A Jó, a Rossz és a Csúf (Dollár-trilógia 3.) (1966) 86% 144★

Alapmű ezt mindenkinek látni kell. Hosszú de kiváló.

Az előző rész sztorija jobban tetszett, ennek pedig a rendezése. Ezeken kívül ugyanolyan magas színvonalú westernmérföldkő, mint a Pár dollárral többért.
Felesleges is tovább ajnároznom, aki látta, tudja, micsoda remekmű, aki nem, annak pedig látnia kell :)

Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szeretem :D Számomra a legjobb western ami csak létezik, és mindent összevetve is a kedvenc filmjeim között szerepel.

Szóval a western és én sosem leszünk barátok, azt már látom. Bevallom, már az elején elvesztettem a fonalat, és sosem találtam meg újra, csak a túlélésem maradt a cél. De biztos jó lehet annak, aki értékeli a műfajt. :D

Hamisítatlan spagettiwestern – az egyik legjobb a műfajban, és annak minden kellékét fel is vonultatja. A Leone-Morricone-Eastwood trió garancia, de ott van Lee Van Cleef, Eli Wallach, vagy éppen Scarpelli és Vincenzoni az író-szekcióban… remek film, és a jellegzetesen hosszú beállítások, lassú, párbeszéd (és zene) nélküli jelenetek ellenére sem tűnik túl hosszúnak az a majdnem három óra.

Kb. 12 évesen láttam utoljára, de már akkorról is megmaradt, hogy mennyire menő volt a temetős jelenet. Most újranézve egy pillanatig sem unatkoztam, tökéletes (lett volna, ha fűtenek a moziban)!

Ismét egy letudva az imdb top 250ből. Meg kell mondjam, ez volt az első nagy western filmem, eddig nem nagyon néztem ebben a stílusban, úgyhogy viszonyítási alapon se sok van. Sose olvastam indiános könyveket, nem vonzottak ezek a pasis lövöldözős filmek, úgyhogy nem tudtam átszellemülni teljesen, de 2 óra farkasszemezés és lövöldözés után már egészen el tudtam viselni az egészet és picit izgultam is mi lesz a csúf sorsa. Egyszer elég volt, köszönöm.

Csak két dolog miatt néztem meg. 1. (ami a legfontosabb), hogy Morricone a zeneszerzője, és a 2., pedig az hogy ez szerintem (és a családom szerint is) egy alapfilm. Tehát nem árt, ha látja az ember, és nem is fogja megbánni. Nem egy rövid film az is igaz. És szöveget se kellet sokat tanulniuk a színészeknek. De nagyon jó és nagyon élvezhető.

Legjobb. Western. Evör. Művészi értékben veri a Volt egyszer egy vadnyugat, de a Jó, a Rossz és a Csúf sokkal szórakoztatóbb. Persze mai fejjel lehet, hogy kicsit már lassúnak számít (azért így sem egy Sátántangó, szerencsére) de a történet, a karakterek, és a polgárháborús hangulat olyan zseniálisan lett eltalálva, hogy western rajongó nem utálhatja ezt a filmet.