Egy hét Marilynnel (2011) 73% 130★

Nem szeretnék viszonylagosan sem objektív értékelést írni. Michelle Williams nekem mindig egy tünékeny nimfa, ebben a filmben pedig azt is játszik. Szerintem remekül. Lehet, hogy hatásvadász vagy túldramatizált film de én hasonlóan képzeltem el Marilyn Monroe-t. Ragyogó aura lengi körül, a férfiak csak asszisztálnak mellette, közben mégis végtelenül kiszolgáltatott és magányos. Pontosan ezt a képet kaptam a filmtől is. A fényképezés nagyszerű, csodás angol tájakon járunk és Judi Dench is szerepel a filmben. Nekem ennyi elég a kellemes szórakozáshoz.

Nagyon régóta halogattam már ezt a filmet, és ha nincs a Judi Dench-es kihívásom, talán még most sem nézem meg, ami azért érdekes, mert nagyon szeretem Marilyn Monroe-t. Nem mint színészt, hanem, mint embert. Bár elég jól ismerem Marilyn életét, kicsit elkopott már a tudásom, ezért a film tudott újat mondani.
Marilyn, vagy hívhatnám Norma Rae-nek is, nem az az ember volt, akit az eszéért szerettek az emberek, kicsit butácska volt, olykor pedig óriási manipulátor, akit az élet többször is megrugdosott. A film elején féltem egy kicsit, hogy csak a butácska oldalát ismerhetjük meg, és torz képet kapunk a színésznőről, de szerencsére nem így lett. Illetve biztos van, aki csak ennyit látott ki belőle, pedig ő nem csak ennyi volt.
Emma Watson nagyon kis kedves volt a szerepében, Eddie Redmayne nélkül meglettem volna, Kenneth Branagh hozta, amit tőle elvárunk és hát Julia Ormond, mint Vivien Leigh? Nem tudom kinek jutott eszébe ez az ötlet, de a fenébe is, jól állt neki. Kíváncsi lettem volna hogy bontakozik ki a karakterben.

Annyira szeretem Marilyn-t, hogy gyakorlatilag bármit megnéznék vele, vagy róla, szóval nagyon örültem, hogy belefutottam ebbe a filmbe. Szerintem sikerült megragadniuk azt a közel megfoghatatlan dolgot, amitől különleges volt, bár persze közelébe sem érhet annak, mintha eredeti felvételeket néznénk róla. Ismertem már korábban a bonyodalmakat arról, hogy milyen volt „A herceg és a színésznő” forgatása és hogy mennyire soha nem volt elégedett magával, folyton kétségek gyötörték és attól is szenvedett, hogy Laurence Olivier bevallottan nem akart többet tőle, mint hogy legyen csinos és szexi. (Tetszett az a rész, amikor Colin azt mondta, hogy Laurence jó színész, aki nagyobb sztár akar lenni, Marilyn pedig olyan sztár, aki jobb színész szeretne lenni). Örültem, hogy Marilyn báját és bizonytalanságát is megmutatták egy kicsit, nem csak azt, hogy milyen vonzó volt. Imádom őt, a mítoszát, a magányosságát, a csábítását és a törékenységét és jó volt ezen a filmen keresztül egy újabb kockácskát kapni a nagy Marilyn-mozaikból.

Mekkora egy ****!!! Komolyan leáll bőgni hogy őt mindenki elhagyja akit szeretett, de azért ő csalja a férjét és H*lyíti szegény srácot aki teljesen bele volt zúgva. Nem tudom, hogy ez valóban így volt-e vagy csak kitalált de az biztos, hogy ez így elég undorító volt!

És hogy a film milyen volt? Eeeee….elment egynek. Ez a kis szánalmas vergődés annyira elvonta a figyelmem hogy másra kb nem is emlékszem..

Csupán 7 csillagot adtam rá, de mégis kedvencnek jelöltem. Én szeretem Monroe neurotikus és manipulatív személyiségét. Hány és hány férfiszívet összetört, hogy kompenzálja bizonytalanságát, de soha nem sikerült kilábalnia a mentális betegségből. Lenyűgöző egyéniség.

Lehetett volna jobb is, mert Marilyn jellemében sokkal több minden van, ami ebből a filmből egyszerűen csak kimaradt. Tetszett Eddie Redmayne alakítása ebben a filmben, kíváncsi leszek rá a Mindenség elméletében. (a héten még sort kerítek rá) Nem tekintek rá a filmművészet legnagyobb kincsére, sőt, csalódtam is benne. A jelenetek közben szavakba próbálták tölteni azt a csodás atmoszférát, ami Marilyn-t körülvette, én mégsem éreztem. A könyvbe talán belenézek, hátha az egy kicsit intenzívebb élményt nyújt majd számomra. Délutáni lustálkodáshoz megfelelő, de csak akkor, ha nem túlzott elvárásokkal kezdünk hozzá.

Huh, bevallom azt hittem, hogy ez sokkal inkább Marilyn életéről szól, nem tudtam, hogy Eddie Redmayne ennyire főszereplő, de ez így kellemes csalódás volt! Nagyon magával ragadott az egész film hangulata, varázslatos volt, imádom ezeket a csodás angol tájakat, a ruhákat… és a remek angol színészeket! :) Kifejezetten szeretem az olyan filmeket, ahol kicsit a kulisszák mögé tudunk betekinteni, ahogy itt is a film előkészületeit és a forgatás körülményeit láthatjuk. Azt hiszem a filmzenéjét is meg fogom hallgatni még külön. Nagyon kellemes élmény volt ez így estére! :)

Kellemes életrajzi betekintés Marilyn Monroe – talán mindenki kedvence – életének egy hetébe.
Annyira sajnáltam, hogy beteg volt :( Örökké vágyott a dicséretre – ki nem – mindenkinek meg akart felelni – tudjuk, hogy nem lehet – a pasik odáig voltak érte, mindenhol „megtámadta” a tömeg…a sikert feldolgozni, mint tudjuk nem egyszerű.
Mégis, aki igazán szerette – Colin – azt meg „ellökte” magától…korán elment tőlünk, azért kár érte, jó élete letett volna, ha egy kicsit „átmossa” a gondolatait. Nem kezd el inni, gyógyszereket szedni.

Hát valami sokkal jobbat vártam. Sokkal többet. Nem volt unalmas,de túl nagy durranás sem…
És én nem ájultam el Michelle Williamstől. Nem mutatott valmi nagyot,és hát nekem hiányzott, az az atmoszféra és kisugárzás amiről a filmben is beszéltek…

Ez nagyon-nagyon tetszett. Sokkal jobb lett, mint vártam. Kenneth Branagh, Eddie Redmayne sőt még Michelle Williams is tündököl a filmben. Láthatjuk a magányos, szenvedő Marilynt, aki egy csepp odafigyelésért, szeretetért gyermekien tud örülni. Anyukámnak van egy Marilyn albuma, gyerekkoromban vagy milliószor átlapoztuk. A Van aki forrón szereti filmről szóló részeket el is olvastam. A forgatás hogyan zajlott, a partnerei mit mondtak róla, stb… Az egyetlen film volt, amit ismertem tőle, így az érdekelt a legjobban :) . Jó pár képet, részletet, pillanatot meglepően hűen adott vissza ez a film. Nem tudom, hogy a magányosság mennyire lehet mentség a viselkedésére, amit a többiekkel szemben elkövetett, mindenesetre nagy türelem kellett hozzá, és ezt a legnagyobb tisztelettel mondom, semmi hátsó szándék nélkül.