Joshua Oppenheimer

Azt, hogy Joshua Oppenheimer korunk egyik legnagyobb filmes zsenije, két elhíresült dokumentumfilmje is bizonyítja, amiket nagyjából egyidőtájt kellett forgatnia, legalábbis nem mutathatta be addig első filmjét, amíg a másik felvételei el nem készültek, hiszen az életét tette volna kockára vele, a stáblista pedig jól mutatja, hogy mennyien féltik még (minden bizonnyal joggal) az életüket ma is, csak mert bemutattak valamit az igazságból. Mindkét film hihetetlen erejű alkotás, ami esszenciálisan ugyanazokat az eseményeket dolgozza fel, kicsit másképp, vagy más szemszögből. Mindkét film egyedülálló portré olyan emberi sorsokról amikben a politika és hatalom felül próbálja írni a moralitást, mindkét film művészi és számos kérdést ébreszt a nézőben, amik nem hagyják nyugodni, mindkét film megrendítő tanulmánya az emberi léleknek. Őszintén hiszem, hogy ez a kivételes alkalom nem az egyedüli fénypont volt Oppenheimer életében és talál még bőven érdemi alapanyagot forgatni, mert óriási veszteség lenne, ha bármi is gátat szabna kreatív és bizonyos tekintetben forradalmi munkájának.