Jennifer Lopez: Félidő (2022) 84% 67★

Mindig is szerettem Jennifer munkásságát, színésznőként és zenészként is, de sosem ástam bele magam mélyebben a karrierjébe, úgyhogy örülök, hogy a dokumentumfilm által többet megtudhattam róla és a karrierjéről.
Nem értem a sok utálatot amit kap, nekem egyáltalán nem tűnt annak az egoista dívának, aminek a média beállítja őt, inkább egy céltudatos, maximalista, szenvedélyes és érzékeny nőt láttam, aki szereti azt, amit csinál. Többek között erről is szó volt a dokuban, hogy a média hogyan bánt vele, hogyan szedték szét a magánélete miatt, hogyan kritizálták a tehetségét, de ennek ellenére mégis tovább hajtott.
Érdekes témák merültek még fel és izgalmas volt bepillantást nyerni a SB Halftime show előkészületeibe is, elképesztő munkát végeztek. spoiler

P!nk mellett JLO a másik nagy kedvencem, imádom a filmjeit, meg a karaktereit, de leginkább a zenei munkásságát, meg mindig nagyon csodáltam, ahogy tudja rázni a klipekben. :D Gyerekkorom egyik kedvence ő is, mint P!nk is, meg Shakira is, jó volt látni őt is ebben a dokufilmben. :D JLO nagyon erős, és annyira határozott egy személyiség, végig érezhető volt rajta, hogy nem hagyja magát megtörni. spoiler Én nem láttam sose a Félidőt, egyetlen egy Super Bowl-t se láttam, de nagyon kemény munka állhat mögötte, mint amit a dokufilmben is bemutatták, tetszettek a táncok is, a kis táncos csajok, annyira cukik voltak. :D A zenék is jók voltak, alig vártam, hogy végre láthassam, hogy állt össze az egész, és a vége nekem nagyon tetszett, csak kár, hogy ilyen rövid összeállítás volt. Bár ahogy hallottam, összesen 7 percük volt mindkettejüknek rá, de a végeredmény nagyon jó lett, azt hiszem most megyek is, és megnézem Youtube-n azt a 14 perces Halftime-t. :D JLO fantasztikus, én nagyon szeretem, bár mostanság ritkábban hallgatom a dalait, de még mindig csodálom, a gyerekei meg tök aranyosak. :) Nem semmi, amit felépített ennyi éven keresztül.

Valamiért mindig szerettem Jennifer Lopezt annak ellenére, hogy a zenéjének nem kimondottan én vagyok a célközönsége és a filmjei is inkább aranyosak, mint komoly színművek. Azt gondolom, hogy nagy dolog, amit letett az asztalra eddigi élete folyamán, és mindenképp elismerésre méltó,- ahogy a filmben is elhangzik, – 3 és fél szakmát visz egyszerre: táncos, énekes, színésznő és a fél gondolom az anyaság. Van, akinek már ezekből egy is sok, ehhez képest ő mind a hármat igyekszik a legmagasabb fokon űzni.
A film lehet, hogy hatásvadász, én mégis inkább azt gondolom, hogy amikor Jennifer érzékenyebb oldalát mutatja be, az teljesen őszinte, annál is inkább, mert nyíltan felvállalja, hogy mennyire sokat jelentene neki, ha elismerné a filmes szakma is, és végre érdemesnek tartanák egy Oscarra. Nagyon sok sztár álszentként, azt vallja, hogy leszarja az Oscart, pedig ez nem igaz. Szinte hihetetlen volt nekem, hogy mikor valaki ennyi eladott lemezzel rendelkezik, ennyi követővel, ennyi filmek utáni bevétellel, miért ilyen fontos az az Oscar, dehát közben meg tudom, hogy a szakma elismerése valahol mindig olyan, mint egy szülő elismerése. Én őszintén kívánom neki, hogy egyszer díjat kapjon, de ehhez először kellene egy igazán jó szerep, amik sajnos rendre elkerülik, de hátha ezután kap egy rendes felkérést…. ha már ennyire fontos.
A történet alapját amúgy az adja, hogy Jennifer készül a 2019-es Super Bowl-os fellépésére, ahol mindössze 7 perc alatt kell leadnia a showt, és közben bepillantást nyerünk a mindennapi életébe, abba, hogy pályája elején mennyi szart kellett lenyelnie, amikor mindenki csak fikázta, abba, hogy a legújabb filmjétől mennyire sokat vár és, hogy mik azok a emberjogi kérdések, amikért küzd…. és mindeközben baromi jól néz ki, 50 évesen még mindig dögös.

Őszintén szólva még mindig a film hatása alatt vagyok, mert nem egy felszínt kaptunk, hanem egy hús-vér ember valódi arcát, érzéseit, kétségeit, félelmeit.
Jennifer Lopez. A munkásságának sosem kerestem utána, nem olvastam róla szóló pletykákat, egyszerűen ő a szememben már kislánykorom óta egy olyan meghatározó egyéniség volt, akinek imádtam a filmjeit, a zenéit, a hangját, a táncmozdulatait, azt az oldalát, amit a kamerákon keresztül ismerhettem meg, a bevállalós, vicces latin-amerikai nőt. Számomra ő mindig is egy példakép volt, annak ellenére, hogy nem követtem tüzetesebben a munkásságát, annak ellenére, hogy nem tudom megfogalmazni miért tekintettem annak.
A filmből kiderült számomra, hogy a média sokszor egy önimádó, egoista dívának állította be, ok nélkül bántották a származása, a kinézete miatt, megkérdőjelezték a tehetségét, kegyetlenül belegázoltak a magánéletébe, gúny és vicc tárgyává tették, de ezek a dolgok – annak ellenére, hogy nem lehetett könnyű elviselni mindezt számára –, csak még jobban megerősítették Jennifert. Arra ösztönözték, hogy még jobban hajtson és ne adja fel. Nem hagyta, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Eddig is egy elképesztő személyiségnek találtam, de most láthattam is, hogy valójában egy céltudatos, maximalista, precíz, szenvedélyes és érzékeny nő, aki szereti azt, amit csinál. A sarkára mer állni és kimondani azt, amit gondol, mer tenni azokért a dolgokért, amiben hisz és ez csak még elképesztőbb emberré teszi a szememben. Nem csak a munkájában, előadóként, hanem mint nő és anya is helyt tud állni. Ő egy Fantasztikus ember.

Nagyon igényes dokumentumfilm lett, ami által szerintem tényleg jobban meg lehetett ismerni Jennifert. Sok ember példát vehetne arról, hogy mennyire keményen dolgozik nap mint nap és mennyire ott van jelen mindenben, amit éppen csinál. Emlékszem amikor először láttam egyébként a halftime show-t és akkor is leesett az állam, hogy mikre képes ez a nő – most csak még nagyobbat nőtt a szememben.

Nagyon szeretem önmagában J Lo- t de ez a film nekem nagyon tetszett, megható volt és érzelmekkel teli. Tetszett hogy a lányát kérte fel énekelni;)

Valamiért soha nem volt szimpatikus J.Lo, ez a film által sem lett kifejezetten az, de egy fokkal jobban. Egyébként jól összerakott film az életéről.

Kedveltem mindig is. A zenéjét napi szinten hallgatom. Szeretem a hangját és a filmjeit is. Ezzel a filmmel csak még szimpatikusabb lett. Igazi nő, igazi díva. És sajnos tényleg alulértékelik a munkásságát. Tetszett, hogy kimondja, amit gondol és, hogy mennyire precíz, nem gondoltam, hogy ennyire kiveszi a részét mindenből. Szerintem fantasztikus!

kellemesen csalódtam… teljesen szimpi… lelkis… preciz… simán szájrapuszit ad a gyerkőcöknek…dívaként is anya…
na persze, nem tudhatom, hogy mindez a műsornak szólt… és valójában egy hárpia… de azt hiszem, hogy nem szeretnék a munkatársai olyan sokan, ha egy hisztérika lenne…
ami meg a filmjeit illeti…
szerintem az anyád napja és a mostani vegyél el, kategóriájában nagyon is jó filmek :)

Ez a film is bizonyítja, hogy mindig elképesztő munka és kitartás van a siker mögött. J.Lo egy hihetetlen tehetség, egy igazi ikon. A történet a Wall Street pillangói megjelenése utáni eseményeket, a Super Bowl döntős zenei produkciót és az arra való felkészülést mutatja be.