A harag útja (Mad Max 4.) (2015) 77% 592★

Rövid időn belül a második olyan alapvetően tőlem távol álló kategóriájú film ami legnagyobb meglepetésemre igazán tetszett. Két órán keresztül autós üldözés a sivatagban. Ha valaki azt mondja nekem előre, hogy ezt élvezni fogom, azt körberöhögöm. És pedig de. Itt most az történt, hogy úgy ment el két óra, hogy észre sem vettem. Pedig sok minden tényleg nem történt. A sztori kb két mondatban összefoglalható, de úgy meg volt csinálva kérem szépen, hogy finnyogásra semmi ok nincsen. Látvány ötös, színészek ötös, lángszórós gitár a kamion elején csillagos ötös.

Miller filmjében az a szenzációs, hogy miközben hipermodernek hat, visszatért az ősfilmhez (nem véletlen a sokszori hivatkozás Buster Keaton életművére). Nevezetesen az attrakcióhoz, amely szinte teljesen felszámolja a narrációt. Tartalom és forma különválasztása túlhaladottnak tűnik, ami az elemzést illeti, ritkán találni azonban olyan alkotást, amelyben valóban szétszálazhatatlanul egy a kettő. Itt pontosan erről van szó, hiszen ebben az apokalipszis utáni világban nem maradt más csak a cirkusz, az értelmetlen és céltalan látványosságokban való tobzódás (ha az attrakció halálos, még jobb, sőt, maga a halál is csak performansz/kunszt).

Mikor megláttam, hogy folytatni akarják ezt a franchise-t (lehet egyáltalán így nevezni?) két dolog villant át az agyamon. Először az, hogy „ugyan már, kizárt, hogy ebből valami jó fog kisülni”, másodszor pedig az, hogy „a harmadik résznél biztosan nem lehet rosszabb”. Azóta kétszer láttam moziban, meg egyszer itthon. Hatalmas élmény volt minden alkalommal. Számomra idén a legjobb film eddig. Remek színészt találtak Max szerepére, aki még Mel Gibsonnál is őrültebb figurát hozott, viszont egyértelműen ő csak egy mellékszereplő Charlize Theron Furiosa-ja mellett. Nicholas Hoult szintén nagyot alakított Nux szerepében. A zene fenomenális volt, azóta rengetegszer meghallgattam az OST-t. Külön öröm, hogy a mutatványok nagy része kaszkadőrökkel volt megcsinálva, minimális CGI-al. Várom a folytatást!

Ha egy hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy autósüldözéses disztópikus filmet fogok nézni, biztosan kinevetem. Most azonban itt ülök, és életem legfurcsább filmes élményét boncolgatom magamban, mert ehhez foghatót még soha nem volt szerencsém látni. Az pedig még furcsább, hogy ez az egész ráadásul még tetszett is nekem. Története nem igazán van, mégis van benne valami, ami odaláncol a képernyő elé két hosszú órára. És bár alig értettem belőle valamit, a látvány és Nicholas Hoult mindenért kárpótolt.

Kompromisszummentes akciófilm, nagyon nagyon sok robbanással. Akarok egy lángszórós gitárt!
A látvány fantasztikus, a színek gyönyörűek, a zene mesterien passzol a film világához, a színészi játék tökéletes. Nem érdemes azonban „ahány robbanás, annyi felest iszunk” játékba kezdeni, mert mindenki a detoxban fog kikötni fél órán belül. :D
Az egyetlen furcsaság számomra a helyenként indokolatlanul elnyújtott jelenetváltó fekete vágóképek voltak, melyek kissé kizökkentettek a filmélményből.

Nos én nem láttam előző részeket, de ha jól levágtam, akkor annyira nem kapcsolódott ez a film a többihez.
Alapvetően Tom Hardy miatt néztem meg, hogy ne csak a Venomos szereplése alapján tudjam megítélni, de itt se csalódtam benne, mert szerintem nagyon jól alakította Max-et.
Alapvetően az elképzelés tetszett, de számomra nagyon durva volt a humanitás hiánya.
Tetszett, de szerintem ez egy ilyen egyszer nézős film a számomra.

Külön filmet követelek a lángszórós gitáros vak csávónak! :D

De irigylem azokat, akik ezt moziban láthatták…

Nagyon nem az én műfajom! Alig bírtam végignézni. Csalódtam benne, mert lehet hogy állítólag van valamiféle mondani valója, de én nem tudtam kihámozni az állandó verekedés közül.
Nekem teljesen úgy tűnik mintha végig csak őrjöngenének. :(

Mad Max az új időkhöz igazítva. Kár érte. Az első rész egy kőkemény disztópikus akciómozi volt. A második egy őrült látványpornó, hihetetlen stílussal nyakon öntve. A harmadik egy amerikanizált híg $@!#%, de legalább nyomokban Mad Maxet és stílust is tartalmazott.
Miller franchise újraélesztése igazából a második rész, csak épp feltupírozva. Mindenből többet, jobbat és nagyobbat akar. A gond az, hogy egy autó motorja is lehet kellemes dorombolás a fülnek, és agyonturbózva mezei fülsüketítő zaj. Na itt utóbbi történt. Egyik előző rész sztorija sem volt nagy dolog, ám itt sikeresen alulmúlták magukat a készítők. Elmegyünk A-ból B pontba, hogy aztán visszaforduljunk. Adjunk egy főgonoszt, akit én személy szerint még rossznak sem neveznék. Lagymatag motivációk,feledhető vagy épp idegesítő karakterek, plusz korunknak megfelelően egy kis polkorrektség.
A töménytelen akció még javíthatna rajta, ám Miller ezt is olyannyira túltolja, hogy 30 perc után megülte a gyomrom. Emlékeim szerint iszonyatosan sok a vágás, túlzottan pörög, hogy érdektelenségbe fulladjon az egész. Nem mellesleg fel van itt tupírozva az egész CGI-al, illetve az akciók is néha már az irreálisabbnál is irreálisabbak, pedig egy akciófilmnél azért ezt el tudja nézni az ember. Itt viszont a sok eséstől, pördüléstől és robbanástól már a fejem fogtam.
A Féktelenül kb. ezt a nyomvonalat követte, meglepő módon ott mégis működött a dolog. Talán azért, mert volt kikért izgulni. Furiosa folyamatosan durcásan néz, a kis kopasz srác túl van pörögve, a megszöktetett nők meg esztétikusak és jó napot (a szőke nő meg mellé iszonyatosan idegesítő is). Max pedig ennél jellegtelenebbül nem is lehetne antihős. Hardy-ból valahogy hiányzik a kisugárzás, ami Gibsonban megvolt. A kiégett, őrült fazon helyett kapok egy pózerkedő fickót (jajj, a nyitányban ahogy hátranéz gyíkot majszolva), aki néha csinál Mad Maxes dolgokat, de inkább egy cosplayerre hajaz. Persze, Gibsonnak sem volt túl bő a szövegkönyve, illetve a 2. részben meghúzódott a háttérben, de érezted, hogy a karaktere jelen van, ráhatással bír a történetre.
Ha újranézném, nyilván többet is tudnék írni. Így jó 5-6 évvel a megtekintése után viszont ezek maradtak meg leginkább. Látványos giccsparádé. Valahogy nem is visz rá a lélek, hogy újrázzam.