Miss Potter (2006) 80% 148★

Nekem ez őszintén nem igazán tetszett. Bájos volt és pont. Ennyi. Nem adott az égvilágon semmit. A film eleje még érdekelt, későbbre azonban megkopott a kezdeti lelkesedésem, ráadásul valamiért kifejezetten zavart Renée Zellweger játéka. Az írónő mesekönyvei ott voltak az én polcomon is gyerekként, bár én sosem szerettem a történeteit, mégis kíváncsi voltam a szerző életére, hiszen sokoldalú személyiségnek tűnt. Sajnálom, hogy ebből a film elég keveset adott vissza.

Tüneményes egy film volt: tele humorral, romantikával és szomorúsággal egyaránt. Az tetszett a leginkább, hogy amíg a Jane Austen-adaptációkban viszonylag természetesnek hat a 19. századi kimért és udvarias beszédmód (vagy legalábbis nem jut eszünkbe vihogni rajta), itt annyira parodisztikus és közben irtó aranyos az egész, hogy mosolyogva kell végignézni a filmet. René kiváló választás, szerethető és megérthető karakterré formálja Beatrix Pottert, Ewan pedig…. hát, ő egyszerűen csak az imádnivaló Ewan, akinél én is kiadatnám a meséimet, pedig nincsenek is.

Kedves, bájos történet, ami meglepő módon végig lekötött, pedig azt hittem majd néha biztos elkalandozok közben. Én azt gondolom, hogy Renée alakításába sem lehetett belekötni, én elhittem neki, hogy tényleg beszélget a saját rajzaival. :) Nagyon tetszett, hogy a készítők finoman bántak az animációval, pont annyi van benne amennyi a történet szempontjából szükséges.

Elég régen láttam ezt a filmet először. Aztán beszereztem DVD-n is, és most, hogy az ünnepek alatt adta az egyik csatorna, kapcsolgatás közben helyben maradtam és újra megnéztem. Ez egy végtelenül szép, bájos történet, egy – mondjon bárki bármit – nagyon szerethető személyről. Beatrix nem volt zakkant, a művészek eleve elvarázsoltak, sokszor teljesen vagy részben egy más világban léteznek és ettől olyan zseniális, amit végül kiadnak a kezeik közül. Beatrix egy felnőtt testbe ragadt, lélekben bájos gyermek maradt, amivel szerintem semmi probléma nincs, főleg, hogy talpraesettségével nagyon is felnőtt módon tudott gondolkozni és létezni. A magánélete nagyon szomorú, a filmen is folyton bőgök, ha látom. Ettől függetlenül azért csak meglelte a számításait és a boldogságát. Miss Potter remek ember volt, csodálatos képzelettel, nagy szívvel és lélekkel. Renée Zellweger pedig szerintem ideális választás volt a szerepre, kifejezetten hitelesen alakította a karaktert, nagyon tudtam őt szeretni és ahogy már említettem, én is sírtam vele (vagy helyette is). Ewan nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de elismerem, hogy tehetséges és jól csinálja, amit csinál. Itt sem volt ez másképp. :)

Bájos film. Pont, mint Peter Rabbit. Nem vidám, de elég kevés olyan életrajzi filmet láttam, ami az. Művésznek lenni sosem egyszerű, főleg nem a saját korukban. Ilyen béna az ember, hogy a legtöbb dologra csak utólag jön rá, vagy amikor értékeli akkor az már el is múlt.

Renée Zellweger nagyon idegesítő benne, bár véleményem szerint maga a karakter sem valami szimpatikus személy.

Szép film, megragadta az írónő életének lényegét. Bár számomra Renée Zellweger nem volt túl meggyőző, de rossz sem. A játéka nem volt hiteles több szempontból sem: az egyik a korhoz igazodó viselkedésminták (pl.:a grimaszai és arckifejezései még a Bridget Jones filmekben is megállná a helyét), a másik pedig, hogy nagyon próbált megfelelni a szerepnek, de sem viselkedésében, sem külsejében nem hasonlít Beatrix Potterre.
A helyszínek gyönyörűek és a hangulatteremtés is sikerült, korhű lett. Bár inkább romantikus film lett, én többet vártam a könyvekről, rajzokról…stb.

Nagyon szeretem Zellwegert, még ha a manírja sokat nem változnak filmről filmre. Nagyon tetszett az általa megformálta Beatrix Potter, nem néztem utána, hogy mennyire volt valós a történet (a könyvet mindenesetre várólistáztam), de nekem nagyon tetszett, úgy, ahogy volt.

Sajnálom, de nekem ez nem jött be. spoiler

Régóta szeretnék visszatérni a viktoriánus témájú filmekhez. Legyen az életrajzi, kosztümös, háborús vagy bármi más. Amikor rátaláltam a Miss Potterre, értelmet nyert számomra minden, ami eddig is ott munkálódott bennem, de úgy érzem, kellett egy kis ihlet ahhoz, hogy életre is keljen.
A Nyúl Péter könyvek megalkotójának, Beatrix Potternek az életéről szól a film. A kedves, hangulatos környezetben, mégis korlátok közé szorító érában játszódó történet felnyitja a nők szemét – felnyitotta az én szememet. Rengeteg kérdés fordult meg a fejemben, miközben néztem ezt a kis csodát: mért kell mindig megfelelni mások akaratának? mért nem nyilatkoztathatja ki egy nő a saját, önálló véleményét a 21. században? mért nem lehet igazi művész és nagy álmodozó valaki, aki egy teljesen új világot tud megteremteni a képzeletével? na és mért nem űzheti ezt a tevékenységet egy nő? Úgy gondolom, hogy ezek a kérdések gyakran megfogalmazódnak a ti kis női fejetekben is. Hölgyeim, itt az ideje annak, hogy változtassunk dolgokon! És most nem feltétlenül a MeToo mozgalomról beszélek meg a sablonos, elcsépelt feminista eszmékről, hogy szavazzunk, akire akarunk, szüljünk gyereket vagy ne szüljünk gyereket stb. Itt a saját kreativitásunkról van szó; merjünk álmodni és az álomból valami szépet teremteni. Tartozzunk a társadalom azon közösségéhez, akik hihetetlen dolgokat visznek véghez a tudomány, az irodalom, a művészetek, a technológia, a történelem, a felfedezések, az informatika és még sorolhatnám milyen területeken. Hát, Miss Potter biztosan beírta magát a nagykönyvbe a zseniális rajzaival és a hozzájuk írt derűs történeteivel. Ezek a mesék időtállóak, nosztalgikusak, klasszikusak és véresen komolyak. Utóbbi alatt azt értem, hogy igenis higgyük el, hogy valahol az erdő mélyén bizony él egy nyuszicsalád, akikkel mindig történik valami, és néhanapján az erdő többi lakója is csatlakozik hozzájuk. Nem olvastam a könyveket, így nem tudok konkrét adatokat, sorokat idézni, de tervben van, nagyon is!
Aranyos volt látni a filmben, ahogy képről-képre, oldalról-oldalra megelevenedtek az állatok Miss Potter szeme előtt, és szerintem minden részletes, aprólékos rajzot jól ábrázoltak a készítők.
Bár volt egy-két ellenszenves karakter a filmben, például Beatrix anyukája, aki mindenáron ragaszkodott a bevett szokásokhoz, miszerint lányának feleségül kell mennie egy vagyonos úriemberhez, nem törődve azzal a ténnyel, hogy művészlélek csemetéje egyáltalán nem érdeklődött a férfiak iránt, míg meg nem találta az igazit, aki nem csak hogy segített a művészi törekvései kiteljesedésében, de felnyitotta Beatrix szemét szerelmi téren is, mivel hogy nem minden csak fekete és fehér.
Érdekes élete lehetett az író-és festőnőnek, amely során még egy tragédia sem tántoríthatta el a céljaitól. Inspiráló, hiteles film, Renée Zellweger bravúros és bájos alakításával. Mire a végére értem, úgy éreztem, nekem is tennem kell valamit a világért, hogy jobb legyen, és adni kell valami újat és eredetit az embereknek, akár a jóakaróknak vagy a kritikus tömegnek egyaránt. Így született meg hosszú idő elteltével ez az értékelés is, ami ráébresztett arra, hogy igenis az írással szeretnék foglalkozni a jövőben. Szóval köszönöm, Miss Potter!