Macbeth tragédiája (2021) 64% 20★

Nekem Justin Kurzel adaptációja átütőbb erejű volt, de megvannak ennek is a maga erényei. A színészek jók, az itteni képek stilizáltságuk ellenére kiválóan mutatnának egy múzeum falain, a boszorkányok metamorfizálódásai remekül ábrázoltak. Azonban a 2015-ös feldolgozással ellentétben kevésbé éreztem vaskosnak egyes döntéseket és az egyébként is nehezen megszokható irodalmi nyelvezetet is túltolták pl. mikor Macbeth magában többet beszél a kelleténél. Emiatt az ő személyiségtorzulásának ívét kissé elnagyoltnak véltem, nem éreztem igazán a fokozatos átmenetet, illetve érzelmileg kevésbé tudott bevonni a túlzott színpadiasság okán. Nekem hiányzott ebből a filmből a drámai behatás, ami szerintem leginkább Macduff alulhasznált karakterén ütközött ki. Az ő megtörtsége adott egy plusz impulzust a fináléhoz Kurzel művében, itt kevésnek éreztem. De a boszorkányokkal viszont tudtak valamilyen szinten ellensúlyozni spoiler, ezt a részét kiválóan használta Coen filmje.
Röviden ez a film sokkal inkább a tiszta színművészetet, Kurzel filmje pedig a tiszta filmművészetet képviseli. Evidens, hogy az utóbbit lényegesen jobban preferálom.

Az érdekesebb, de nem a legjobb Macbeth filmek közé tartozik – inkább stílusgyakorlat, mint adaptáció. Persze lehet, hogy félreértettem Coen motivációit, de nekem nézőként nem az volt a benyomásom, hogy megihlette volna a darab és szerette volna feldolgozni vagy újraértelmezni, hanem az, hogy szeretett volna kreatívkodni egy kicsit és elővett egy klasszikust, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy játsszon a beállításokkal, képekkel és szimbólumokkal. Ennek megfelelően vizuálisan lenyűgöző, hangulatilag vannak jó pillanatai, tartalmilag és érzelmileg viszont kissé üres. A színészi játék nagyon vegyes, Washington és McDormand meglehetősen hiteltelen Lord és Lady Macbeth, cserébe viszont volt, akinek sikerült emlékezetessé tennie egy amúgy jelentéktelenebb mellékszereplőt (nem emlékszem, hogy bármely más adaptációban ennyire megfogott volna Ross vagy Lady Macduff), Kathryn Hunter pedig egyértelműen az egyik legjobb vészbanya.