Conan, a barbár (Conan, a barbár 1.) (1982) 68% 118★

Régen láttam már, de most is nagyon tetszett. Meglepődtem, hogy mennyire jó minőségű, technikailag is, nem érződik annyira, hogy nyolcvanas években készült.
És ráadásul milyen szép tájfelvételek vannak benne (régen biztos nem figyeltem erre) A zene is erőteljes, teljesen végigkíséri a filmet, de az is bejött.

Tele van megmosolyogtató jelenetekkel (mindenkinek tökéletes a haja, a sminkje és frissen vasalt tiszta ruhában feszítenek, tökkelütött óriáskígyó), viszont olyan hangulat árad a filmből, ami a mai alkotásokból már sajnos teljesen kiveszett.
A technikai megoldások a kornak megfelelőek, helyenként kimondottan kreatívak. (Röpködő szellemek, kígyóvá változás.)

Jóféle retro fantasy! (Ideje lenne végre valahára a novellákat is elolvasnom…)

Szerintem majd 30 éve, hogy utoljára láttam… és viszonylag nem régen olvastam a könyvet, úgyhogy gondoltam ideje feleleveníteni…
Ami biztos, hogy Nietzsche és a szex nagyon jól megférnek egymással. Az előbbi egyik idézete szolgál a film mottójául, az utóbbiból meg olyan sok van a filmben, hogy nem is értem, hogy nem emlékeztem rá.
A könyvvel nem igen lehet összehasonlítani, mert teljesen más, bár vannak jelenetek, amelyek helyet kaptak, pl. a megfeszítéses jelenet, bár igaz, teljesen másképpen végződik. spoiler A maga korában nagy film volt, de azért az évek folyamán megkopott. spoiler Az utolsó nagyjelenet gyönyörű. spoiler
Egy kicsit hosszú, 90 perc is elég lett volna belőle… Mindemellett azért elég jól elszórakoztam, leginkább emberünk gyönyörű frizuráin.:D

Mindig jobban értékeltem ezeket a régebbi kalandfilmeket. Sokkal kézzelfoghatóbbak, földhözragadtabbak, mint későbbi társaik.
Conan esetében egy előzmény-, és bosszú történetet ismerhetünk meg.
Arnold Schwarzenegger tökéletes Conan szerepére, jól hozza a gladiátorként megedződött harcost. Keveset beszél (a német akcentusa miatt), inkább cselekszik.
Útja során két társra is szert tesz Szubotaj és Valeria személyében.
Meglepődtem, amikor megláttam James Earl Jonest és Max von Sydow-t a stáblistában.
Hangulatos fantasy film, bár a harcjelenetek lehetnének jobbak. A forgatókönyvön is csiszolhattak volna, mert a bosszú szálán kívül sok minden nem történik.A szerelmi szál is teljesen felesleges.
Eléggé sok testrész repked, kissé brutális, bár nem olyan nyíltan, mint teszik ezt más filmek.
Változatos, akárcsak Conan világa. A végén pedig kapunk egy kis spoilert. :)

Gyerekkoromtól fogva az egyik legkedvencebb fantasym. Ahányszor adják a tévében, annyiszor megnézem azóta is, és nem tudom megunni. Pedig akkoriban még nem volt CGI, mégis ezerszer jobb, mint a legtöbb fantasynak nevezett valami, amiket manapság követnek el – tisztelet a kivételnek. Ez még az az igazi jóféle durung fantasy, amit annyira hiányolok a mostani felhozatalból. Könyvben is imádtam mindig a Conan-novellákat, és érdekességképpen megemlíteném – talán nem mindenki tudja –, Robert E. Howard a 20. század első felében írta ezeket a nagyszerű fantasykat, amik nemhogy megállják a helyüket a mai fantasy-világban, de Conan szilárdan a dobogóba van betonozva.

Igen régi de jól sikerült alkotás. Sajnos ahhoz képest, hogy milyen hosszú, kevés benne az akció, ezért egy kicsit elnyújtottnak tűnik, de még belefér a nézhető kategóriába.
spoiler

Óóóó… nekem ez akkora csalódás volt. =(
Egyrészt, mert én általában szeretem a „régi” filmeket, másrészt meg 20 nyarán mikor megnéztem a Conan, a kalandort, az olyan pozitív meglepetés volt nekem, hogy azonnal meg akartam nézni ezt is. Aztán végül csak nem jött össze, de e tudva, hagyhattam volna a fenébe… :/

Majd’ 40 éves filmmel kapcsolatban is fel lehet tenni a kérdést, hogy ha egy néző csak úgy belevág, milyennek találja? Megpróbáltam én is, de persze nagyon nehéz nem a múltat tisztelni. Az állandó történésre annyira rászoktattak bennünket, hogy nagyon furák a hosszadalmas jelenetek. Nem is tudom, hányszor látjuk Arnie-t gyalogolni, futni, lovagolni a mesebeli tájakon. Menő szó a mindfulness, de ennek a filmnek az élvezetéhez ilyesmi kell. Én fejhallgatóval ültem a monitorom előtt, és jó lett volna az agyamat jobban kitöltő nagyobb felület, de azért sikerült belefeledkeznem. Szeretem a narrált történeteket, és megfogott Conan életének realitásközelisége. Kicsit vicces ugyan utólag belegondolni, ahogy forgatja a kereket, de közben meg logikus, hogy az izomzata a monoton rabszolgamunkában fejlődött ki, és még a beszűkült és lassan nyiladozó értelme is érthető ezáltal. Lógunk ezzel a fickóval, akinek fokozatosan épül fel a karaktere, hiszen az elején sehol nincs a nagy hős, még a kutyák is megkergetik. Nagyívű eposz ez, amelyben mintha szempont lett volna, hogy ne lépjenek nagyon túl a hétköznapiság határain (némi boszorkányság belefér). Számtalan emblematikus jelenet van benne (közösülés a boszorkánnyal, a teve leütése, a virággal zarándokló Conan, a Predatort megelőlegező arcfestések). Az meg különösen jó élmény, hogy az eltelt évtizedek révén a szereplők kinézete autentikusabb (egy Doro Pesch-koncerten simán elvegyülhetnének). Ha valaki képes még a belefeledkezésre, ezt élvezni fogja.

Még a videó világából ismerem ezt a fimet gyerek táborban sokszor leadták lehet e miatt most ennyi év után már másképp látom másképp viszonyulok a filmhez. De még mindig jó azért.
A zene meg tökéletes ha már úgyis keveset beszélnek benne.

Kenyon a barbár, emlékszem, hogy így mondták be a tv-ben. Meg azt is mondták, hogy ebben a filmben Schwarzinak 56-os volt a karja. Hűha, gondoltam erre én, pedig fogalmam nem volt, ez mit jelent :) Bezzeg most… 56-os? Az óriási, ha centivel megnézem. Jól meg is tudta fogni azt a bazi kardot. És ezzel azt hiszem minden érdekességet el is mondtam a filmről :) De nem húzom le, a maga nemében akkor ez azért nagyon menő volt.