazsola_78

Kb. 15 éve, hogy láttam a filmet, de a mai napig emlékszem a történetre nagyvonalakban és főleg arra a letaglózó hatásra, amit keltett bennem. Nagyszerű színészi alakítások közül is kimagaslik Emily Watson játéka.

Mr_Catharsis91 

A maga módján egyébként valahol szép film volt, habár mind drámában, mind romantikus filmben (ha ugyan ezt lehet annak nevezni, szerintem lehet mert a két karakter közti kapcsolatot ez határozta még, még-ha egy bizonyos idő után ez meg is változott), láttam rám nagyobb hatást gyakorlót.
A kissé deviáns és erőszakos megnyilvánulásoknál azért elhúztam a számat, főleg, hogy Bess-t, mint naiv és sebezhető karaktert a film alaposan megtépázta és kiköpte. Valahol egyszerre sajnáltam és szántam is, de inkább előbbi érzés dominált.

darkfenriz

Rég láttam ennyire nyomasztó, sivár és lehangoló filmet. Nagyon kevés értéket tudok benne felfedezni, csak próbálom megérteni az üzenetét, de átérezni nem vagyok képes. Görbetükör ez bizony a kereszténység számára is. A tragédia végig sejthető, ahogy csúszik lejjebb mindenki (kivétel nélkül), én meg végigszenvedtem ezt a 2 és fél órát. És hogy aztán a végén harangozzanak a felhők között…először azt hittem, hogy Quasimodo trollkodik…

1 hozzászólás
Lunemorte 

Életem legrosszabb filmje.
A főszereplőnő pocsék, idegesítő, irritáló, skizofrén és ostoba. Gollam jutott az eszembe a fejéről.
Hasmenésem lett.

5 hozzászólás
Midnightsp

Lars kétségtelenül egy zseni – de azért örülök, hogy kinőtt ebből a Dogmás korszakából.

Lara

A mondanivalóval semmi kifogásom, de tálalhatta volna máshogy is. :)

Mátrixi

Oscart Emily Watsonnak! Lars von Trier őrült, csakis ezért sikerülhetett neki, hogy bár folyamatosan gyomrozott, a végén mégis úgy éreztem, hogy bepillantást kaptam az emberen túliba, valami kimondhatatlanul fenségesbe.


Hasonló filmek címkék alapján