Judy (2019) 74% 125★

Nekem ez nagyon tetszett, Renée Zellweger annyira hitelesen alakította Judy Garland-ot, a játéka elképesztő volt, az elejétől kezdve a végéig. A zenék is nagyon tetszettek, az egész alapsztori, a megvalósítás, a látvány annyira jó volt, sőt tökéletes. Először tartottam ettől a filmtől, de most kellemesen csalódtam Renée Judy Garland világába elkalauzolt, akinek nem igazán volt könnyű élete, bár annyira nem teljesen ismertem őt, de hallottam már róla, hogy milyen is volt ő míg élt. spoiler Végig nagyon sajnáltam őt, és a gyerekeit Lorna és Joey tök cukik voltak. :-) Az apjuk egy aljas görény, és Mickey is ugyanúgy. De a vége volt a legeslegszebb, nagyon jó és méltó befejezés volt. :-)

Renée Zellweger megdöbbentően jól játszott; nem is tudtam, hogy ilyen jól tud működni drámai szerepekben. Judy Garland élete tragikus; a film elég jól mutat be szeleteket a filmipar gusztustalanságából és abból, hogyan tettek tönkre egy tehetséges, fiatal lányt. Ugyanakkor cselekményileg nem nagy szám a sztori, nem egészen értem, miért pont életének ezt a szakaszát vitték filmre. Hiányzott a katarzis, de azért jó, leginkább érdekes volt.

Hirtelen felindulásból mentünk el erre a filmre egy barátnőmmel, bár mindketten nagyon szeretjük Judy Garlandot. Pár hete láttam az előzetest, titkos vágyam volt megnézni, bár úgy voltam vele, hogy majd. Az a majd tegnap lett végül.
Először is, nem gondoltam volna, hogy Renée ilyet fog alakítani, bár nem követem a munkásságát, számomra régen mindig is a Bridgit Jonesos csaj volt ( bocsánat, tudom, mindig rosszul írom). Egyszerűen tátva maradt a szám, ez a nő megérdemli a második (?) Oscarát, ahogy a film is azt érdemel.
Nem mondom, hogy Renée kiköpött Judy volt, de voltak olyan pillanatok, hogy szó szerint a hideg futkosott a hátamon, mert annyira hasonlított. Az éneklés is nagyot szólt, bár volt egy olyan érzésem, hogy Renée nagyot szeretne énekelni.
Egy icipicit tűnt hosszúnak a film, néhány helyen ellaposodott, viszont a végén szépen ismét ívelt. Remegő kézzel vártam azt a pillanatot, hogy mikor halljuk meg azt a bizonyos dalt. Könnyes lett a szemem. Görcsbe rándult a gyomrom, hiba volt picit erőltetett, gyönyörű volt. Valamiért teljesen az volt a fejembe, hogy Judy eredeti hangja lesz ott és akkor látjuk Renée-t Judy-ként örökre elaludni. Bár nem így lett, mégis nagyon szép volt.
KÉT negatívumot emelek ki, bár az egyik inkább egy kis hiányérzés , mint hiba. AZ első, hogy Renée-nek van az a jellegzetes icipici fejrázása. Tudjátok, minden létező interjújában, filmjében egy minimális fej„rángás" van, főleg mikor mosolyog. EZ annyiban jó volt, hogy elhittem, tényeg Renée játszik, bár elég zavaró volt olykor-olykor.
Amit nagyon nagyon hiányoltam, hogy a film végén van egy idézet az Ózból. Egyszerűen annyira, de annyira kellett volna Judy-ról egy felvétel, ahogy énekli a Rainbowt, például az Ózból azt a részt. Komolyan mondom felállva hallgattam volna végig, könnyes szemmel és tapsoltam volna. Bár már sose tudja meg ez a nő, hogy igenis nagyon értékes volt, igenis jó anya volt, igenis tehetséges, igenis vonzó, szeretetreméltó, nem kövér, nem csúnya, nem rossz…
Sajnálom, hogy ezt tették az akkori gyerekszínészekkel, de Judy szerintem mindenképpen a sztárságot választotta volna, akkor is, ha az anyja nem erőlteti, hiszen egy ilyen csillagnak ,mint Judy Garland ragyognia kellett és kell, amíg világ a világ.
( bocsánat, Judy Garland és Romy Schneider terén igen csak elfogult vagyok)

Nem nagyon vagyok kibékülve Renée Zellwegerrel, így húztam a film megnézését, ám végül nem bántam meg, hogy megnéztem. Zellweger valóban nagyon jó alakítást nyújtott. Fájdalmas volt látni Judy Garland tragédiáját, a szívem szorult össze, hogy miket is élt át gyermekkorától kezdve, ám tény és való, hogy egy nagyon jó képet kaphattunk arról, hogy valóban nem minden úgy van, minthogy azt a filmvásznon láthatjuk. Összességében egy nagyon szomorú film, amibe ironikus módon Hollywood-i hatásvadászat vegyül egyes részeknél.

Ez a film csodálatosan bemutatja, hogy Judy Garland abba halt bele, ami egyébként éltette.

Annyira jó film lehetett volna. Annyi sok potenciál volt benne. És pont emiatt haragszom rá nagyon.
Tudtam, hogy nem volt Judy Garlandnak kicsit sem volt jó élete, viszont szerintem csak most értettem meg igazán. Amikor az Óz forgatási jelenetek voltak, kinyílt a bicska a kezemben. Hogy lehet így bánni egy 17 éves kislánnyal? Nem csoda, hogy szegény Dorothynak ilyen élete lett.
A film legjobb – és talán egyetlen jó – aspektusa Renée Zellweger játéka. Nem lennék meglepve – sőt örülnék is neki – , ha megjutalmaznák a második Oscar-díjával. Megérdemelné.
Sajnos a film elkövette azt a hibát, amit egy életrajzi film nagyon könnyen el tud követni: nagyon unalmas volt. Egy kicsit bele is aludtam a moziban. És ez nem egy jó dolog.
Az utolsó jelenet elég szép volt, viszont kicsit mainstream.
Sajnálom, hogy nem sikerült szeretnem.

Éreztem előre, hogy nem fogom szeretni ezt a filmet, hiszen egy bájos gyerekszínészként megismert csillag kevésbé csillogó éveit mutatja be. Ráadásul a főszereplő Zellwegert sosem kedveltem, egyszerűen irritál az arcberendezése – de el kell ismernem, hogy kivételes alakítást nyújtott Judy Garland szerepében, alig ismertem rá. Nem tudtam megszeretni ezt a filmet, annak ellenére, hogy képes volt empátiát ébreszteni bennem bizonyos jelenetekkel – másokkal viszont éppen az ellenkezőjét érte el. Őszinte filmnek éreztem, és szépen állít emléket a színésznőnek, Zellweger is bemutathatta, mit tud, de bennem nem fog marandadó emlékeket hagyni.

A Judy csodálatos módon állít emléket egy rengeteg nehézséggel küszködő embernek, akik a maga korában meghatározó személyiség volt. Judy Garland története megérdemli, hogy elmeséljék, még ha a narratíva tökéletlensége bele is rondít a képbe, a zenék kárpótolni fogják elsősorban a rajongókat, René Zellweger tündöklését pedig igazán kár lenne kihagyni. Megrázó pillanatokban nincs hiány, de hogy mennyire lesz maradandó az még kérdéses.

A film megtekintése előtt nem sok ismerettel rendelkeztem Judy Garland életéről és munkásságáról, szóval elsősorban arra számítottam, jelen alkotás egy hagyományos életrajzi film lesz, ami végigvezet a főszereplő életének fontosabb mérföldkövein. Nos, az elképzeléseim nem teljesen jöttek be, ugyanis csupán egy kisebb szelet került bemutatásra a színész-énekesnő magán- és szakmai életéből, azonban ezt egyáltalán nem bánom, mert ezekből is kirajzolódott, milyen bonyolult, összetett személyiségű ember lehetett. A múlt és a jelen párhuzamos elbeszélése jó ötlet volt, nagyon szépen rímeltek egymásra a jelenetek, hogy a fiatalkorban elszenvedett traumák miként hatnak ki az egyén felnőttkorára, ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a feldolgozott téma komolysága, fontossága ellenére sokszor éreztem száraznak, egysíkúnak a történetvezetést, néha hosszú percekre az unalom vette át az uralmat. Különösen a jelenben játszódó jelenetekre volt ez igaz, a múltat bemutató szcénák kissé talán túldramatizált, de mindenképpen megindító, elgondolkodtató formában meséltek az akkori filmipar kizsákmányoló, személyiséget torzító, testet-lelket tönkretevő mivoltáról, vagyis arról, milyen áron vált egy fiatal lány mindenki kedvenc Dorothyjává. A történet jelenéből mindössze egy pozitívumot tudnék kiemelni, mégpedig Judy Garland anyaságának bemutatását, a vonatkozó jelenetekből ugyanis szívmelengető és egyben szívszorító módon áradt a gyermekei iránti kifogyhatatlan szeretete, valamint kérlelhetetlen elköteleződése. A színészekről nem szeretnék hosszan beszélni, csak Finn Wittrockot emelném ki, akinek jelenléte üdítően hatott rám (sorozatos berkekben nagy kedvencem lett az elmúlt években), Renée Zellwegerről pedig visszafogottan nyilatkoznék. Ahhoz kétség sem fér, hogy teljes átalakuláson ment keresztül, a gesztusai, manírjai, és főleg az énekhangja előtt le a kalappal, de nekem a film játékideje alatt végig az volt az érzésem, hogy pusztán imitálja, nem pedig életre kelti, megszemélyesíti a címszereplőt, s megmondom őszintén, némileg értetlenül állok azon tény előtt, hogy erre az alakításra miért kapott Oscart.
Összességében nézve a filmet, egyszeri megtekintésre nem volt rossz választás, mert megtudhattam belőle egy-két új dolgot Judy Garlandról (illetve a megnézése után is olvasgattam a színész-énekesnőről), azonban a filmipar árnyoldalairól szóló, kritikát megfogalmazó részeit és a Judy anyaságával foglalkozó jeleneteket leszámítva se a történetvezetése, se a színészgárdája nem tudott különösebben lenyűgözni.

Fura egy film volt, őszintén egy picit pihentettem is a szemeim közben,ami durva mert sose alszok bele filmbe. Inkább otthon nézd meg,szerintem nem éri meg a mozijegy árát. Persze remek alakítást nyújtott Zellweger,oscart neki,de lassú,elhúzott film. Elképesztő mennyi mindent kell kibírjon egy sztár és mi csak a csillogást látjuk!A film igazából nem is az élete,mert inkább az életéből kb 6 hónap.
A teljes döbbenet számomra,hogy csupán 47évet élt:(