Emma Watson angol

Csinos, de tehetségtelen. A Harry Potterek alatt nem mutatott jelentős fejlődést. Alakítása kimerül a „húzgálom a szemöldököm és nagyon artikulálok” pillanatokban. A Szépség és a szörnyetegbe belekukkantva szintén ezt tapasztaltam.
Sebaj. Köszönöm neki a mémet, ami jelenleg a profilképemként tetszeleg. Ha ránézek, egyből jobb kedvem lesz.

Míg csak a Harry Potterben láttam, nem tudtam mit gondolhatnék, mert egy szerep nem dönti el az emberről, hogy jó színész-e vagy sem. De a A szépség és a szörnyeteg (2017)-ben meggyőzött. Gyönyörűen énekel, életvidám színésznő, akitől bármilyen szerepet szívesen lát az ember.

Én nagyon-nagyon akarom Emmát szeretni, mert szerintem hihetlenül jó dolgokat képvisel, és nagyon pozitív példakép a fiatalok számára.
Ennek ellenére számomra az Azkabani fogoly óta van a személyében valami nem természetes-természetesség. De próbálom továbbra is követni a filmes karrierjét.

Mindenki Hermione-ja ki tudott törni a Potterekből szerencsére.

Alapvetően szeretem Emmát, de fel nem foghatom, miért kell minden második mondatában felvonnia a szemöldökét…

Sajna erőltetettnek érzem a színészi játékot.

Hollywood a 2000-es és 2010-es években valamiért úgy gondolta, hogy az angol színészek kivétel nélkül tehetségesek, így a jövő sztárjait leginkább a szigetországban érdemes keresni. Aztán jött a Harry Potter, majd a Trónok harca, és kiderült, hogy a fiatal britek között nem hogy egy új Emma Thompson nincs, de még egy Hugh Grant is csak elvétve akad. Jól mutatja, hogy Watson mekkora sztár is volt ekkoriban, hogy a Disney 2017-ben neki adta az élőszereplős Szépség és a szörnyeteg főszerepét, amivel meg lehetett volna karrierjében a nagy áttörés, és a Harry Potter-skatulyát is maga mögött hagyhatta volna, azonban kiderült, hogy a színésznő képtelen elvinni egy nagyjátékfilmet a hátán. A tanulság nem is maradt el: az évtized végére mind ő, mind korosztályának több brit színésze a köménymagos levesben találta magát.