Akik már nem öregszenek meg (2018) 83% 32★

Több szempontból bravúros múltmegjelenítés:

– a filmben hiányzik egy központi „szakértői”, történészi narráció, az eseményekről „objektíve” nyilatkozni hivatott kommentátornak tehát nyoma sincs. Ehelyett a többszólamúság dominál. 120 veterán katona interjújából vannak összevágva részletek, és ezáltal a néző történeti tapasztalatok özönével találkozik a ritka felvételek megtekintése közben.
– a háborús mindennapoké a főszerep. Patkányokkal való küzdelem, latrinás vödörbe dugott fejjel átvészelt gáztámadások, beázott lövészárkokban történő harc a sártengerrel, bordélyházak, szerencsejáték, piálás, dohányzás; van itt minden, ami a hagyományosabb szemléletű (a politikai eseménytörténetre vagy a haditechinikai „érdekességekre” koncentráló) történetmesélésben legfeljebb lábjegyzet, de legalábbis apróbetűs rész.
– nincs történeti kontextus. Jó, tudjuk, hogy az első világháborúban vagyunk, meg úgy nagyjából sejtjük, hogy a film végével a háború is véget ér, de a beszélő katonák mondatai nagyon ritkán árulják el, hogy épp hol és mikor történik az elbeszélt esemény.
– játék a felvételekkel. Az elején és a végén fekete-fehér (az elmúlt, halott és így objektíve megismerhető történelem hamiskás színe), a közepén színes. Ezzel a készítők szépen érzékeltetik, milyen hatással van a történeti tapasztalatra pusztán a színek váltása és egy „kis” retusálás.

Csillagok azért vonódtak le (ez ilyen szép magyaros szerkezet), mert ez a koncepció jó, meg innovatív, meg minden, de a rengeteg korabeli vélemény felidézése mellett nehéz kifigyelni a lappangó szerzői koncepciót a háborúról; kicsit úgy tesz a sok-sok pici narratíva gazdája, mintha ezek a sztorik önmagukért beszélnének, és ő csak felszínre hozza őket a veteránok megszólaltatásával. És önmagukért is beszélnének (egy posztmodern gangsta ennyivel le is tudná: mit kéne még ugyan hozzátenni ezekhez a töredékekhez?), de a végére betett érzelgős megemlékezés mégis az emlékezési mánia keretébe zárja bele a filmet.

Nagyon furcsa volt az eddig csak fekete-fehér, gyorsan mozgó képkockákból álló felvételeket színesben látni, digitálisan lelassítva a mai szemhez 'igazítva'. Nincs kiemelve semmi. A Nagy háború bemutatása a kiképzéstől kezdve a halálos csatákon át, a hazatérés utáni érdektelenségig. Peter Jackson megint nagyot alkotott.

Nagyon kíváncsi voltam erre, és nem bántam meg a másfél órás bravúrt. A filmben veterának beszélnek az élményeikről, a felvételek a mesélés alapján lettek összeválogatva. Szóval aki nem túl jó angolból, az töltsön le feliratot, és időnként tekerjen vissza, hogy a felvételek és az olvasás ne csorbítsa egymást.

Fontos megemílteni, hogy ez a film az angol / brit besorozásról, hátországi felkészülésről, majd főleg a lövészárokbeli hadviselésről szól. Tehát ez csak egy szeletke az I. vh-ból.

Az eredeti felvételek feljavításával, színezésével és hang hozzáadásával elképesztően élő lett minden képkocka. Érdekes látni a sok jókedvű arcot, mivel sok esetben a táborokban, a tűzvonal mögött filmeztek. A csatákból nincsenek felvételek, csak pár elrettentő, oszló tetem bevágva. A végén pedig nagyon jó hallani, hogy valójában a közkatonák a hadifoglyokkal jól kijöttek, csak szolgálatot teljesítő férfiakat láttak bennük, nem feltétlen ellenséget.

Különleges film, és a téma kedvelőinek kötelező darab. Azt hozzáfűzném, hogy ennyi buta képű, rossz fogú angolt még nem láttam soha, mint ezeken a felvételeken.

Nagyon szép, hogy ilyen müvek is születnek. Amiből egyenesen megismerhetjük a háború borzalmait. Túlélő harcosok narrációja. Autentikus felvételek. 1 millió halott katona emlékére.

#Mladosť
#Febiofest 2019

Kétség kívül nagyon különleges dokumentum film, a megszokottól merőben eltérő. Személy szerint jobban kedvelem a tényszerűbb dokumentum filmeket, itt hiányoltam, hogy a felvételeket nem igazán helyezték el térben és időben. Ennek ellenére az pluszt adott, hogy inkább a háború alatti, mindennapi megpróbáltatásokkal foglalkozott, illetve az utólag kiszínezett és lelassított felvételek sokkal közelebb hozták azt a korszakot, amit eddig jó esetben is csak fekete-fehérben láthattunk.