Conan, a barbár (2011) 57% 74★

Technikailag nem volt rossz, azonban annyira B-filmes és unalmas volt, hogy nem bírtam egyhuzamban végigülni.
Rose McGowant hogy tudták ilyen rasnyára maszkírozni? o.O
A többi gonosz meg csúnya, és folyton grimaszolnak, csak hogy tudjuk róluk, hogy gonoszok. A céljaik egyszerűek, nem láttam benne a kraftot.
Jason nem volt rossz Conanként, de jó se. Az egész karakterét valahogy nem tudom így elképzelni.
Az erőszak nagyon öncélú a filmben, minden vágásnál spriccel a vér, ami inkább nevetségessé teszi, mint menővé. Emellé tele van szuperpózer jelenetekkel, mint a kardok rendszeres földbe vagdalása.
A logikátlanságokról már nem is beszélek.
Conan kalandjait megemlítik, de látni nem látjuk őket spoiler, így egy átlagos fantasyre vágyó néző csak pislog, hogy miről is van szó.

Csak szerintem gáz, ha egy két órás filmből csak a mellek, a gagyi vér fröccsenések és a teleportálás maradt meg?
Ja meg a Bűbájos Boszi.

Ugyan olvastam kora húszas éveimben a Solomon Kane történeteit, végeredményben sosem mélyedtem el Robert E. Howard fantasy világában, sőt, a Schwarzenegger-féle Conan mozikból is maximum részleteket láttam csak, egyben nem ültem végig őket. Momoa Conanje erre kicsit ráfejelve még csak minimálisan sem érdekelt, de néha éppen az elvárásoktól mentes filmnézések hozzák meg a legnagyobb felfedezéseket. Most azonban nem született meglepetés, a kis híján már közutálatnak tűnő nézői ellenszenvet igazolva látom, a 2011-es Conan-mozi elég pocsék lett.

A legelső, de a film felépítését tekintve kritikus motívum a hihetetlenül utálatra méltó ifjú Conan. Leo Howard alakításában mintha magát Jaden Smith-t tisztelhetnénk meg a képernyőn, a srác úgy játszik, mintha a rá kirótt rendezői utasítás ennyi lett volna: „képzeld azt, hogy te vagy a Will Smith fia, itt pedig minden és mindenki Will Smith. Látod azt a fát, meg Ront (a Perlmant), meg a kamerát, meg azt a statisztát? Na, mind Will Smith!”
Momoa hűen viszi tovább ezt a vonulatot, amivel tényleg az az egyetlen baj, hogy egy kizárólag gyűlölettől fortyogó, győzhetetlen izompacsirta nem szerethető – márpedig egy nyilván már felnőtteknek szóló, de attól még gyermekkori meséink és fantáziáink világából táplálkozó mesének nehogy már ne legyen szerethető a hőse! Ha ehhez jobb színész kell, vagy jobb rendező, vagy bármi, tessék meglépni, de nem tudom, mikor és kinek a fejéből pattant ki a gondolat, hogy az efféle filmekben eladható lehet egy örökké tízéves, megkeseredett lelkének kínjait a külvilág felé fordító, kigyúrt ex-emós fickó. Ráfoghatjuk persze a dologra, hogy a jellemfejlődés szempontjából fontos mindez, de az nem tűnik jellemfejlődésnek, hogy Conan eleinte bunkó a nővel, aztán meg már szexszel is vele.
A második nekem szemet szúró tényező a film látványvilágával és hangulatával kapcsolatos kérdéskör. Értem én, hogy a fantasy címke sok mindenre feljogosítja a készítőket, meg hogy ez a műfaj attól szép, hogy onnan és azt teszünk magunkévá, ami csak tetszik, de minden elképzelt világra igaznak kéne lennie, hogy csak a gyakorlatias és értelemmel bíró dolgok működhetnek benne. Itt viszont uralkodnak az öncélúság törvényei – a főgonosz egy gigantikus szárazföldi hajón közlekedik, mert megteheti, sőt, ezzel a lassú vacakkal még falakat is áttörnek, Tamara pedig egy olyan szekér-szörnyszülöttön menekül, aminél kevésbé biztonságosabbat még komoly mérnöki energia-befektetéssel sem lehetne megálmodni – és a film ráadásul még be is mutatja, miért olyan ördögien hülye és veszélyes az a batár…
Egyébként pedig az egész filmen érződik valamiféle esetlenség. Nincs igazán egységes koncepciója, csapong a rendezés, az ütemezés, a dramaturgia, minden kicsit ötletszerű, valahogy nem profi. Nem színtisztán pocsék, vannak benne nagy ötletek is (milyen jól sikerültek például a homokból feléledő harcosok!). Fejtegethetné még ezt az ember, de minekután maga Momoa sem szerette a végeredményt, a rendező pedig konkrétan örömét fejezte ki, amiért a filmje nem vágta ketté Momoa karrierjét (micsoda gesztus!), így igazán nem érzem szükségét tovább feszegetni ezt a kérdéskört.

Egyszerűen nem jó film. Izgalmas fantasy-akciófilmnek elmegy, de hogy vastagon méltatlan a Schwarzenegger által ránk hagyott, talán nem túl nagy és fontos, de mindenképpen filmtörténeti jelentőséggel bíró Conan-örökségre, az biztos.

Ez bizony gyenge volt…
Nagyon kedvelem Robert E. Howard munkásságát, de a művei alapján készült filmekből csupán Solomon Kane-hez volt szerencsém. Gondoltam sort kerítek a Conan-ekre, elsőként az újabbra, mivel a trailerek kapcsán nagyon dícsérte mindenki, mennyire sikerült elkapni REH világát, Momoa pedig a megtestesült Conan. A film aztán bukta lett, de hát a puding próbája az evés.
Nos, pár kisebb utalást eltekintve ennek bizony nem sok köze volt a jól megszokott Conan-történetekhez. Momoa kinézetre valóban jó Conan, de a karakter, amit írtak neki, szerintem eléggé távol esett az irodalmi alapoktól. Ráadásul az egész bosszútéma is elcsépelt klisé, és nem is illik a karakterhez szerintem.
Ami még nagyon szúrta a szemem, az a túltolt brutalitás és az ebből kifolyólag hektóliterszámra folyó gáz CGI-vér. Tény, Howard munkái sem finomkodnak, de nem ilyen öncélúan használják az erőszakot. Itt egy-egy kardsuhintás után annyi vér kifröccsent az emberekből, amennyit egy jobban sikerült véradós napon összeszednek.
Meg mi ez a „földbe döföm izomból a kardot” mánia? Marhára nem tesz jót szerintem a pengének…
Eh, egyszer nézhető a dolog, de nem lesz klasszikus belőle, az fix.

Tipikus heroikus fantasy. Semmi komoly történet, csak a vérontás. Momoa menőzhet, hogy hogy tudja forgatni a spádét. Egyszer-egyszer meg lehet nézni, úgy ötévenként, főelg, hogy nem sok marad meg az emberben belőle, ezért mintha egy új filmet néznél :)

Inkább látványos, mint komoly történet. Sok harc, vér, levágott fejek díszítik Momoa kezeit, és bosszútól izzanak szemei. Ha már ez a műfaj, akkor az idén látott Warcraft százszor jobb.

Sok vér sok harc és ennyi.

Látványosabb, észrevehetően fejlettebb munka az elődeinél – de a technikai javuláson túl ugyanolyan elbaltázott tucatakció. Nem mintha az eredeti Conan-sztorik zöme más volna, de azokban legalább akadt egy részletes, izgalmas világ, néha-néha Howard is megcsillanthatta, hogy tud ő rendesen írni a kiadók minden bugyuta elvárása ellenére. A Conan-filmek legnagyobb hibája, hogy az alapanyag színvonalát sem hozzák. (Pláne nem a stílusát: miért nem meri senki megcsinálni Conan-t igazi badass-nek? Westernből egy csomó ilyen hős akad…)

Jason Momoa miatt néztem meg a filmet. Igaz, hogy értelmesebben néz ki, mint Schwarzenegger, de gyilkoláson kívül nem sok történik ebben a filmben. A zenék nagyon jók voltak, a történet kevésbé volt izgalmas. Egynek elment végül is.

A minap újranéztem és kicsit feljebb csillagoztam.
A film persze ugyanúgy elég béna, viszont kellemesen átjárja a 'trash' jelleg és ha nem vár semmi komolyat az ember, elég szórakoztató. Rose nagyon menőn néz ki benne. :D