Cincin lovag (2008) 67% 64★

Nem, nem és nem értem, hogy miért van ez a film ennyire durván alulértékelve…
A történet tele van értelmes és okos üzenettel, megfűszerezve icipici optimizmussal, ráadásul a kivitelezés sem utolsó… Legalábbis a manapság oly divatos animációkhoz képest szerintem ez durván szép teljesítmény.
Nekem határozottan bejött ez a már-már excentrikus, szürrealista, meg romantikus, gótikus, sőt, reneszánsz ábrázolási katyvasz, amit eme középkorban játszódó történetbe csempésztek. Tetszettek a figurák. Az egerek / patkányok konkrétan szenzációsak, de az emberi alakok is egyfajta sikeres művészi reflexiókként keltek életre a képsorokon. Némi túlzással, de kicsit olyan érzés volt nézni, mintha régi festmények megelevenedett alakjai játszották volna el a szerepeket… Persze volt pár kivétel, amik inkább a mai stílusra emlékeztettek, de ilyen arányban valahogy nem keltettek zavart, inkább csak emelték a karakterek közti kontrasztot. Ezt viszont úgy tették, hogy tényleg minden szereplő más-más fizimiskájú, élesebb határvonalakkal vonásokkal dolgoztak a készítők.
Talán csak a macsek volt kissé gagyi, csinálhattak volna egy kicsit kevésbé dagadt / Garfieldszerű / realistább karmológépet. De legalábbis valami gonoszabb / félelmetesebb kinézetűt, mint amilyen a főpatkány.

Szóval, nekem ez tetszett. Tényleg nem olyan sablonos, mint a legtöbb animációs sztori, de én erre a sok fanyalgóval ellentétben inkább azt mondom írom: hála'égnek!

Sajnos ez most egyáltalán nem nyűgözött le, pedig már nagyon régóta terveztem hogy megnézem. Valahogy semmi nem volt oké, a történet sem, az ábrázolásmód sem és úgy semmi. Cincin aranyos volt, de például az emberi ábrázolás egyáltalán nem tetszett. A narráció az tetszett, szerintem az jó kis pluszt adott a meséhez, de alapjában ez sem tudta megmenteni az egészet. A történet sem valami nagy szám, aranyos meg minden, de valahogy most nem nyert meg magának. Egyszer nézősnek oké, mert nem túl hosszú, de többször nem hiszem hogy megnézem. Sajnos.

Még csak olvastam.

El kell olvasnom a könyvet, mert egyrészt ez egy nagyon jó mese identitásról, gyászról és megbocsátásról (többek közt), másrészt nézés közben azt éreztem, hogy vannak történetek, amik képernyőn/színpadon veszítenek a varázsukból.