A polgárháború elvadult világában három férfi, három alaptulajdonság álarcát ölti magára. A Jó nem jobb, mint társai, a Rossz pedig nem rosszabb, s a Csúf, ő sem csúnyább, mint a másik kettő. Ami végképp hasonlóvá teszi őket: olthatatlan vágyuk a pénzre… A film egyik főhőse, a Jó fejvadászként… [tovább]
A Jó, a Rossz és a Csúf (Dollár-trilógia 3.) (1966) 227★
161' · amerikai, nyugatnémet, olasz, spanyol · kaland, western 16 !
Képek 15
Szereposztás
Gyártó
United Artists
Constantin Film Produktion
Produzioni Europee Associati (PEA)
Arturo González Producciones Cinematográficas S.A.
Kedvencelte 70
Várólistára tette 122
Kiemelt értékelések
Most , amikor újranéztem a filmet, azt gondoltam, hogy nem írok értékelést a filmről, mert szeretném kerülni a „ Mestermű, ezt mindenkinek látnia kell” típusú értékeléseket. Viszont ahogy eltelt néhány nap rájöttem, hogy három részéről mégis szeretnék írni. Az elejéről, a végéről és a zenéről.
Az eleje: Rajongok a hatvanas éveknek az animált főcímeiért. Ma az a gyakoribb, hogy elkezdődik a film és közben megy a stáblista. Viszont akkoriban külön kis filmeket gyártottak az alkotók névsorából. Esküszöm megvennék egy olyan dvd-t, amin a legjobb ilyen jellegű munkákat gyűjtik össze:) Ebben a filmben elsősorban animált lovakból, a szereplők fotóiból, Morricone zenéjéből és sok-sok lövöldözésből áll a főcím. Én azért is szeretem nagyon , mert amellett, hogy megadja a film alaphangulatát, valamennyire megismerteti a szereplőket is. Később hanyagolták ezt a típusú kezdést (bár a James Bond filmeknél mindig megmaradt), hogy a kilencvenes években Tarantinonál (ki másnál :) térjen vissza…
A vége: Sok helyen olvastam már, hogy ez az egyik legjobb filmes befejezés. Általában a párbajtól számolják, de én már onnan, amikor Tuco egy nagyon látványos jelenetben a sírok között rohangál. Egészen elképesztő jelenetnek tartom. Azt tudtam, hogy a vége párbaj lesz, még gondolkodtam is mi lehet abban annyira extra, aztán amikor spoiler akkor egyből megértettem:) Ja, hogy így? így kezd érdekes lenni… A zárás pedig tökéletes, az utolsó pillanatig nem tudtam mi fog pontosan történni és szerintem a jó befejezés egy filmnél nagyon fontos, ennek ellenére ritkán kapjuk meg… A Jó, a Rossz és a Csúfnak olyan a vége, mint az egész film: izgalmas és végtelenül szórakoztató.
A zene: Morricone zenéjéről muszáj külön írnom. Számomra ő valami egészen különlegeset jelent a film zeneszerzők között. Nem csak aláfestő zenét írt, hanem a muzsikái együtt élnek a filmmel, sőt többletjelentést adnak neki. Már az alapötlet, hogy lóügetéshez hasonló hangokra építi a zenét egy westernél, az zseniális. Nekem az ő zenéi mindig nagyon erősek, mégsem nyomják el a filmet (nekem pl. Vangelis néhány zenéje olyan, pl az 1492-ben). Morricone esetében az amúgy is 100%-os film, 120-130%-ra emelkedik (bármit is jelentsen ez), még sokkal erősebb lesz. És szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem Tarantinonak, hogy az Aljas nyolcashoz felkérte Morriconét zeneszerzőnek, aki így kaphatott Oscart (nem, addig nem volt neki, bár sokan azt gondolták, hogy igen). Az akadémia egyik legnagyobb mulasztása lett volna, ha nem díjazzák.
Az előző rész sztorija jobban tetszett, ennek pedig a rendezése. Ezeken kívül ugyanolyan magas színvonalú westernmérföldkő, mint a Pár dollárral többért.
Felesleges is tovább ajnároznom, aki látta, tudja, micsoda remekmű, aki nem, annak pedig látnia kell :)
Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szeretem :D Számomra a legjobb western ami csak létezik, és mindent összevetve is a kedvenc filmjeim között szerepel.
Szóval a western és én sosem leszünk barátok, azt már látom. Bevallom, már az elején elvesztettem a fonalat, és sosem találtam meg újra, csak a túlélésem maradt a cél. De biztos jó lehet annak, aki értékeli a műfajt. :D
Legjobb. Western. Evör. Művészi értékben veri a Volt egyszer egy vadnyugat, de a Jó, a Rossz és a Csúf sokkal szórakoztatóbb. Persze mai fejjel lehet, hogy kicsit már lassúnak számít (azért így sem egy Sátántangó, szerencsére) de a történet, a karakterek, és a polgárháborús hangulat olyan zseniálisan lett eltalálva, hogy western rajongó nem utálhatja ezt a filmet.
Hihetetlen, hogy 50 év elteltével is ugyanolyan értékes a film. A színészek remekek, mind Lee Van Cleef, mind Eli Wallach, mind Clint Eastwood. A történet egyáltalán nem tűnik lassúnak és végig szórakoztató. A zene tökéletes.
Ez a film sose fog megöregedni.
Kb. 12 évesen láttam utoljára, de már akkorról is megmaradt, hogy mennyire menő volt a temetős jelenet. Most újranézve egy pillanatig sem unatkoztam, tökéletes (lett volna, ha fűtenek a moziban)!
Hamisítatlan spagettiwestern – az egyik legjobb a műfajban, és annak minden kellékét fel is vonultatja. A Leone-Morricone-Eastwood trió garancia, de ott van Lee Van Cleef, Eli Wallach, vagy éppen Scarpelli és Vincenzoni az író-szekcióban… remek film, és a jellegzetesen hosszú beállítások, lassú, párbeszéd (és zene) nélküli jelenetek ellenére sem tűnik túl hosszúnak az a majdnem három óra.
Ismét egy letudva az imdb top 250ből. Meg kell mondjam, ez volt az első nagy western filmem, eddig nem nagyon néztem ebben a stílusban, úgyhogy viszonyítási alapon se sok van. Sose olvastam indiános könyveket, nem vonzottak ezek a pasis lövöldözős filmek, úgyhogy nem tudtam átszellemülni teljesen, de 2 óra farkasszemezés és lövöldözés után már egészen el tudtam viselni az egészet és picit izgultam is mi lesz a csúf sorsa. Egyszer elég volt, köszönöm.
Népszerű idézetek
Tuco: [Próbája elolvasni az üzenetet.] Még találkozunk id… id…. ido…
Blondie: Idióták. [Átadja a papírt.] Ez neked szól.
Tudod, a világon kétféle ember van, barátom: az, akinek töltve van a pisztolya és az, aki ás. Te ásol.
Tuco: Isten a mi oldalunkon áll, mert nem szereti a yenkiket.
Blondie: Isten nem áll a mi oldalunkon, mert a hülyéket sem szereti.
Tuco: Kétféle ember van ezen a világon. Az egyiknek kötél lóg a nyakában, a másiknak meg le kell vágnia. Figyelj, a nyak, amin a kötél van, az enyém. Enyém a kockázat, ezért legközelebb többet akarok, mint a felét.
Szőke: A kockázatot tényleg te vállalod, de a kötélről én váglak le. Ha csökkentjük a százalékomat, talán nem tudok pontosan célozni.
Angel Eyes: Even a filthy beggar like that has got a protecting angel. A golden-haired angel watches over him.
Tuco: Hurray! Hurray for the Confederacy! Hurray! Down with General Grant! Hurray for General… what's his name?
Blondie: Lee.
Tuco: Lee! Lee! God is with us because he hates the Yanks too. Hurray!
Blondie: God's not on our side because he hates idiots also.