Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba (2022) 88% 388★

Végigsírtam :’)

Nagyon sok mindent írhatnák arról, hogy mit jelent számomra ez a világ, de egyelőre még egy picit túlságosan a film hatása alatt vagyok.
Lehet, hogy egyes emberek szerint túlzás vagy ciki már ennyi idő után is ennyire rajongani ezért a történetért, de számomra a Harry Potter tényleg kapukat nyitott meg, és tényleg nem az lennék, aki vagyok, ha nem rajongtam volna érte. Csak hogy egy példát mondjak, nagy családom van, testvéreimmel heten hét félék, mégis a Harry Potter az, ami közös bennünk.
Persze, hiányoltam én is főleg J. K. Rowlingot, s találgathatunk arról, hogy miért nem vett részt, meg más színészeket, akik valószínű, hogy programok közötti ütközés miatt nem vettek részt benne, de az ilyen reunion féle összeállításokban aligha lehet összeegyeztetni az időpontokat. Azt viszont nagyon szerettem, hogy csak olyan személyek voltak meghívva, akik konkrétan részt vettek a filmek építésében.
Remélem, hogy ez a világ továbbra is egy menedéket nyújt majd minden olyan embernek, aki nem találja helyét valós köreiben, s 10, 20, 30 év múlva is láthatunk ilyen visszaemlékezéseket.
„- After all this time?
– Always.”

Én is végigbőgtem az egészet :)

Garantáltan meghozza az ember kedvét a filmek újrázásához. Érzelmes, ugyanakkor szépen összeszedett, fejezetekre bontott nosztalgiázás a főbb (még élő) színészekkel és rendezőkkel, akik érdekes, illetve aranyos kulisszák mögötti sztorikat osztanak meg velünk, továbbá remekül érzékeltetik, hogy milyen lehetett ebben a világban leélni azt a 10 évet. A Jóbarátok hasonló jellegű reunionjával ellentétben ezt egy cseppet sem éreztem erőltetettnek, és nem is próbált több lenni egy érzelmesebb dokumentumfilmnél, mindemellett pedig szép emléket állított a széria már eltávozott legendáinak is.

Csodálatos utazás ez a film.❤
Annyira megható újra látni a színészeket (sajnos nem mindenki tért vissza, akiket vártam), sok-sok dolgot felidéztek, elárultak, imádom.
Szerintem még nagyooon sokszor meg fogom nézni.
Harry Potter története nélkül (könyv, film egyaránt) nem az lennék, aki vagyok. Soha el nem múló szerelem ez, ami miatt kaptam már hideget-meleget, de nem érdekel különösebben. Mindig is fontos szerepe lesz az életemben és újra együtt látni a színészeket, elképesztő érzés.

Emocionális értelemben egy kincs. Imádtam látni a film szereplőit a díszletek között; úgy gondolom, nagyon szép lett a látvány. Sokszor elérzékenyültem és persze sírtam is, hiszen azok közé tartozom én is, akik a mai napig várják a levelüket Roxfortból. Sajnáltam, hogy nem volt jelen minden színész, akire kíváncsi lettem volna, azt pedig még jobban sajnálom, hogy vannak, akik már nem lehettek ott… örülök, hogy megemlékeztek róluk. Van, ami hiányzott, ráadásul az interjúk túl sok újdonságot nem adtak, de ennek a műsornak alapvetően nem is ez volt a lényege. Én elégedett vagyok.

A felénél már felmerült bennem pár gondolat, hogy mit is írhatnék, mit jelentett, és jelent nekem ez a világ a mai napig. De a színészek a végén szerintem mindent elmondtak, amit csak lehetett.
Always. <3

Nem is tudom, mit mondhatnék. Igazi időutazás ez a reunion. ♥ Végigvisz minden csodás és nehezebb pillanaton, rengeteget meg lehetett tudni arról, hogy a színészek hogyan élték meg ezt az egészet. És ahogyan szépen lassan végigvisz az elejétől, a legelső forgatási naptól az utolsóig, akaratlanul is elkzedesz gondolkodni, hogy neked mit jelentet a Harry Potter. Hogy milyen volt először megismerni a történetet, hogy esetleg milyen nehéz dolgokon segített keresztül, hogy mi mindent köszönhetsz neki. És teljesen nosztalgikus lett az egész minden értelemben. ♥
Az In memoriam rész után már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, de örülök, hogy megemlékeztek azokról, akik már nem lehettek ott.
Örültem, hogy minden rendező részt vett, és elmondták, hogy miért is úgy csinálták meg a részeket, ahogy. Sok mindenre rávilágít, és sokkal egyszerűbb elfogadni és megérteni bizonyos változtatásokat, és döntéseket.
Persze vannak, akiknek még örültem volna, de nem leszek telhetetlen, így is szuper volt mindenkit így újra látni.
De úgy érzem, ez leginkább azoknak szól, akik szinte a kezdetektől fogva ennek a világnak a részesei. Akik szinte az elejétől fogva várták a könyveket vagy a filmeket. Akiket tényleg vigigkísért Harry Potter története az elmúlt 20-25 éven keresztül. ♥

– After all this time?
– Always!

Ez a film egy szerelmes levél a Harry Potter univerzumhoz. Visszaemlékezések, vicces pillanatok, jelentőségteljes jelenetek, karakter fejlődések… A végén pedig lehetetlen nem elérzékenyülni, annyira érezhető és látható az a kapocs, amiről Dan, Emma és Rupert mesélnek.

„Ennyi év után is? Örökké”. <3