Farkasokkal táncoló (1990) 189

Dances with Wolves
181' · amerikai · kaland, dráma, western 12

11 díj · 8 jelölés

Tennessee-ben javában dúl a polgárháború. Dunbar hadnagy az áthelyezést választja a nyugati frontra – egy hőstett elismeréseként. Amikor megérkezik a Sedgewick erődbe, rá kell döbbennie, hogy az már régóta magányosan áll, és ő az egyetlen lakója. Hamarosan kapcsolatba kerül a sziú törzzsel,… [tovább]

Angol · Nincs

Képek 10

Szereposztás

Kevin CostnerLieutenant Dunbar
Mary McDonnellStands With A Fist / Álló Ököl
Graham GreeneKicking Bird / Vergődő Madár
Rodney A. GrantWind In His Hair / Szélfútta Haj
Floyd 'Red Crow' WestermanTen Bears / Tíz Medve
Tantoo CardinalBlack Shawl
Robert PastorelliTimmons
Charles RocketLieutenant Elgin
Maury ChaykinMajor Fambrough

Kedvencelte 47

Várólistára tette 120


Kiemelt értékelések

Ascyra 

Már vagy ötször nekiláttam megírni ezt a posztot, de mégsem vitt rá a lélek. Úgyhogy összeszedtem minden bátorságomat és simán felteszem a kérdést, csak úgy bele a nagyvilgába: miért van ekkora hype a film körül? Esetleg aki foglalkozott Costner ezen rendezésével, árulja el, mert kapásból 5 jobb filmet tudok mondani, aminek „csak” főszereplője.
És akkor a feketeleves:
A színészi alakítások elvesznek a hatalmas babérokra törő, mindenki ámulatát kivívni kívánó képi világban, és leginkább elvásnak, ahogy az árilisi hó; célba sem érnek. Costner arca annyira mesterkélt, hogy leginkább dühöt és csalódottságot éreztem a látványa kapcsán, nem azt a szeretetet és rajongást, amit a többi filmjében, számtalanszor. A nőt nem kommentálom – és persze jelölték őt is (komolyan nem értem).
A wikipédián gyorsan átfutva a sztori leírását, azt kell mondjam, hogy az a néhány sor sokkal jobban szórakoztatott, míg olvastam, mint a film maga. Biztos vagyok benne, hogy ez az egyik olyan alkotás, amit inkább olvasni kell és nem nézni.
A hossza teljesen felháborítóan és öncélúan megmagyarázhatatlan, olyan, mintha Costner a Világ összes idejét és pénzét megkapta volna, amivel aztán majd azt tesz, amit csak akar. Mert a látványba biztosan milliós nagyságrendeket öltek (kb. az egész büdzsé elment erre, meg a bölényvadászó szcénára).
Hihetetlen nagy állatbarátként írom: spoiler giccsbe hajlóan felesleges volt, olyan jelenetek, amik, ha eddig nem tudtak könnyre fakasztani, akkor majd biztosan itt meg fogsz törni. Szimpla érzelmi zsarolásnak és szánalmas csapdának, végső, tanácstalan csapkodásnak éreztem inkább.
A magyar szinkron itt, a már megszokottól eltérően botrányosan rossz, az őrületbe kergetett és állandóan azon járt az eszem, hogy vajon mennyire más lenne a végkövetkeztetés részemről, ha inkább eredeti nyelvén néztem volna (?).
Azért, az alkotás kapcsán van ami pozitív bírálat alá esik:
A film egyik nagy előnye, és részemről ezért kapja a 6 csillagocskát (jószándékkal), mert nagyon fontos témába áll bele és választ hadszínteret magának, ez pedig az amerikai őslakosok egyik, ha nem a legfontosabb története, amit a legtöbb embernek illenék ismerni, érdemes róla tudni, olvasni, levonni a tanulságot és mélyen tükörbe nézni, még akkor is, ha mi itt csücsülünk Európa szívében. Mert vannak olyan, mára már megfakult anekdoták, amit illik olykor leporolni és elővenni, újraolvasni és főként azzal éltetni tovább, hogy nem felejtünk el róla emlékezni. Ez az alaptörténet is ilyen.
És ehhez nem kell ez a film – sajnos, azt kell, hogy mondjam. Kár érte!

31 hozzászólás
Charityy 

Igazi western, bár nekem kicsit lassú volt. Tetszett, ahogy folyamatosan megismerkedett az indiánokkal és szépen lassan barátokká váltak.

bonnie9 

Sokéves adósságom törlesztettem és sajnálom, hogy nem hamarabb, mert sokkal többet kaptam, mint vártam.
…"and the country is everything I dreamed it would be. There can be no place like this on Earth."
Utoljára akkor éreztem hasonlót, mikor a Conaghert néztem. Amikor az ember minden porcikája érzi, egy ilyen helyen szeretne otthonra lelni, valahol a semmi közepén a természet részeként, távol a civilizációnak csúfolt őrülettől. Pillanatok alatt elszállt a 4 órás játékidő, mintha éppencsak megérkeztem volna és már tovább is kellett állnom. Pedig maradtam volna még…

Apróságok:
1. Costnernek hangjának jól áll a lakota :)
2. Jé, Kamenna, semmit sem változott a majd 30 év alatt, mire átköltözött Nyugatról az északi határvidékre :))
3. Graham Greenenek vajon van olyan szerepe, ahol nem barátságos már csak ránézni is? :)

Netta88 

Kicsit lassú a film lefolyása, sőt, néhol kicsit unalmas is, de mindennek ellenére egy jó film. Szépen bemutatja az indiánokat, és a fehér embereket. Érdekesen szemléli Dunbar eleinte az indiánokat, barátságos vendégeknek titulálja őket, holott ők az őslakói amerikának, és pont, hogy a fehérek a vendégek, de annyira természetesnek veszik, hogy övék minden, hogy ők valami felsőbbrendű faj, csak azt nem tudom, hogy miért… Szerencsére Dunbar nézőpontja változik, bizonyítja, hogy a fehérek közt is vannak elfogadóak, nyitottak, csak sajnos kevesen. Amikor a bölények is megjelennek, akkor is jól bemutatják, hogy a fehér ember élvezetből öl, illetve a pénzért, az indián pedig a fennmaradásért, és csak annyit, amire szüksége van. A fehér ember még a saját társát is semmibe veszi, ha nem egyezik a nézetük… A film nagyon szépen bemutatja ezeket a különbségek és nézőpontokat. Én csak ajánlani tudom. :)

Lunemorte 

Kevin Costner az utolsó pillanatig kelti a feszültséget ebben a fél napot kitöltő filmben. A film nagyszerű példája annak, hogy a fehér ember semmivel sem különb, mint a többi…(Bármennyire is hiszi azt). Mindig is szerettem az indiánokat, sajnálom, hogy mára már kevesen élnek.

Coralie 

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik Harry Potter helyett még az indiánregényeken nőttek fel. Minden nyári szünetben bújtam ezeket a könyveket, bennük éltem, szinte távoli testvéreimmé fogadtam a szereplőket. Mélyen tisztelem a kultúrájukat, ezért ez a film mindig nagyon sokat jelentett számomra. Egyike azon kevés filmeknek, amely igyekszik hitelesen bemutatni az őslakosokat, és az akkori eseményeket. A történet csodálatos, ahogy Dunbar megismeri és megérti őket, és egy nap rádöbben, hogy ők nem az ellenség, hanem éppen olyan emberek, mint ő maga, sőt jobbak, mint azok, akikhez tartoznia kellene. A szívüket nem fertőzte meg a kapzsiság, nem pusztították a természetet értelmetlenül.
Sajnos nem gondolom, hogy valaha is készülne még egy ilyen tökéletes film a témában (kivétel talán az Into the West (2005) minisorozat és a Wounded Knee-nél temessétek el a szívem (2007) film – azokat érdemes megnézni), mert egyrészt ez nagyon magasra tette a mércét, másrészt ahogy kihalnak szép lassan a maradék őslakosok, velük együtt elhal a világ igénye is, hogy megismerje a történetüket.

Blissenobiarella 

Általában hidegen hagynak az amerikai polgárháborús történetek, ezt kivéve. Mivel ez az indiánokról szól, az ő kultúrájukat hozza közelebb, ahogyan Dunbar megismeri őket. Az ember ilyenkor szívesen lenne ott és akkor… köztük… legalább egy kicsit.
Mai szemmel már kissé lassú, talán még vontatott is, úgyhogy kell egy hangulat hozzá, hogy leüljön elé az ember. De ha ez megvan, nem is fog tudni felállni.

Nehéz méltatnom a filmet – már megfigyeltem, hogy jó filmekről sokkal nehezebb írni –, egyszerűen minden tekintetben mestermű. Megérdemelt a sok díj és a világhír, de szerintem már a velem egyidősek közül is kevesen látták. (’90-ben, mikor készült, még totyogtam) Jó lenne, ha többen látnánk, mert nem csak gyönyörű, de tanulságos is.

Imma 

Benne van a korban, de azért nem járt még el felette az idő. Az embernek bőven van ideje megszeretni a szereplőket, és a csudába is, meg is szereti őket. Instant visszadobott a gyermekkorom azon szakaszába, amikor indián akartam lenni.

desertangelable 

Szeretem az ilyen lassú, de felépített filmeket, csak jó időben kell, hogy elkapjanak. Szerencsére a Farkasokkal táncoló jó időben kapott el, igaz még gyerek voltam, de ahhoz már meg volt a magamhoz való esze, hogy felfogjam mi történik benne és még élvezzem is. Nagyon – nagyon fontos film és én nagyon szeretem.

Bence 

Harminc év távlatából is nagyon szerethető film, és bár három órás, azt hiszem, szívesen néztem volna még belőle olyan részeket, amelyek az indiánok életét mutatják be. spoiler


Népszerű idézetek

John Dunbar (sziú nyelven, a lovaskatonáknak): A nevem Farkasokkal Táncoló. Nincs mit mondanom nektek. Nem vagytok rá méltók.

bonnie9 

John Dunbar: Sosem tudtam igazán, ki is volt John Dunbar. Talán mert ez a név önmagában nem jelent semmit. De amikor mindenki a sziú nevemen szólított újra és újra, akkor tudtam életemben először, hogy ki is vagyok valójában.

Kavarogtak bennem az érzések. Ilyen csatában még sosem vettem részt. Itt nem voltak homályos politikai célok. Nem területért, nem kincsekért, nem emberek felszabadításáért folyt a harc. Azért küzdöttünk, hogy megvédjük téli élelemtartalékainkat, megóvjuk asszonyainkat, gyermekeinket, szeretteinket.


Hasonló filmek címkék alapján