Ebben a filmes kísérletben egykori gyilkosokat, köztük az indonéz félkatonai vezetőt, Anwar Congót kérték fel, hogy újrajátsszák életüket az általuk kedvelt amerikai filmek stílusában. Amikor 1965-ben Sukarno elnököt és kormányát megbuktatta a hadsereg, Anwar csapataival részese lett a több mint… [tovább]
Kedvencelte 5
Várólistára tette 62
Kiemelt értékelések
TLD
2 hozzászólás
Végtelenül kreatív és tartalmas dokumentumfilm.
Főhőseink jópofa indonéz gengszterek, akik nem mellesleg tömeggyilkosok és az áldozataiktól összerabolt vagyonból, na meg a hatalom kiszolgálásából élnek meg – nem is akárhogyan. Giccsesen berendezett palotáikban méregdrága dísztárgyak és prostituáltak körében mesélnek fesztelenül arról, hogy öltek meg régen mindenkit, akit kommunista-szimpatizánsnak gondoltak, netán kínai volt, vagy esetleg épp rossz helyen járt rosszkor. Beszélnek arról is, milyen propagandafilmekkel szították a gyűlöletet a lakosság körében a megbélyegzett ellenséggel szemben.
(Mondhatnánk, messze vannak ezek a fukszos gengszterek; mivel azonban ezt a mérgező szart kapjuk mi is a köztévéből a menekültekkel kapcsolatban, meglehetősen aktuális és közeli filmről van szó.)
És nem csak mesélnek, hanem a film készítőinek kérésére újrajátszák ezeket a gyilkosságokat különböző filmes műfajok szerint. Annyira zseniális ez a húzás a rendezőtől, hogy nem tudom hova dicsérni. Mert ezek az események már csak az emlékezetünkben vannak meg, s tálalni csak különböző narratívákon, sztorikon keresztül tudjuk – és ezeknek a narratíváknak ereje van. A játék közben valahogy mindenki automatikusan tudja, hogyan viselkedik egy áldozat vagy egy gyilkos. Mintha ezek a szerepek tanult történeteken keresztül eleve bennünk lennének, és a megfelelő helyzetben különösebb instrukciók nélkül is tudjuk, hogyan „kell” viselkednünk, pláne, ha a társadalmi nyomás is megvan hozzá.
Hihetetlen élményt ad. Főleg a vége. spoiler
