Billie Eilish: Kicsit homályos a világ (2021) 83% 23★

Billie-t a Bellyache óta ismerem, azóta pedig töretlen a rajongásom iránta.
Ez viszont egyszerre volt felemelő és nyomasztó, néhány jelenetnél vigyorogtam, néhánynál majdnem elsírtam magam, olyan volt mint egy érzelmi hullámvasút.
A film még inkább megmutatta, mennyire nehéz is a mai világban sztárnak lenni. A megfelelési kényszer, a folytonos utazások, turnék teljesen kikészítik az énekeseket, főleg az olyanokat, mint amilyen Billie. Mindössze 19 éves, de annyi mindenen ment keresztül az évek alatt, amikhez elég erősnek kellett lennie, máskülönben teljesen felemésztették volna lelkileg – főleg hogy egyébként is depresszív lelkivilága van. Örülök, hogy a szülei támogatják őt és Finneas-t a kezdetektől fogva, és segítenek nekik két lábbal a földön maradni a hatalmas sikerek ellenére is.

Billie Eilish… Nos, van egy-két dala amit a rajongói videók miatt szerettem meg és hallottam, hogy mennyi díjat kapott.. De kb ennyi.

A film elején nagyon szimpatikusnak tűnt. Milyen kedves és közvetlen a rajongóival. Tetszett az is, hogy milyen ”cuki” ahogy mesél arról, hogy crusholta régen Justint. Viszont rá kellett jönnöm, hogy azért durván dramaqueen ő is. Nyilván mindenkinek van sz-r napja, mindenki van maga alatt, de ez a hát én sz-r vagyok, miért szerettek engem, sz-r ez a szám vergődés elég idegesítő…. Továbbá eléggé makacs lányként ismertem meg. Bár, ez előnyére is vált nem egyszer.

Mindenesetre, jó volt róla megtudni pár dolgot – bár ezután sem fogom követni az életét – de jobban örültem volna több koncert jelenetnek. :D

Nem szeretem Billie Eilisht. Távolról sem. De szép utat járt be az önismeret útján. A szülőknek hatalmas respect, hogy nem kergültek bele abba, hogy a lányuk az öngyilkosságról énekel.

Szögezzünk le valamit már az elején. Úgy kezdtem el és fejeztem be a filmet, hogy nem lettem Eilish rajongó. Elismerem Billie-t és le a kalappal előtte. Adok neki esélyt, mert van valami kendőzetlen őszinteség a dalaiban. Viszont maga a doku az valami elképesztő. Ritkán érez az ember ilyet filmnél, mint amit én átéltem. Dokunál meg pláne! Billie egy rendkívül energikus és őszinte ember, aki két lábbal áll a földön. Tisztában van a sikereivel, de nem szállt el, és ez még emberibbé teszi. Többször el is mondja a film alatt, hogy nem érti miért szeretik annyira. Pedig valami elképesztően tiszta kisugárzása van és egyáltalán nem helyezi magát senki fölé. Eredetileg azt terveztem, hogy egy miniregényt írok, de most ennyire futotta. Komolyan! Aki szereti Eilisht az azért feltétlenül nézze meg. De ha nem vagy oda ennek a szemtelenül fiatal leányzónak a munkásságáért is nagyon megéri, mert annyi mindent látsz 140 perc alatt, hogy el se hiszed, hogy éppen csak ennyi időre szakadtál ki a világból. A sok belsős, és sokszor intim felvétel még inkább emeli a film színvonalát. Olyan mintha te is a család egy barátja lennél. 10/10

Zavarosan indult a kapcsolatom billie eilish dalaival. A bad guy-tól világgá tudtam volna futni, amikor meghallottam… aztán jött egy feldolgozás, ami teljesen belopta magát a szívembe és azóta az eredetit is imádom. Egyre jobban kezd behúzni a csajszi körüli őrület és már nem tudom nyugodtan kijelenteni, hogy nem mennék el koncertjére, mert bizony egyre inkább elmennék, ha eljönne kicsiny országunkba. Hihetetlen pálfordulásokat élek át az évek alatt…
Aztán jön ez a dokumentumfilm és azon kapom magam, hogy a zenéit hallgatom már egy órája. Az első órát imádtam, a dalszerzést, Finneast, a koncerteket, hogyan is indult az egész. Utána nekem kicsit belassult a történet és voltak jelenetek, amiket kihagytam volna, így nem két óra húsz perc lenne a sztori. :') Érdekes, mennyi mindent megörökítettek videón.
Szegényem elég rendesen teszi tönkre magát, ami kicsit aggodalomra ad okot, de remélem még sokáig hallhatunk tőle dalokat.
Ami nagyon fájt, hogy a kedvenc dalom, az everything i wanted csak nyomokban jelent meg. Lehet, hogy a látottaknál is mélyebb, sötétebb lett volna a dal mögötti történet? Túlontúl személyes? Nem tudom, de hiányoltam belőle.

Szombat esti piálás mellé tök jó volt. Amikor befutott nem értettem a hype-ot, suttogni bárki tud. De azóta több helyen is láttam tőle interjút és már értem miért a tinik mostani kedvence. Remélem megkapja továbbra is ezt a támogatást a családjától és rendben mennek a dolgai majd, mert iszonyat tehetséges. Btw mennyire cuki már, ahogy rajong Justinért? :D

Láttam Billie-t (és Finneas-t) élőben tavaly a Brit Awards-on még a vírus előtt. Sőt, nem is akárhogy, először adta elő a No Time to Die-t élőbnen. Fantasztikus volt, gyönyörű hangja van élőben is. Előtte is szerettem, azóta még jobban.
Sokan nem szeretik, és értem is miért, de mindenképp ajánlom ezt a filmet azok figyelmébe, hogy legalább egy kicsit is, de megértsék a másikat, hátha eljutunk addig egyszer csak, hogy nem tabu depresszióról beszélni (vagy énekelni), és nem kezelik furán az emberek. Csak azért mert valaki nem akar róla beszélni, bármilyen okból, aattól még létezik. Billie anyukája jól mondta, hogy most nehéz tinédzsernek lenni. Én is ismerek néhányat és kemény. Semmiképp nem mennék vissza suliba, borzalom sokszor mi folyik a fiatalok között.
Meg jó volt belelátni, hogy a híresség nem csak a csillogást, a pénzt és az élvezeteket foglalja magában (ahogy sokan gondolják), hanem mondjuk fellépések közötti x órás gyógytornát, kezeléseket, hogy az ember nem menjen tönkre teljesen húszeéves kora előtt, és nem a drog/alkohol miatt.
A másik amit számomra kiemelt a film, hogy a sok megszállott fan mennyire el tudja rontani az élményt a hírességnek és a családjának is. Utálom, amikor valaki ennyire nyomul…
Összességében, tetszett a film, szeretem Billie-t is és remélem, jól van.

A kutyát bírtam, kaphatott volna több „kameraidőt”.