A kolónia (2015) 78% 125★

Szörnyű történetet mutat be a film; rám mindig nagyobb hatással vannak azok az alkotások, amik igaz történet alapján készültek, viszont így nehezebb is értékelni őket. A szekták, a vallási fanatizmus egyébként is olyan téma, amitől a hideg ráz. Brutális és kegyetlen volt az, ami ezen a helyen történt. Ami magát a filmet illeti, a két főszereplő között egyáltalán nem éreztem a kémiát, nem érződött az a nagy szeretet és elhatározás, ami miatt Lena belevetette magát ebbe az őrületbe. A hangsúly inkább Emma Watson játékán volt, nagyrészt elégedett voltam vele. A film bennem végig fenntartotta a feszültséget, de úgy gondolom, hogy ez nem a rendezői vagy operatőri munka eredménye, hanem a borzalomé, amit amiatt éreztem, hogy a valóságban létezett ez a hely, léteznek ilyen helyek.

Jesszusom ez a film, annyira brutális, szívet tépő, borzalmas, kegyetlen és sokkoló szembesülni az igazsággal. Nagyon brutális ez az egész, amit bemutat a film. Teljesen letaglózott a története. Soha nem hallottam erről a táborról és örülök is neki. Gusztustalan és igazságtalan volt, ami akkor történt. Végig izgultam az egészet. Tetszett Emma Watson és Daniel Brühl alakítása, olyan élethű volt, és olyan szomorú.

Az elején majdnem kikapcsoltam 10 perc után, mert azt hittem, hogy ez is valami polgárjogi harcos film lesz (nem szoktam leírást olvasni ugyebár) aztán szerencsére engedtem tovább és kiderült, hogy jól döntöttem. Senkit nem akarok megbántani, de ez a film is csak azt igazolja, hogy a legtöbb kegyetlenséget a vallás és isten nevében hajtották/hajtják végre a mai napig is. Felfordul a gyomrom tőle, hogy egyesek milyen tettek képesek végrehajtani a „hitet követve”. Bocsánat, de mindig felzaklatnak azok a vallási fanatikusok, akik valami magasztosabb célra fogják a cselekedeteiket, holott, csak szimplán pszicho- és szociopaták. Szóval jó film volt, és szőrnyű, hogy igaz.

Ilyenkor ordítani tudnék dühömben. Borzasztó és fájdalmas film. A sírás kerülget tőle. Egész film alatt azt éreztem, hogy nem, nem, én ezt nem akarom, nem akarom tovább nézni!

Elképesztően nyomasztó és feszültséggel teli film, persze a téma miatt nyilván. Őszintén szólva én erről a chilei táborról még soha nem hallottam, és rendkívül felkavaró volt végig a film nézése közben az a tudat, hogy mindez a valóságban megtörtént. A színészek jó választásnak bizonyultak, hiteles volt mindegyikőjük számomra.
Emma abszolút kilépett a „kis Hermione” skatulyából, aminek nagyon örülök, mondjuk nyíltan kimondom, hogy elfogult vagyok vele kapcsolatban.
A Danielt alakító színész is remek választás volt, nagyon jól játszott.
Lelkileg rendkívül kimerítő film volt, de nagyon örülök, hogy megnéztem.

Eléggé unatkoztam a filmen, a vége meg valami borzalom. Elcsépelt és romantikus. Az egész filmet egy romantikus, 'mentsük meg a szerelmünket' filmbe vitték át és ezzel elrontották az egyébként érdekesnek tűnő alapsztorit. Na meg a főszereplők sem passzoltak egymáshoz.

Ez a film az elején elhitette velem, hogy komoly politikai thriller lesz, ami majd jól felfedi a chilei történelem egy kevéssé ismert részletét a nagyközönség előtt, de ez inkább egy durván hollywoodizált exploitation film. Az nem gond, hogy egy fiktív romantikus sztorit ágyaz a valós keretekbe, de közben szinte semmit nem tudtunk meg magáról a táborról. Mi a helyzet ezzel a német fickóval, aki kiment Chilébe, hogy szektát alapítson és gyerekeket molesztáljon? Miért küldtek hozzá politikai foglyokat? Miért élvezte ő Pinochet és a németek támogatását? Mik ennek a szektának a működési mechanizmusai?

Jobban értékeltem volna ezt a filmet, ha arról szól, hogy Emma Watsonék valami teljesen fiktív szektás elmebeteg karmai közé kerülnek, mert valós emberek tragédiáját felhasználni, aztán nekik dedikálni ezt a filmet egyszerűen ízléstelen volt. Nem feltárta a sérelmeiket, csak felhasználta pár hatásvadász fordulat kedvéért. spoiler

Tetszett, hogy itt a régi damsel in distress toposzt kifordítva a nő indult el megmenteni a barátját, de Emma Watson eléggé súlytalan, és semmi romantikus izzás nem volt köztük Daniel Brühllel, egy percig nem hittem el nekik, hogy ők egy pár. Alapból inkább néznek ki rokonoknak. Az meg kicsit béna, hogy a történet szerint mindketten németek, de angolul beszélnek, két különböző akcentussal.

Lényegében ahogy a táborba érünk, az egész film „vajon-lebuknak-vagy-nem-buknak-le” jelenetek láncolatává válik, ahol mindig egy hajszálon múlik a menekülés sikere, ezért éppen nem unalmas, de tökéletesen felejthető. Ebben a történetben annyival több potenciál rejlett. Talán egyszer majd a chileiek forgatnak belőle egy méltó filmet.

Örülök, hogy engedtem a főnöki nyomásnak, mert ez bizony tényleg nagyon jó volt. Sokáig halogattam, tartottam attól, hogy lelkileg megvisel majd. Végül is nem volt annyira durva, mint ahogy vártam, de a mondanivalója és a jelenetek mögötti valós történések nagyon is. Hogy ilyen megtörtént, megtörténhet – borzalom. Vallásba ágyazott sima perverzió, agresszió a hatalom miatt (+politika és korrupció). Daniel Brühl, mint mindig most is remekelt. Hozzá kell lassan szoknom, hogy ő igenis egy figyelemre méltó fiatal reménység (csak így tovább!). Emma Watson bár bájos, inkább kislánynak tekintem, semmint nőnek. De legalább a szerepét jól hozta. Michael Nyqvist hihetetlenül félelmetes volt, borzongtam akárhányszor csak megjelent.

Rendkívül nyomasztó és megrázó film, s a legborzasztóbb, hogy igaz történeten alapszik és valóban létezett egy ilyen kolónia. Erről kicsit többet is megtudtam volna, túlságosan elvitték a „romantikus” irányba, ami bizonyos mértékig érthető, illetve nem dokumentumfilmről beszélünk, de szerintem többet is elbírt volna, (még ha mi nem is).
Emma Watson és Daniel Brühl alakítása is tetszett külön-külön, viszont párként én nem éreztem azt a kémiát köztük, ami a film esetében kellett volna.

Gyűlölöm, mikor a politikai célokat ráhúzzák a vallásra; a legkönnyebb a hit mögé bújni, pedig önmagában az nem rossz, ha valaki a kezében tartja a keresztet. Olyan ez, mint mikor az apa molesztálja a kislányát; létezik sajnos családon belüli erőszak, de attól még önmagban a család, mint fogalom, nem rossz dolog. Az a rossz, ha azzal takarózik valaki, hogy: de apu szeret téged. Ugyanaz: kapsz egy pofont és még sok százat, mert Isten szeret téged. Undorító. Közben pedig egy aljas, korrupt „kormányt” szolgál még a spoiler. (idézőjelbe tettem a kormányt, mert számomra a puccsal megalakult kormány nem legitim)
Nem tudom, mennyi igaz a szökésből, mennyire részletes az ábrázolás, de ha csak a töredékében hagyta meg a valóságot, az is borzasztó.