Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter 6.) (2009) 84% 1117★

Bár elég sötét része volt a sorozatnak, de nekem mégis a kedvenceim közé tartozik a HP filmek közül… ennek pedig egyetlen oka van, az atmoszféra.
Miközben a felütése elég komor, és Voldemort múltja, Draco helyezete is elég súlyos, ez az a film, ami legjobban elkapta a tizenéves kort, és azt, hogy mennyire zakkantak tudnak lenni ilyenkor a kamaszok. A szerelmi bájitalos és szerelmi háromszöges eset, Harry nagy szája, az apró beszólások a tanároknak, mind annyira idézik azt a klasszikus, középiskolai hangulatot, hogy nem tudom nem értékelni. A vége persze eléggé kinyírja ezt az érzést, meg is kell tennie, de mégis, ezekért a jelenetekért jó érzés nézni a hatodik részt.

Ez a rész inkább csak… elkeserítő. Legalább is nekem. spoiler spoiler
Valamint megint sok kérdést vet fel, de ezek nem mindegyikére emlékszem, mint a válaszra, ami elég pocsék érzés. :D ÉS!!! Erre viszont emlékszem, hogy ez eléggé eltért a könyvtől! Nem tudom, hogy ez csak engem zavar különösebben, de spoiler
Valahogy mindig is félelmetesnek tartottam a Harry Potter e részét. Sötétebb, mint az eddigiek, mintha minden sötét lenne, amit próbáltak kompenzálni a romantikus szállal meg a hülyeségekkel.

Ez a legsötétebb hangulatú rész a sorozatból, a befejező részeket is beleértve. Nekem ez már annyira nem tetszett, néhány lényeges dolog kimaradt a filmből. Könyvben viszont ez az egyik legizgalmasabb rész. spoiler Túl félelmetesre sikerült, néhány jelenet már a horror határát súrolta. Az a kalandos izgalom is hiányzott belőle, ami az eddigieket jellemezte. Inkább feszült volt és komor. Azt hiszem, a könyveket is elő kellene vennem újra…

Ez is izgalmas volt, szórakoztató, és nekem tetszett. :-) Voltak benne jó részek, és látványos is volt, a szereplők is még mindig nagyon jók, főleg Harry, Ron, Piton, McGalagony, Dumbledore, Luna, Hagrid, Hermione, Lupin, és Ginny is, Neville, meg Fred és George, és a Weasley apuka, őt még mindig nagyon bírom. Draco-t is kedvelem kicsit, nem is olyan rossz ő, és spoiler De ezen kívül egész jó volt, a helyszín még mindig csodás, a zenék jók voltak. :-D

Könyvben ez a kedvenc részem, filmben nem annyira. Nagyon látványos és hatásos, igazából megállja a helyét, de a történet ismerete nélkül nem biztos, hogy minden világos a néző számára. Nekem ez nem tűnt fel, hiszen olvastam a könyveket, de az öcsémben például több kérdés is felmerült; jogosan. A céljának ugyanakkor megfelel; a hangulatát szerintem nagyon eltalálták, a tini dráma mellett voltak örömteli pillanatok is, a látvány és a zene csodálatos és számomra kifejezetten megható lett. Én ettől a résztől mindig kegyetlenül kikészülök.

Újranézés 6. felvonás ><
Tudom, hogy próbálták roppant drámaian megjeleníteni spoiler, de valahogy nem jött össze. Az én reakcióm mindössze ennyi volt: https://media.giphy.com/media/rjiRFTZ0NIdi/giphy.gif
Aztán ott van Ron (ex)barátnője, aki néha komolyan az idegeimre ment. Na jó, nem néha, hanem állandóan, de ha ismertek, akkor tudjátok, hogy engem nem nehéz kiakasztani ilyen borzalmas szereplőkkel, akik totál haszontalanok a történetet tekintve… :D https://media.giphy.com/media/ptlcxIDncvatG/giphy.gif
Meg persze az én drágám is feltűnt, aki bekamuzza magának, hogy tetszik neki Hermione, pedig elég egyértelmű, hogy az csak egy gyenge próbálkozás volt, hogy elfelejtsen engem, mert kifejezetten nehezen kapható vagyok (se, de azért próbáljátok elhinni, hehe)… :3 http://24.media.tumblr.com/bf01a7785f1ed6977d3985afc0e5…
ÉS TUDJÁTOK MIRE JÖTTEM RÁ? A férjem testvére SAM FREAKING TARLY-NAK :O
http://vignette2.wikia.nocookie.net/gameofthrones/image…

Ez a legborzalmasabb rész mind közül. Ha anno nem olvastam volna el megint, mozi előtt a könyvet, akkor egy mukkot sem értettem volna belőle.
Ez a film, jelenetek sorozata, mindenféle átvezetés és logika nélkül. Mintha a forgatókönyvíró fogta volna a könyv legjobb történéseit és csak azokat adaptálta, a kisebb részeket, amik ezeket a fontos történéseket összekötötte, azt meg figyelmen kívül hagyta. Ha valaki nem olvassa a könyvet, hiába látja az előző filmeket, egy mukkot nem ért meg belőlük. Ez a film nem csak arról szól, hogy Harry hogyan lesz bájital tudor, hogyan dolgozik együtt Dumbledorral, hanem arról is, hogy ezt a háborút nem biztos, hogy túléli. Nem csak arról szól, hogy Dumbledor meghal, hanem arról is, hogy olyan embert veszítenek el, akire minden helyzetben számíthattak.
Én csak annyira emlékszem belőle, hogy borzasztó megcsúfolása a könyvnek, a jelenetek logikátlanok, nincs átvezetés, nincsenek fordulópontok, nincs katarzis, és nincs veszteség.
Nem azt mondom, hogy ketté kellett volna szedni, mert isten ments. Hanem meglehetett volna írni ezt jobban is. Kevesebb love, több logikus/értelmes történés.
Tervezek Harry Potter maratont, de nem vagyok biztos benne, hogy lesz annyi lelkierőm, hogy ezt a filmet is megnézzem.

„ – Van merszed a saját átkomat használni ellenem, Potter? Igen, én vagyok a Félvér Herceg.”
Ezzel a két mondattal mindig eléri, hogy elmosolyodjak.

Nagy kedvencem a rész annak ellenére, hogy talán ez tér el legjobban a könyvtől. Meglátszik a százalékolásán is, ez lett a leggyengébb a snittesek szerint, úgy tűnik.
Én mégis csak egyetlen dolgot hiányoltam, a Piton által tartott Sötét Varázslatok Kivédése órákat. Az az öt perc már igazán nem sokat dobott volna film hosszán.

Rögtön a legelején elrabolják Olivandert a halálfalók, így elképzelhető, hogy Voldemort már ekkor tisztában van a bodzapálca jelentőségével.
Vannak itt észrevételek, amik egész idáig fel sem tűntek nekem, ezért most jót szórakoztam egy-két dolgon.
Az első, ami szemet szúrt, az az, hogy annak a karosszéknek, amivé Lumpsluck változott volt 2 cipője, illetve a sok összetört bútor közül egyedül az volt sértetlen. Szerintem az álcázást még gyakorolnia kell.
Ha már itt tartunk, voltak Dumbledore-nak egész morbid megmozdulásai. A sárkányvér megnyalása, amit történetesen Harry homlokáról szedett le…ez leírva még furcsábbnak tűnik, bár épphogy csak hozzáérintette a szájához.
„- Tehetséges vagy, híres és befolyásos, így hát tetszel Horatius-nak. Lumpsluck professzor meg akar majd szerezni magának.” Csak nekem volt ez túlságosan félreérthető? Ha nem ismerném a történetet, igencsak nagy szemeket meresztenék.
Vannak még ilyen félreértelmezhető megszólalások néhány szereplőnél, de azt inkább nem taglalom. Remélem, hogy csak a szinkron ilyen és az eredeti angol szöveg nem.

Dumbledore nagyon ravasz, ügyes húzás volt tőle elvinni Harryt Lumpsluck-hoz, így próbálva meg visszacsábítani őt a Roxfortba. Az öreg pedig bele is ment, kis naiv. De sokkalta nagyobb biztonságban volt az iskolában, ez tény.
Nem szeretem a professzort, az én személyemnek ő túl nyálas, ha a kiskedvenceiről van szó, a Lump-klub finoman szólva is túlzás. De nagyon jókat szórakoztam rajta, már csak az arckifejezésein is. Gyűjtögető életforma, Bimba professzortól is szépen elcsente azt a gazt, majd Aragog mérgét is lefejte, mondhatni egész jó délutánja volt azon a bizonyos napon. De nekem ne mondja, hogy pusztán tudományos célból kell neki. :'D
Jót röhögtem rajta, amikor Ron a szerelmi bájital hatása alatt átöleli és megkérdezi tőle „- Szia cica, nem iszunk valamit?” Így összesítve nem rossz karakter az öreg, de megkedvelni sosem fogom.

A film legzavaróbb életformája Lavender volt, nem is tudom hogyan létezhetnek ilyen lányok, mint ő. Megfojtják a szerelmükkel a párjukat, folyamatosan csak a csókolózás…ez milyen kapcsolat, ahol nem beszélgetnek a felek? Borzalmas.
A Hermione&Ron párosítást sem szerettem sosem, túlságosan erőltetettnek tűnik. Nem értem minek volt ez a dráma Hermione részéről, legalább csak úgy tett volna, mintha elfogadná Ron boldogságát, nem látványosan eljátszani a hattyúk halálát. Egy kicsit csalódtam benne, hogy őszinte legyek. Annyira görcsösen akarnak párt találni, hogy ez valami eszméletlen. Harry is egész hamar kiábrándult Cho-ból és kiszemelte magának Ginnyt. Ginny pedig sűrűn váltogatja a fiúkáit, na de valamikor ki kell élnie magát, ugyebár…

McGalagony keveset szerepelt, mégis tekintélyt parancsoló volt az a pár pillanat, amit a képernyőn töltött. Legfőképp a folyosós jelenete „- Mr. Davis, tájékoztatom, az a leány wc.” Illetve az utána következő párbeszéde Harryvel. Itt kiderül az is, hogy Piton mennyire komolyan vette a bájitaltant, és csak a legjobbakat akarta tanítani felsőbb fokon, amit igazából megértek.
Amit viszont nem értek, hogy Crak és Monstro hogyan hoztak össze egy V-t bájitaltanból. Esetleg K-t.

Draco végre egy leheletnyivel nagyobb szerepet kapott ebben a részben, annak ellenére, hogy a személyisége – legalábbis amit kifelé mutat – irritáló, mégis egy egész okos karakter, tekintve, hogy megjavította azt a szekrényt. méghozzá egyedül. Viszont rendkívül nagy butaság volt a részéről az elátkozott nyaklánc és a mérgezett bor. Mindkettőnek más itta meg a levét. De úgy tűnt, hogy Draconak sem tetszik ez a feladat, megkockáztatok egy kis bűntudatot is, legalábbis Katie esete miatt. Mert abban biztos vagyok, hogy Ron esete hidegen hagyta. Csodálom, hogy a wc-s eset után nem akart rögtön nekimenni Harrynek, de nagyon meghúzta magát ebben az évben. Részben az apja miatt, részben pedig a rászabott feladat miatt. Illetve bizonyára aggódott az anyja miatt is eleget.
Majdnem sikerült összehoznia, hogy Harry vissza vonatozzon Londonba…majdnem.

Harry mintha talpraesettebb lett volna, mint az előző években, valószínűleg most nőtt fel ahhoz a feladathoz, ami majd rá vár. Bár meggondolatlanul a halálfalók után rohant Dumbledore halála után. A Felix Felicis lehúzása utáni szórakozott Harry sokkal jobban tetszett, mint az eredeti.
Ha jól emlékszem, a könyvben Pitonnak is feltűnik, hogy milyen jó lett bájitaltanból, talán még a könyv is szóba kerül, de ebben már nem vagyok 100%-ig biztos.
Dumbledore is komolyabb lett, sőt, mintha rövidebbek lettek volna a körmei, a szakálla pedig fehérebb… A Voldemorttal való első találkozáskor pedig jót röhögtem a lángoló szekrényen, ugyanis egyszer már említette, hogy diákkorában felgyújtotta az ágyfüggönyt, úgy tűnik ez a tüzes hozzáállás megmaradt. Legalább már tudja irányítani. A szigeten is elképesztő volt, amit a tűzzel művelt. Az a kedvent jelenetem tőle.

Bellatrix karaktere is átfordult drámaiba, mintha eltanulta volna Luciustól. De mit is várok, hisz egy család. Ennek ellenére szerintem imádnivaló karakter.

A végére hagytam a kedvencem. Úgy fogom értékelni, hogy tudom, mi áll a cselekedetei hátterében, mivel nem visz rá a lélek, hogy negatív jelzőkkel illessem.
Piton ismét magasan a többi karakter felett áll. Annyi emlékezetes megmozdulása volt itt is, hogy szinte azt sem tudom melyikkel kezdjem, vagy hogyan kezdjem el a fényezését.
Kezdeném a megszeghetetlen esküvel. Nem hagyja, hogy gyávának tartsák, illetve azért Draco mégiscsak a keresztfia, tehát több okból kifolyólag is szükséges volt Bella bizalmába férkőznie. Na meg ott van az a bizonyos információ, miszerint Dumbledore kérte, hogy ölje meg.
Lumpsluck karácsonyi partiján pedig eléggé rosszul időzített, Cormac szépen el is intézte a cipőjét – valószínűleg – , csodálom, hogy mennyire higgadt tudott maradni még ekkor is, de bevallom, nem lettem volna a srác helyében akkor. Ha a tekintettel ölni lehetne…
Csodálom, hogy a gyengélkedőn kibírta a tinidrámát, élen Lavenderrel, biztos vagyok benne, hogy lett volna egypár epés megjegyzése, de vissza kellett fognia magát Dumbledore miatt. Mégis, Piton volt az, aki az elsőként elhagyta a helyiséget, azért ez sokat elmond.
Szegénynek meggyűlt a baja Dracoval is rendesen, nem volt elég, hogy hiába közölte vele az esküt, még a sebeit is be kellett gyógyítania a mosdós incidens után.
Hiába mondta Dumbledore-nak, hogy nem akarja már tovább csinálni – itt gondolom az igazgató megölésére célzott, illetve megkockáztatom azt a kijelentést, hogy belefáradt a kém szerepébe és fel akarta adni végleg a halálfaló létet –, Dumbledore mégsem hallgatta meg, szimplán nem érdekelte, a lényeg az volt, hogy a tervei beváljanak, mindegy milyen áron.
Majd, miután megölte az igazgatót, szó szerint kimenekítette Dracot az iskolából, Harryt pedig megmentette Bellatrixtól: „- Ne bántsd, ő a Nagyúré!” Aranyos volt tőle, hogy hazugsággal leplezte valódi szándékát, nem Voldemortnak akarta meghagyni, hanem szimplán nem akarta, hogy baja essen. Megkínozhatta volna ő maga is, esetleg leállhatott volna párbajozni, na de azon kívül, hogy ezzel sok időt veszített volna, tényleg nem akarhatta, hogy Potternek baja legyen. Így is elég nehéz lehetett neki megbirkózni az igazgató halálával, nem akart még ő is belerúgni a földön fekvőbe. Aztán, mikor bevallotta neki, hogy kicsoda valójában…szavakkal nem tudom leírni, mennyire imádom azt a jelenetet. Bár furcsa Pitonra azt mondani, hogy herceg, de tekintsünk el tőle.
Azt egész idáig elfelejtettem beleírni, hogy nagy valószínűséggel ő kapta meg annak idején Lumpsluck-tól a Felix Felicist, ugyanis Harry az ő könyvéből tudta sikeresen elkészíteni. De vajon mire használhatta? Használta egyáltalán, vagy sosem vette elő? Esetleg odaadta valakinek?
Még egy dolog…eszméletlenül jó az a lobogó talár, amit visel.

Ebben a filmben rengeteg „Miért?” kérdés merül fel, amit persze a későbbi filmek meg is válaszolnak. Nagyon izgalmas, bár egy dolgot nagyon nem értek. Mikor megissza szerencse főzetet, miért viselkedik úgy mint aki beszívott? Az a rész kicsit szerintem túl lett tolva. A vége pedig egyszerűen csak… Nooo…. :'(

A harmadik résztől kezdve egyre több a logikátlan dolog a HP világában. Fontos jelenetekből épül fel ez a rész is, mindenféle átvezetés vagy magyarázat nélkül. Dumbledore egyik szava üti a másikat. „Egyedül nem tudom elpusztítani, velem kell jönnöd Harry” aztán a következő jelenetben „Megengedem, hogy velem gyere, de csak egy feltétellel…” szóval az ilyenek eléggé ki tudnak zökkenteni. Izgalmas és humoros is, no meg drámai is, a látványvilág is lenyűgöző, de ahogy a többi részt, ezt sem tudom nem összehasonlítani a könyvvel, habár már nagyon régen olvastam, és nem is mindenre emlékszem belőle, de érzem, hogy a film csak a töredéke, egy apró morzsája az egésznek.