Hullámtörés (Aranyszív trilógia 1.) (1996) 78% 96★

Kb. 15 éve, hogy láttam a filmet, de a mai napig emlékszem a történetre nagyvonalakban és főleg arra a letaglózó hatásra, amit keltett bennem. Nagyszerű színészi alakítások közül is kimagaslik Emily Watson játéka.

A maga módján egyébként valahol szép film volt, habár mind drámában, mind romantikus filmben (ha ugyan ezt lehet annak nevezni, szerintem lehet mert a két karakter közti kapcsolatot ez határozta még, még-ha egy bizonyos idő után ez meg is változott), láttam rám nagyobb hatást gyakorlót.
A kissé deviáns és erőszakos megnyilvánulásoknál azért elhúztam a számat, főleg, hogy Bess-t, mint naiv és sebezhető karaktert a film alaposan megtépázta és kiköpte. Valahol egyszerre sajnáltam és szántam is, de inkább előbbi érzés dominált.

Rég láttam ennyire nyomasztó, sivár és lehangoló filmet. Nagyon kevés értéket tudok benne felfedezni, csak próbálom megérteni az üzenetét, de átérezni nem vagyok képes. Görbetükör ez bizony a kereszténység számára is. A tragédia végig sejthető, ahogy csúszik lejjebb mindenki (kivétel nélkül), én meg végigszenvedtem ezt a 2 és fél órát. És hogy aztán a végén harangozzanak a felhők között…először azt hittem, hogy Quasimodo trollkodik…

Életem legrosszabb filmje.
A főszereplőnő pocsék, idegesítő, irritáló, skizofrén és ostoba. Gollam jutott az eszembe a fejéről.
Hasmenésem lett.

Lars kétségtelenül egy zseni – de azért örülök, hogy kinőtt ebből a Dogmás korszakából.

A mondanivalóval semmi kifogásom, de tálalhatta volna máshogy is. :)

Oscart Emily Watsonnak! Lars von Trier őrült, csakis ezért sikerülhetett neki, hogy bár folyamatosan gyomrozott, a végén mégis úgy éreztem, hogy bepillantást kaptam az emberen túliba, valami kimondhatatlanul fenségesbe.